Nem találja a kiutat a kormány, nincs még megoldásuk erre a kihívásra

Idén a növekedés a korábban vártnál alacsonyabban, 1,5 százalék körül alakulhat. A második negyedéves GDP-adatot követően a kormányzat is lefelé módosította a prognózisát. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza az Indexnek most kiemelte, ebben a gyengébb teljesítményben egyaránt szerepe van a külső kereslet miatti alacsony exportnak, a fogyasztás alacsony bővülésének (9-10 százalékos reálbér-növekedés mellett a fogyasztás 2-3 százalékkal bővül), illetve a beruházások mérséklődésének.

Utóbbihoz több tényező hozzájárult: a bizonytalan gazdasági helyzet, hiszen miért hajtson végre valaki beruházást, ha nem látja, hogy lesz-e kereslet a termékére; illetve az uniós források akadozása, ami egyfajta támogatásfüggőség, valamint a korábbi pályázatok kifutása. Kifejezetten gondot jelent az ipari teljesítmény alakulása, amely számos gazdasági mutatót visszahúz.

Az elemző szerint vannak olyan mutatók, amelyek jól alakultak: a folyó fizetési mérleg a 2022-es jelentős hiány után konszolidálódott, míg az infláció csökkent – még ha jelenleg a jegybanki cél fölött tartózkodik. Érdemes hozzátenni, hogy Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke a múlt heti Monetáris Tanács ülését követően hangsúlyozta: a várakozásai szerint a fogyasztóiár-index visszatér a toleranciasávba, ám „az inflációs várakozásokat tovább kell lefelé taposnunk”. A jegybank egyértelmű üzenetet fogalmazott meg:

Regős Gábor szerint az idei alacsonyabb növekedés – de legalább növekedés – mellett érdemesebb a jövőbe tekintenünk: jövőre az ideinél erőteljesebb növekedés várható, részben a nagyberuházások miatt. A növekedés mértékét illetően meghatározó lesz a külső kereslet alakulása, valamint hogy mennyire tud bővülni a fogyasztás. Nagy kérdés szerinte a bérnövekedés üteme, amelyet a minimálbér és főleg a garantált bérminimum emelkedése mellett meghatároz a munkaerőpiac feszessége is.

Ezzel kapcsolatban pedig legutóbb Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter osztotta meg a véleményét az Indexen: a kormány szerint az átlagbérek 50 százalékára lenne fontos felemelni a minimálbért, több lépcsőben, de legkésőbb 2027-ig. Tehát egyértelmű cél, hogy az alacsonyabb jövedelműek közelítsenek az átlagbérekhez. Az biztos, a jövedelempolitika nagyon erősen felértékelődik a gazdaságpolitikán belül.

Mennyi mozgástere van a jegybanknak?

A jelenlegi gazdaságpolitikában három terület választható el élesen egymástól: a Pénzügyminisztérium a költségvetési egyensúlyt, a jegybank az árstabilitást, a Nemzetgazdasági Minisztérium a növekedést tűzte a zászlajára. A szempontok világosak, sőt a mandátumokból következnek – erről korábban részletesen itt írtunk.

A legutóbbi kamatdöntést követően Regős Gábor szerint az látható, hogy a monetáris politika mozgástere nem végtelen, a kamatdöntéseit (esetünkben a kamatok mérséklésének ütemét) mindig az adott piaci környezetben kell végrehajtani. Ám szerinte ha a monetáris politika hibát ejt, akkor az sokba kerül: a gyengülő forint magasabb inflációt eredményez, ami visszafogja a fogyasztást, illetve mérsékli a forintba vetett bizalmat, ami pedig a megtakarítások külföldre vándorlásához és további árfolyamgyengüléshez vezethet. Természetesen az sem jó, ha a monetáris politika szigorúbb az indokoltnál, hiszen az szintén lassíthatja a növekedést. Ezzel a példával tökéletesen szemléltethető, hogy a három terület mennyire függ egymástól.

A monetáris politika mozgásterét az elemző szerint több tényező határozza meg. Szem előtt kell tartania az inflációs folyamatokat, az ország kockázati megítélését – ez volt két olyan tényező most, ami a lazítás ellen szólt. Azonban figyelembe kell venni a nemzetközi környezetet is, azaz a nagy, illetve régiós jegybankok monetáris politikáját.

