Az édestől a keserűig minden játszott – az Index nagy limonádétesztje

Bár a forró kánikulát, úgy tűnik, hogy a hátunk mögött tudhatjuk – legalábbis erre az évre –, egy jól elkészített limonádé az év bármely szakaszában frissítőleg hathat. Van, aki édesen, van, aki kevésbé édesen szereti.

Történelemóra

A limonádé története régi időkre nyúlik vissza. Már az ősember is foglalkozott a gyümölcsök és zöldségek facsarásával, ami mindmáig az igazi limonádé alapja. Európába egy kicsit később, a XI. században hozták be Ázsiából a keresztes lovagok, majd a középkorban már nem volt ritkaság a citromos hűsítő. A név eredete a francia limonade, illetve az olasz limonata szóból képzett alak a francia limon, illetve olasz limone (citrom) szóból származik. A limonádé a német limonade átvétele.

Első kereskedelmi sikere Egyiptomhoz köthető, mert a cukrozott, citromos vizet nagy mennyiségben kairói kereskedők kezdték palackozni és árusítani a 13. században. Olaszországban 1650-ben különösen nagy népszerűségre tett szert, miután sikerült olyan strapabíró citromfákat nevelniük, amik lédús gyümölcsöket teremtek, Rómában mindenki rászokott a citromos üdítőre. Az idelátogató franciák természetesen vérszemet kaptak, ezért magukkal vitték az ötletet, és Párizs utcáin is rendszeresítették a limonádéárusokat. Az ital XIV. Lajos egyik kedvenc italává vált. A 17. századi Párizsban kitört az első limonádédivat. A francia fővárosban olyan nagy sikere lett a már szódavízzel és mézzel készült italnak, hogy létrejött az első üdítőárus-szakszervezet is. Száz évvel később Londonban lett elterjedt a szénsavas limonádé, amelyet ott már egy erre a célra szerkesztett pumpálós csappal adagoltak poharakba.

Magyarországon 1829-ben Jedlik Ányos találmánya, a hungarikumnak számító szikvíz elterjedése nagyban elősegítette a limonádé ismertségét és népszerűségét.

Nagyi limonádéja

Nem kell messzire menni az időben, elég a gyerekkorunkra visszagondolni, és a nagymamáink által házilag készített isteni finom limonádékra. Ezeknek a mára már „retrónak” számító hűsítőknek az alapja a szóda és a cukor mellett nem más volt, mint az 1978 óta gyártott Olympos citromlé. (Persze klasszikus citromot is lehet a limonádéba facsarni.) Az Olympos citromlé a 70-es, 80-as évek egyik meghatározó élelmiszeripari terméke volt Magyarországon.

Elmúlt 30-40 év, és bátran ki lehet jelenteni, hogy ez a jéghideg frissítő töretlenül halad előre, és újabbnál újabb ízei jelennek meg a világ italkínálatában.

Tesztünkhöz Budai Balázs kollégánk járult hozzá szakértői ízlelőbimbókkal, aki újságírói pályafutása előtt évekig dolgozott bartenderként. Ez idő alatt több száz limonádét készített el különböző ízekben és összetételben.

Az számít jó limonádénak, ami megtalálja az édes és a keserű közötti arany középutat. Ízlés szerint lehet ízesíteni, de a fő motívum, hogy frissítőleg hasson, és egyben a szomjat is oltsa

– mutatott rá.

Lássuk a medvét!

Terméktesztünk során szokás szerint a kiskereskedelmi forgalomban mindenki által könnyen elérhető limonádékat vettük górcső alá. Igyekeztünk a klasszikus limonádékat előtérbe helyezni, egy-két „extra” kivételtől eltekintve kizárólag olyan termékeket gyűjtöttünk, amikre rá volt írva, hogy limonádé. Összesen 15 terméket teszteltünk illat, íz, valamint állag alapján, aminél főként az édességet vagy keserűséget figyeltük. Mind a három kategóriában 1-től 10-es skálán értékeltünk, a maximális pontszám így 30 lehetett. Bár tesztünk és annak végeredménye is szubjektív alapokon nyugszik, a minél objektívebb kép megalkotása érdekében vakteszt során pontoztunk.

