Euractiv: a magyar fizetések jelentősen zárkóznak az uniós átlagbérekhez, de egy problémával még szembe kell néznünk

Magyarország jelentős előrelépést tett az Európai Unió (EU) átlagához viszonyított jövedelmi különbségek megszüntetésében. Az elmúlt két évtizedben az ország egy főre jutó jövedelme folyamatosan emelkedett, a 2010-es 66 százalékról 2022-re az uniós átlag 76 százalékára – derül ki az Euractiv cikkéből. Mint arról korábban beszámoltunk, a statisztikai hivatal szerint tovább nőtt a magyarok fizetése júliusban. A nettó átlagkereset immár közel 440 ezer forint, míg a reálbérek növekedése, vagyis a fizetések vásárlóértékének növelése a 10 százalékhoz közelít.

Az előrelépés – az Euractiv szerint – elsősorban annak köszönhető, hogy Magyarország integrálódott a globális értékláncokba, különösen az autóiparban, valamint a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) is növekedtek az elektromos járművek (EV) és akkumulátorok gyártása terén.

Az általános gazdasági növekedés ellenére a regionális jövedelmi különbségek továbbra is jelentős kihívást jelentenek Magyarországon. Budapest, a főváros, az ország többi részét felülmúlta, míg a legkevésbé fejlett déli és északi régiókban alacsony és stagnáló növekedés tapasztalható. Az elemzés szerint ezek a lemaradó régiók továbbra is számos dimenzióban, többek között az oktatás, a digitalizáció, az infrastruktúra és az egészségügyi eredmények terén maradnak el az országos átlagtól.

Mi okozza a problémát?

Az IMF elemzése béta-konvergencia és növekedési dekompozíciós technikákat használ a magyarországi regionális különbségek és a lassú jövedelmi konvergencia mozgatórugóinak azonosítására.

Az eredmények arra utalnak, hogy a termelékenység és a munkaerő-piaci részvétel terén mutatkozó különbségek kiemelkedő szerepet játszottak a regionális különbségek kialakulásában. Ez különösen annak köszönhető, hogy az elmaradott régiókban a gazdasági tevékenység az alacsony hozzáadott értékű és szén-dioxid-intenzív ágazatokban koncentrálódik.

Emellett az elmúlt két évtizedben a munkatermelékenységben és a munkaerő-piaci részvételben mutatkozó különbségek voltak a magyarországi regionális jövedelemkülönbségek fő mozgatórugói. A magas kiindulási termelékenységgel és munkaerő-részvétellel rendelkező régiók, mint Pest és Győr-Moson-Sopron, gyorsabban növekedtek, míg az alacsonyabb kiindulási feltételekkel rendelkező régiók, mint Somogy, Tolna, Bács-Kiskun, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok, amelyek így lemaradtak.

A tanulmány azt is kiemeli, hogy a nők munkaerő-piaci részvételének növelését, a migrációt és a K+F-beruházásokat célzó intézményi reformok felgyorsíthatják a regionális jövedelemkonvergenciát.

A zöldátmenet növelné az egyenlőtlenségeket

A magyar gazdaság, hasonlóan más európai és globális gazdaságokhoz, kettős digitális és zöldátmenetet él át, amely az eltérő gazdasági struktúrák és szakosodások miatt régiónként eltérő strukturális kiigazításokat igényel. Célzott szakpolitikai beavatkozások nélkül a regionális különbségek tovább nőhetnek, mivel a magasabb jövedelmű régiók kihasználják a magas tudás- és zöldintenzitásukat, míg a szegényebb régiók még inkább lemaradnak.

Budapest mind a gazdasági fejlettség, mind a zöldmunkahelyek aránya tekintetében élen jár, ugyanis a zöldmunkahelyek aránya pedig mintegy 3,0 százalék. A fővárost követi Nyugat-Dunántúl 2,2 százalék körüli zöldmunkahelye aránnyal. Ezzel szemben például az Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon, ahol az egy főre jutó GDP jóval az uniós átlag alatt van, a zöldmunkahelyek aránya is jóval alacsonyabb, mindössze 0,7–0,8 százalék körüli.