Ám azt, hogy az egyszerű adatokon túl mennyire bonyolult most a helyzet, a Gránit Alapkezelő közgazdásza egy további szemponttal mutatta be. Ugyanis figyelembe kell venni a régiós jegybankok monetáris politikáját is. Itt szerinte három jegybankot érdemes kiemelni, a csehet, a lengyelt és a románt:

1. A cseh alapkamat jelenleg 4,5 százalék – ez a legalacsonyabb a három említettből, bőven alatta van a magyar 6,75 százaléknak. A cseh 10 éves hozam 3,8 százalék, míg a magyar 6,3 százalék, tehát nagyságrendileg ugyanaz a különbség köszön vissza a rövid, mint a hosszú hozamokban – ez utóbbi pedig alkalmas lehet a kockázati megítélés mérésére is.
2. A lengyel alapkamat 5,75 százalék – ez tavaly október óta nem változott, és tekintettel az infláció alakulására (a márciusi 2 százalékról 4,2 százalékra nőtt) és a feszes munkaerőpiacra, idén már nem is várható lazítás. „A lengyel 10 éves hozam 5,4 százalék, azaz a kockázati megítélés itt is kedvezőbb, nem közelíthetjük meg őket teljesen, ez egy korlát a monetáris politika szempontjából.”
3. A román alapkamat jelenleg 6,5 százalék, itt júliusban és augusztusban is volt 25-25 bázispont lazítás. A román 10 éves hozam jelenleg 6,6 százalék, tehát ez alapján a román kamatszint alá mehetünk valamennyivel, de nem jelentősen.

„A monetáris politikának tehát szűk a mozgástere, csak mérsékelten tud már lazítani, a korábbi 75 vagy 100 bázispontos kamatvágások ideje lejárt. Idén azonban még remélhetőleg lesz lehetőség lazítani, a kockázati megítélés és a nemzetközi monetáris politika alakulása alapján a legvalószínűbbnek a 2 kamatvágás tűnik, nagyon kedvező esetben azonban 3 vágás sem kizárt” – összegezte Regős Gábor.

Nehéz helyzetben a költségvetés?

Hasonló helyzetben van a Pénzügyminisztérium, a fiskális politika mozgástere szintén korlátozott. A piac és a hitelminősítők elvárják a kormányzattól a 4,5 százalékos hiánycél tartását, ezt mindenképp szem előtt kell tartani. A költségvetés első négy hónapja gyengén sikerült, magas hiány volt jellemző. Az ötödik hónaptól fordulat következett, a hiány kedvezően alakult, sőt a három hónapból kettőt többlet jellemzett.

„Ebben szerepe volt például az áfabevételek növekedésének. Ennek, illetve a bejelentett intézkedéseknek köszönhetően elérhetővé vált a hiánycél tartása, azonban azt nem állítanám, hogy nagyon sok mozgástér van a költségvetésben. Feszes gazdálkodás szükséges, de ha akad minimális mozgástér, azt érdemes lehet kihasználni – akár átcsoportosítással is” – húzta alá a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.

Nem véletlen, hogy legutóbb Varga Mihály pénzügyminiszter az Index hasábjain kifejtette: továbbra is az a cél, hogy azon a hároméves pályán maradjon a magyar költségvetés, ami idén 4,5, jövőre 3,7 és 2026-ban pedig már 3 százalék alatti hiányt eredményez. Nem is tehetnénk másképp, az Európai Bizottság döntései alapján várhatóan hét országgal szemben indul túlzottdeficit-eljárás, és ezek között Magyarország is megtalálható. „Őszre már olyan terveket kell letenni a bizottság asztalára, ami vázolja, hogyan tudunk a hiánycsökkentő pályán maradni” – mondta a tárcavezető.

A hatályba lépő új típusú eljárás részletszabályait még nem tisztázták, jelenleg úgy lehet számolni, hogy a korábbi eljárásoktól eltérően szeptember végéig be kell nyújtani a középtávú nemzeti strukturális programot. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy Varga Mihály szerint a „türelmes és következetes gazdaságpolitika” az, ami ösztönözheti a gazdasági szereplőket a fogyasztásra.

Regős Gábor szerint a három szempont összeegyeztethetősége paradox helyzetet jelent: ha a költségvetés és a monetáris politika szigorú, az első ránézésre kisebb növekedést jelent. Ha azonban a költségvetés vagy a monetáris politika túl laza, az egyensúlytalanságot jelent, aminek rövidebb-hosszabb időtávon megfizetjük az árát – magasabb inflációval vagy éppen magasabb kockázati felárral. A közös cél tehát az, hogy egy olyan növekedési pályára álljon a gazdaság, ahol az egyensúlyi mutatók (költségvetés, fizetési mérleg, infláció) is rendben vannak.