Az első próbázó az Apenta light grapefruit-pomelo ízű limonádéja volt, ami nem indított túl jól. Műíz kúszott az orrunkba, tömény citromlé kíséretében. „Az illat alapján nem jönne meg hozzá a kedvem” – hangzott el egyik kóstolónk szájából. Valaki szerint ízetlen volt, míg mások szerint az íze jobb volt a kevésbé biztató illat után – tehát már az első terméknél megmutatkoztak az ízlésbeli különbségek. „Olyan, mint amikor fáradtan csinálsz limonádét, és nekiállsz ugyan javítani rajta, de valahogy nem sikerül” – fogalmazott egyik kóstolónk. Egyszerre volt édes és keserű is, némi édesítőszer-utóízzel. Összességében egy átlagos limonádét kaptunk, minden bizonnyal nem ezt választanánk. (Átlagösszpontszám: 13,2)

A Márka kaktusz limonádéja következett, amit a feltűnően zöld szín is jelzett, bár ekkor még dinnyére asszociáltunk. Újfent műillatot kaptunk, némi ablakmosó-beütéssel. Valakit dinnyés rágógumira emlékeztetett a bukéja. Nagyon édesnek bizonyult, így szomjoltásra nem alkalmas. Egyesek szerint összességében finom ízt kaptunk, míg mások „csak akkor innák, ha nem lenne más”. (Átlagösszpontszám: 17,6)

„Mosogatógép-tabletta” illatával robbant be következő versenyzőként a Schweppes bitter lemon terméke. „Csavarja az orrom”, „büntetés” – sorjáztak a vélemények. Grépfrútra hajazott az íze, ami savanyú ízt kölcsönzött, mint utólag kiderült, a nevében is hordozza a savanyú jelzőt. „Az édes-savanyú arányt eltalálták, ám az íznél ez nem jött össze” – hangzott el. Összességében nem nyerte el kóstolóink tetszését. (Átlagösszpontszám: 11,2)

Szép színnel és kellemes, gyümölcsös illattal érkezett meg az Aldi saját márkás mangó-citrom limonádéja. „PEZ-cukor-illata van”, „olyan, mintha virágszirmot nyalogatnék” – érkezett a furcsán ható komment. Nehéz volt belőni az ízt, mintha nem is limonádét kóstoltunk volna. Az íz összességében elmarad a látvány és az illat után remélttől, ám pozitívum volt, hogy nem ragasztotta össze a szánkat. (Átlagösszpontszám: 19)

A Lidlben kapható Freeway bodza limonádéja volt a soros, ami intenzív illattal köszönt be. „Erre jönnének a legyek” – jegyezte meg egyik kóstolónk, az édes illatot magába szívva. „Értem, mire gondolt a költő, csak nem teljesen sikerült kiviteleznie” – hangzott el. Összességében azonban végül egy kellemes illat-állag-íz kombináció jött ki, ami az osztályozásában is meglátszott. (Átlagösszpontszám: 20)

„Ez van eddig a legközelebb a limonádéhoz látványra, illatra és ízre egyaránt” – azért is furcsa ez a jellemzés a következő termékre, mert a Biola mojito, ahogy a neve is sugallja, nem klasszikus limonádé, ám citrusos gyümölcsökből álló kombinációja erősen hajaz rá. Nem véletlenül – vakteszt lévén – egyből limonádéra gondoltunk. A mentát azonnal érezni lehetett az illatán, ami az ízét könnyeddé tette, ami frissítőleg hatott. Némi epres beütést is éreztünk, összességében egy nagyon kellemes terméket kaptunk. (Átlagösszpontszám: 24,8)

Sötétebb színnel jelentkezett a Topjoy citrom-görögdinnye limonádéja, látványra inkább gyümölcslére hajazott. A görögdinnyét egyből érezni lehetett, amit „nosztalgiaíz” követett. „Melegben kifejezetten kellemes”, „strandízű”, „de nem érzem azt, hogy ezt választanám”. Az illata kissé műérzetet keltett orrunkban, amit jobb állag, na meg íz követett. A savanykás utóíz kifejezetten kellemesen hatott. (Átlagösszpontszám: 17,4)

Második félidő

A San Benedetto zero lime limonádéval visszatértünk a klasszikus limonádéillathoz. Váltakoztak a tömény cukor, illetve limonádé illatjegyei. „Olyan íze van, mintha cukros szénsavas vizet innék” – hangzott el. Ugyanis zero létére tömény cukorízt kaptunk, amely hosszasan benne maradt a szánkban. „Olyan, mint amikor limonádékészítés közben túl sok citromlevet adunk hozzá, amit cukorral igyekszünk ellensúlyozni, ám utána a cukor lett sok, amihez ismét citromlevet adtunk, és végül egy ördögi citromlé-cukor körbe kerülünk” – fogalmazta meg frappánsan egyik kollégánk. Összességében a San Benedettót nem avatnánk a limonádék szentjévé. (Átlagösszpontszám: 12,2)

A Xixo eper-lime limonádéjának színe festékes vízre emlékeztetett, az illata pedig vattacukorra. Az ízét nem nagyon tudtuk belőni, „rózsaszín ízű” – hangzott el. A legjobb érv az volt, hogy „annyira nem rossz, jobb, mint az előző”, ám mély nyomot nem hagyott bennünk. (Átlagösszpontszám: 16,2)

