Orbán Viktor most tehetetlen, időzített bombán ülünk

A napokban derült ki, hogy hiába lobbizott keményen és személyesen Olaf Scholz német kancellár, az Intel leállította az új magdeburgi gyárának építését. Bár elsőre ez jelentéktelennek tűnhet, a bemutatott Draghi-jelentéssel közösen már tökéletes bizonyítéka annak, hogy a német gazdaság óriási versenyképességi problémákkal küzd. Ez pedig egész Európára hatással van.

A probléma a magyar gazdaságra és így a kormány mozgásterére is nagy hatást gyakorol, így nem csoda, hogy a kormánytagok rendre felhívják erre a figyelmet:

• „Az európai versenyképesség súlyos hanyatláson megy keresztül; ha bizonyos döntéseket nem hozunk meg, az EU versenyképessége az Egyesült Államokkal és Kínával szemben megállíthatatlanul visszaesik” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, aki részben erre válaszul a gazdasági semlegességet ajánlja, amihez finanszírozási, beruházási, piaci, technológiai és energiasemlegességre van szükség, és „nem lehet egyetlen pénzpiacról kielégíteni hazánk hiteligényét”.
• „A legnagyobb bizonytalanságot a német gazdaság jelenti. A német gazdasági szakértők és politikusok szerint is a második világháborút követő modell került most válságba, ami az elmúlt évtizedekben Európát húzta. A G7 országainak adatai szerint Németországban dolgoznak a legkevesebbet, Ázsiában és Amerikában jóval több munkaórát dolgoznak” – összegezte az Indexnek Varga Mihály pénzügyminiszter.
• „A növekedést a fogyasztás fokozatos helyreállása mellett a külpiacok gyengélkedése, így elsősorban a német gazdaság teljesítménye árnyékolja be” – hívta fel erre a figyelmet a napokban a Nemzetgazdasági Minisztérium.

Tehát a kormány érzékeli a problémát – sőt a miniszterelnök részben megoldást is javasolt Magyarország számára –, ugyanakkor érdemes gyökereiben megvizsgálni Németország problémáit, ami elvezet az európai versenyképességi problémákhoz. Hiszen bárhogyan alakul a gazdasági semlegességünk, Európa jövője mindig nagy hatást gyakorol a magyar kilátásokra.

Hogyan nézett ki korábban a német gazdasági modell?

A német gazdasági modell két összetevőn alapult, amelyek alacsonyan tartották a költségeket és ezáltal az iparág versenyképességét. A német kormány „szociális partnerségi” megállapodást kötött a szakszervezetekkel. Ennek lényege, hogy a béremelések és a nemzeti versenyképesség között egyensúlyt próbálnak teremteni. „Ez a 2002-es Hartz-reformokra vezethető vissza, és azóta rendkívül sikeresnek bizonyult” – emelte ki az Indexnek Philip Pilkington, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

A szakértő szerint másrészt Németország az olcsó energiára támaszkodott, és mivel az ország környezetvédelmi aggályok miatt felhagyott a szénenergiával, amelyet hagyományosan használt, olcsó orosz vezetékes gázhoz jutott. A háború miatti szankciók és ellenszankciók, valamint az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása óta Németország már nem jut olcsó energiához.

Ezt a Draghi-jelentés is kiemelte: „Európa hirtelen elveszítette legfontosabb energiaszállítóját, Oroszországot. Mindeközben a geopolitikai stabilitás csökken, és kitettségeink sebezhető pontnak bizonyultak” – fogalmaztak a dokumentumban, amelyben Európa végre deklarálta a problémákat. Márpedig Németország az európai gazdaság szíve.

Philip Pilkington külön kiemelte, valójában a 2011-es államadósság-válság óta az egész európai gazdasági modell a német modellre épül. Ha a német modell nem működik, akkor az Európai Uniónak gyakorlatilag nincs gazdasági terve.

Mivel az Európai Szén- és Acélközösség – az Európai Unió elődje – 1951-es megalakulása óta az úgynevezett „európai projekt” mindig is elsősorban gazdasági jellegű volt. „Gazdasági program nélküli az Európai Unió olyan, mint egy pápa nélküli katolikus egyház. Magyarország különösen ki van téve ezeknek a problémáknak, mert függ a német autóipartól. 2001 óta a Magyarországra irányuló német FDI-áramlás a teljes magyarországi FDI-áramlás 22 százalékát és az Európából érkező magyar FDI-beáramlás 30 százalékát tette ki” – mondta a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője az Indexnek elmondta, a német ipari termelés világszínvonalú volt, különösen az autógyártásban, a gépiparban vagy a vegyiparban. A versenyelőny fő forrása a magasan képzett munkaerő, az erős mérnökképzés és a K+F-beruházások voltak. A GDP fő hajtóereje az export volt. A minőségi német termékeket szívesen vásárolták Európa más országaiban, de az Egyesült Államokban és Ázsiában is.

A német gazdasági modell fontos elemei a sikeres közepes méretű családi vállalkozások voltak. Ezek a cégek kisebb részpiacokon tudtak hatékonyak lenni magas fokú specializáció révén. „Németország a legtöbb európai uniós tagállam első számú kiviteli célpontja. Néhány állam esetében egészen elképesztő a német piac részaránya. A cseh, lengyel, magyar és luxemburgi export harmada-negyede landol germán földön” – tette hozzá Sebestyén Géza.

De hol rontották el?

