Orbán Viktorra és a titkosszolgálatokra mutogatnak, óriási üzlet mehet a kukába

Madrid politikai okokból akadályozza a spanyol vonatgyártó, a Talgo eladását. Az oroszokat látják a Ganz-Mavag lépése mögött. Pedig igazából Spanyolország és Nyugat-Európa takargatja az orosz kapcsolatait. No, de ne szaladjunk ennyire előre. A mostani cikkünk előzményeit az alábbiak szerint lehet összefoglalni:

• márciusban elsőként számoltunk be arról, hogy a MaVag Csoport tagja, a Ganz-Mavag Europe Zrt. önkéntes vételi ajánlatot tett a szupervonatokat gyártó spanyol vállalat, a Talgo részvényeinek 100 százalékára, elősegítve a cégek közötti szinergiák kiépítését.
• Majd a Talgo igazgatótanácsa kedvezőnek ítélte meg az ajánlatot.
• Ám a spanyol kormány az első pillanattól kezdve ellenezte a 600 millió eurós ajánlatot „Orbán Viktor oroszbarát politikája” miatt.
• Az adásvételt végül sikerült megakadályoznia Spanyolországnak. A spanyol gazdasági minisztérium alá tartozó külföldi befektetési tanács egy jó ideig blokkolta is az üzletet, és halogatták a július elejére várt döntést, majd végül augusztus 27-én biztossá vált, hogy nem jön létre az adásvétel.
• „A kabinet megállapodott abban, hogy nem engedélyezi a Ganz-Mavag által a Talgo vállalatba történő közvetlen külföldi befektetést, miután a vizsgálatok során megállapításra került, hogy a művelet engedélyezése nemzetbiztonsági és közrendi kockázatokkal járna” – írta a spanyol gazdasági minisztérium, ugyanis szerintük a Talgónak érzékeny információkhoz van hozzáférése.
• Tehát a Talgo megvásárlását többek között Budapest Oroszországhoz fűződő kapcsolatai miatt vétózták meg.

Nincsenek racionális érvek

Bacsa György, a Ganz-Mavag igazgatósági elnöke szerdán interjút adott a Financial Timesnak. Szerinte a spanyol kormány egyszerűen félretette a szabad vállalkozás jogát Európában, különösen a tőke szabad mozgására vonatkozó részt. A vétójuk mögött pedig egyszerűen politikai okok állnak. A konzorcium jogi úton támadhatja meg a madridi döntést a spanyol legfelsőbb bíróságon. Szerinte a tőke szabad mozgása az Európai Unió négy alapvető szabadságjogának egyike. Az alapelv megsértésére vonatkozó panaszokat pedig az Európai Bíróság előtt lehet elbírálni.

A spanyol kormány állítólag attól fél, hogy a technológiai kérdések miatt a felvásárlást követően a Talgo otthagyná a spanyol piacot. Ez legalább egy racionális gazdasági érv lehetne, ám Bacsa György szerint inkább olyan kifogásokkal küzdenek, amelyeket nem tudnak értelmezni, és a spanyol kormánynak szerinte nincsenek igazán szakmai vagy jogi érvei. Hiszen nem céljuk hátrahagyni a spanyol piacot a felvásárlás után.

Ráadásul, Spanyolország titkosította a döntését indokló dokumentumokat. Azonban egy magas rangú spanyol kormánytisztviselő szerint az egyik aggodalom így hangzik: Orbán Viktor „kemény jobboldali miniszterelnök” vezette oroszbarát kormánya olyan technológiát szerezne, amely Ukrajna újjáépítésében lehet hasznos, miután Moszkva teljeskörűen megszállta az országot.

Bacsa György szerint a felvásárlás üzleti lehetőséget adott volna a Talgónak, hogy a nyugati piacain túl Kelet-Európában, valamint Közép-Ázsiában terjeszkedjen: „hídfőállás lett volna”. A magyar konzorcium készen áll, hogy túllépjen Spanyolország „kettős mércéjén”, és újra megpróbálja lezárni az üzletet.

Nem fogunk politikai csatákat vívni

– mondta a Ganz-Mavag igazgatósági elnöke.