A San Pellegrino naturali limonata jött a sorban, és bár az olasz ételek-italok híresen finomak szoktak lenni, valószínűleg ez a kivétel. Már a habos állaga sem volt túl biztató, amit tömény citromléillat követett, az íze pedig „nem vádolható édességgel”, és összehúzta a szánkat. „Olyan, mint amikor elkezdesz limonádét készíteni, és a citromlé vízhez adása után derül ki, hogy nincs otthon cukor” – summázta egyik kollégánk. A szentté avatás elmaradása itt is érvényes. (Átlagösszpontszám: 13,6)

Bemutatkozott a Cappy is, amely cukormentes citrom-ananász termékével szállt versenybe, nem túl sikeresen. Sárgadinnye-illatjegyeket véltünk felfedezni, volt, aki cheddar sajtot észlelt. „Cheddar sajtos popcorn” – szólt a „megfejtés”. Sós és édes íz is visszaköszönt, összességében nagyon nem nyerte el kóstolócsapatunk tetszését. (Átlagösszpontszám: 10,8)

Meglepően konzervatív limonádéillattal lépett színpadra a Márka citrom limonádéja. Az íze azonban csak édességet kölcsönzött, mintha víz és cukor volna citromlé nélkül. „Az egyik korábbinál csak citromlevet éreztünk, cukrot nem. Itt fordítva volt, így érdemes volna a két limonádét összeönteni” – hangzott el. (Átlagösszpontszám: 17,2)

A Szentkirályi egy csepp gyümölcs termékcsalád citromos változata következett, ami bár citrusosan hatott, mégis kakukktojás volt, hiszen nem limonádé, „csak” citromos víz volt. Fogadtatása vegyes volt. Akadt, akit „uborkás vízre” emlékeztetett az illata, mások enyhe tonikbeütést véltek felfedezni, az illata tehát félrevezető volt. A keserű ízt és utóízt valaki kellemesnek, míg mások kevésbé jónak értékelték. (Átlagösszpontszám: 13,6)

Mosogatószer-látvánnyal fogadott minket a Xixo bodzavirág-citrom limonádéja. Illata „csípte” az orrunkat, a bodza azonban jól kivehető volt. Az ízvilágban is kellemes bodzaaroma köszönt vissza. Egy összességében jó, se nem túl édes, se nem túl keserű limonádét kaptunk, lényegében egy „limonádét bodzaszörppel”. „Ezt magamtól is meginnám” – foglalta össze egyik kollégánk, ami jól szemlélteti elégedettségünket. (Átlagösszpontszám: 22,4)

Végül, de nem utolsósorban egy klasszikus limonádéillatot és -ízt kaptunk a Sió üde citrus képében. „Mint amikor a gyerekek limonádét árulnak az út szélén” – hangzott el. „Érződik a házilimonádé-hatásra való törekvés, de útközben nem minden került a helyére” – fogalmazta meg egyik kóstolónk. Összességében azonban egy kellemes összhatással ért véget kalandtúránk, ami visszaadta limonádéba vetett hitünket. (Átlagösszpontszám: 21,8)

Ezek alapján az Index nagy limonádétesztjének élmezőnye az alábbiak szerint fest:

1. Biola mojito (Átlagösszpontszám: 24,8)
2. Xixo bodzavirág citrom (Átlagösszpontszám: 22,4)
3. Sió üde citrus (Átlagösszpontszám: 21,8)
4. Freeway bodza (Lidl) (Átlagösszpontszám: 20)
5. Aldi mangó-citrom (Átlagösszpontszám: 19)

Korábban az Index már több terméket is kóstolt. Térképünkre felkerültek a csokimikulások, a szaloncukrok, a csipszek, a májkrémek, a kalácsok és a tormakrémek, valamint kísérleteztünk sáskákkal, lisztkukacokkal és tücskökkel is. Terítékre kerültek a túrórudik, túródesszertek, de jégkrémek és kávéitalok is mosolyt csaltak az arcunkra, és az ízesített alkoholmentes söröket is kipróbáltuk. Mogyorókrémteszt során néztük meg, le lehet-e győzni a Nutellát, de a legjobb gyümölcsteákat is kerestük.  Ellátogattunk mézeskalácslandbe, ahogy a táblás tejcsokoládék, valamint a müzliszeleteket világába is fejest ugrottunk. Legutóbb pedig a kapszulás kávék mezején tettünk utazást.

(Borítókép: Az Index munkatársai által letesztelt limonádék. Fotó: Németh Kata / Index)