Mario Draghinak, az Európai Központi Bank volt elnökének és korábbi olasz miniszterelnöknek a nemrégiben kiadott jelentése az európai versenyképességről nagy port kavart, főleg a német versenyképességgel kapcsolatos problémák miatt. Szerinte, ahogy azt korábban bemutattuk, a központi probléma nagyon egyszerű: az olcsó orosz vezetékes gázhoz való hozzáférés hiánya.

Ugyanakkor Philip Pilkington szerint azért nem beszélnek erről nyíltan az Európai Bizottságban, mert a bizottság jelenlegi vezetése – „leginkább Ursula von der Leyen elnök asszony” – teljes mértékben elkötelezett az ukrajnai háború mellett, még annak ellenére is, hogy az láthatóan kudarcra van ítélve.

Mivel hitelességüket és politikai jövőjüket erre a háborúra tették fel, a bizottság nagyon visszafogottan beszél arról a tényről, hogy a háború hatása magát az Európai Uniót teszi tönkre. Megdöbbentő látni, ahogy az EU vezetői viselkednek.

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója meglátásain túl Sebestyén Géza kiemelte, a német gazdasági modell megbicsaklása számos további okra vezethető vissza. A növekvő globális protekcionizmus és a kínai cégek előretörése jelentősen visszavetette a német termékek iránti keresletet.

Idetartozik az is, hogy a leválás az olcsó orosz energiahordozókról, valamint a szintén költséghatékony atomerőművek bezárása megfosztotta a német ipart a kedvező árú energiától, jelentős költségnövekedést és így versenyképesség-csökkenést okozva. „A német gazdaság kis túlzással egy helyben toporog a digitális átállás tekintetében is. A nagy sebességű internet csak vágyálom számos állampolgár számára.”

Ráadásul Németországhoz hasonlóan sok más európai állam jelentős demográfiai kihívásokkal szembesül. A népesség elöregedik, a munkaképes korú lakosság folyamatosan zsugorodik, valamint az autóipari átmenetnek Európa nem tudott a nyertese lenni. Az elektromos autók piacát az Egyesült Államok és Kína dominálja.

Az adatok egyértelműek, és Philip Pilkington szerint nagyon elkeserítő, hogy a bizottság megpróbálja elterelni a figyelmet az olcsó orosz nyersanyagforrások hiányáról: 2021 óta az európai vállalkozások villamosenergia-költsége (adók és támogatások után) 125 százalékkal emelkedett.

Világosan látható, ez a német dezindusztrializáció fő mozgatórugója. Gondoljunk csak arra, hogy a háború kezdete óta Németország ipari termelési indexe mintegy 5 százalékkal csökkent. De a német ipari termelés az energiaigényes iparban mintegy 15 százalékkal csökkent. Az adatok nem hazudnak: bár Európának szélesebb körű versenyképességi problémái vannak, az abszolút alapvető probléma jelenleg a megfizethető energiához való hozzáférés hiánya.

Egy német vállalat ma négyszer-ötször magasabb árat fizet a gázért és kétszer-háromszor többet az áramért egy amerikai versenytárshoz képest. A jelentős költségnövekedést hosszú távon nem tudják lenyelni a cégek, így többen is kivonultak Németországból. Más vállalatok áremeléssel reagáltak, ez viszont csökkentette termékeik versenyképességét a nemzetközi piacokon – tette hozzá Sebestyén Géza.

Mi lehet a megoldás?

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint Németországnak vissza kell nyernie politikai bizalmát, és ezáltal vissza kell szereznie gazdasági szuverenitását. Ugyanez igaz egész Európára. „Jelenleg óriási vezetői válságot látunk Európában, és rendkívüli kompetenciaválságot látunk az európai intézményekben, mindenekelőtt az Európai Bizottságban.”

Ezeknek a vezetőknek mind a gazdaságpolitikájuk, mind a külpolitikájuk láthatóan csúnya kudarcot vall a 2022 februárjában kezdődött háború óta, és ez egyre világosabbá válik az európai választók számára. Ez nyilvánvaló, ha megnézzük a legutóbbi választási eredményeket a németországi Türingiában és Szászországban, ahol az Alternative für Deutschland jelentős szavazatarányt szerzett. Az AfD kifejezetten ellenzi az öngyilkos gazdaságpolitikát, amelyet Németország és az Európai Unió folytat

– mondta Philip Pilkington.

A vezető kutató szerint a változás eljön Európában, „mert el kell jönnie, de minél tovább tart ki a jelenlegi vezetés, annál nagyobb kár éri Európát”.

Sebestyén Géza végezetül arra is kitért, hogy a növekvő protekcionizmus és a kínai versenytársak erősödése adottság, ezeken a német döntéshozók nem tudnak változtatni. A demográfiai folyamatok megfordítása belső forrásokra támaszkodva időigényes, a külső források (bevándorlás) pedig egyre komolyabb ellenállásba ütköznek a választópolgárok részéről.

Ezért szerinte gyorsabban lehetne és kellene lépni, főleg a digitális átállás felgyorsítása, az autóipari vezető pozíció visszaszerzése, valamint innovációk és fejlesztések segítésével, ugyanakkor legfőképpen a brutálisan drága energia olcsóbb alternatívákkal való kiváltásával. A szakértő szerint vissza kellene térni egy racionális, pragmatikus energiapolitikára.

(Borítókép: Orbán Viktor és Olaf Scholz Berlinben 2022. október 10-én. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)