Mit léphet a kormány?

„Ne felejtsük el, hogy pont a belgazdaság, tehát a belkereskedelem és belső piacokra értékesítő ipar az, amire a legnagyobb hatása van a fiskális és monetáris politikának transzmissziós szempontból, ezzel szemben a külső keresletre nincs ráhatásuk” – fogalmazott az Indexnek korábban Nagy Márton. Már pedig mind a jegybank, mind a Pénzügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium előszeretettel hivatkozik most a külső kereslet problémáira.

Kétségtelen, nagyon jelentős hatást gyakorol a külpiacok gyengélkedése, ami az Európai Unión belül elsősorban Németországban figyelhető meg. Így jogosan merül fel az a kérdés, hogy mennyire determinált a külső tényezőktől a magyar gazdaság: helyre tud állni egyáltalán úgy, hogy a külpiacunk gyengélkedik?

Regős Gábor szerint Magyarország kis, nyitott gazdaságként természetesen függ a külpiacainak teljesítményétől – ráadásul még a legnagyobb piacok is függenek más országok gazdasági folyamataitól. Hazánk tekintetében kiemelkednek az uniós tagországok, ahova az exportunk legnagyobb része áramlik. Egy gyenge külső kereslet determinál egy alacsonyabb GDP-növekedést.

Ez nem jelenti azt, hogy akkor meg kell elégedni azzal, hogy most rossz a külpiaci helyzet, és akkor nem lehet növekedés – ha csak azt várjuk, hogy csoda történjen a külső kereslettel, abból nem lesz felzárkózás. Így tehát a külpiaci gyengélkedést egy adottságnak kell most tekinteni, és ennek figyelembevételével kell a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből

– összegezte az Indexnek a Gránit Alapkezelő vezető elemzője.

Azt tudjuk, hogy a Gazdasági Kabinet jelenleg akciótervet készített a kormánynak. Az is kiderült, hogy a kormány szerint a gazdaságnak bevonó jelleget kell öltenie a kkv-k irányába, és a családokat, a fiatalokat, a vidéki lakosokat szeretnék a fókuszba helyezni. Ennek egyik eleme, hogy jövőre megduplázzák a gyermekek után járó családi adókedvezményt. A családokat támogatni szeretnék abban, hogy a megtakarításokat minél könnyebben otthonteremtésre tudják felhasználni.

Regős Gábor szerint most alapvetően olyan programokra, intézkedésekre kell gondolni, amelyek forrásigénye nem nagy, cserébe viszonylag nagy hasznosságot biztosítanak. Itt a kkv-k fejlesztése és segítése lehet az egyik fontos szempont – ezek jellemzően hazai tulajdonú vállalkozások, és nem állnak odébb egy másik országba egyik napról a másikra.

Fontos ugyanakkor, hogy az ország minél többet profitáljon a folyamatban lévő nagyberuházásokból: az építőipar ezekben minél nagyobb szerephez jusson, és a későbbi beszállítók között is minél nagyobb arányban találjunk majd meg hazai cégeket – ezt fontos lehet már a támogatási szerződés megkötésekor rögzíteni. A kormány korábban külön kiemelte: a magyar vállalkozásoknak magasabb szinten kellene kapcsolódniuk a külföldi beruházásokhoz. A nagy nemzetközi cégek alatti közvetlen első kör beszállítói (Tier 1) között kisebb a magyar jelenlét és domináns a külföldi részesedés, jelenleg még inkább csak a második körös beszállítók (Tier 2) között veszik fel a versenyt a hazaiak a külföldiekkel.

Míg napjainkban a Tier 2 szinten a hazai vállalatok 45 százalékos részesedéssel rendelkeznek az árbevétel tekintetében, addig a Tier 1-ben a magyar árbevételi részesedés 20 százalékon áll. Így érdemes lehet ezt a magasabb szintlépést célzottan támogatni. Akár olyan hitelprogramokkal, amelyeknek a kedvezményes része csak magasabb beszállítói szinten érvényesíthető. Azonban az elemző szerint szintén lényeges tényező lehet a bizalom erősítése úgy a háztartások, mint a vállalkozások körében, ez segítheti a fogyasztás és a beruházások növekedését.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)