A kis kitérőt követően érdemes felidézni, hogy Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök bírálta Orbán Viktort. Vlagyimir Putyin orosz elnök rajongójának nevezte, majd azt mondta: a magyar miniszterelnök „térdre akarja kényszeríteni Ukrajnát”. A spanyol gazdasági minisztérium pedig azt közölte: „az uniós jogi keret szigorú betartásával és alapos elemzést követően a kormány megállapította, (a felvásárlás engedélyezése – a szerk.) leküzdhetetlen kockázatot jelentett volna a nemzetbiztonságra és a közrendre nézve”.

A Talgo pályázatot márciusban indító Ganz-Mavag mögött magyar állami befektetés áll, és 45 százalékos részesedéssel rendelkezik a vállalatban a Mavag Csoport vasúttársaság is, amelyről Spanyolország azt állítja, a magyar Mol Csoport olajipari vállalat irányítása alatt áll. A Financial Times kiemelte, hogy a Mol orosz olajat vesz, ugyanakkor azon átsiklanak, hogy a vállalat orosz beszerzéseit soha nem tagadta, ellentétben a spanyolokkal és számos európai országgal szemben. De legalább sikerül összemosni a vállalatokat, a tevékenységeket és az igazgatósági tagokat.

Bacsa György nem volt hajlandó megnevezni a Mavag tulajdonosait, de elmondta, a teljes tulajdonosi listát elküldték a spanyol hatóságoknak: „nem találnak semmilyen orosz kapcsolatot, semmilyen orosz befolyást. Elképzelni sem tudjuk, mi indokolja a vélt orosz érdekeltséget vagy befolyást és az ebből eredő biztonsági kockázatot”. Azt elismerte, hogy a Mavagnak volt orosz üzleti partnere, de szerinte, hogy ha a 2022 előtti oroszokkal való üzletelés oroszpártiságnak minősül, akkor fél Európát már ki kellene zárni mindenfajta üzletből.

De akkor ki is üzletel az oroszokkal?

A spanyol kormány tehát orosz üzleti kapcsolatokat firtat. Azonban számos európai tagállamtól már az ukrajnai háború kezdete óta megszoktuk, hogy azt kommunikálják kifelé, hogy igyekeznek csökkenteni az Oroszországtól való energiafüggőségüket, de a valóságban a tagállamok egyre többet vásárolnak orosz piaci szereplőktől származó cseppfolyósított földgázt, vagy éppen olajat – ahogy szokták mondani: „ukrán vérrel átitatott” nyersanyagokat.

Ehhez az állításhoz pedig elég, ha csak az orosz üzleti kapcsolatok és energiahordozók miatt vádaskodó spanyol kormány példáját vesszük:

Ha pedig 2024 első nyolc hónapját nézzük, világosan látszik, Spanyolország földgázimportjában folyamatosan növekszik az orosz LNG részaránya:

És nem a spanyolok az egyetlenek:

Magyarán olyan EU-s országok is importáltak orosz energiahordozót, ahol a fizikai adottságok lehetővé tették volna, hogy máshonnan szerezzék be a terméket – szemben Magyarországgal, amelynek vannak bizonyos adottságbeli nehézségei.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor úgy tűnik, sosem volt célja sem az EU-s, sem az amerikai szankcióknak, hogy eltüntessék az orosz kőolajat a világpiacról. Még ha ezt ki is lehetne kényszeríteni, egyszerűen életszerűtlen lenne. Egy ilyen intézkedéssel egyik napról a másikra eltűnne a világ olajfogyasztásának 7 százaléka, ami beláthatatlan következményekkel járna az olajár és az ellátásbiztonság szempontjából.

Nem is tűnik el az orosz olaj, hiszen a szankciók bevezetése ellenére is utat tör magának a világban: számos európai ország Törökországból és Indiából importál orosz olajból előállított termékeket. Csak vannak országok és vállalatok, akik ezt őszintén elismerik, és vannak, amelyek nem. 

Hogy is tartotta Paul Auster amerikai író? „Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendű önelégültség gubójából.”

(Borítókép: Talgo 350 vonat a Sevilla-Santa Justa vasútállomáson. Fotó: Planet One Images / Universal Images Group / Getty Images)