A startpisztoly eldörrenését várják, hozzátennének Orbán Viktor tervéhez

Nem lehet túl büszke 2023-as bizonyítványára az építőipar, ám a szakszövetség elnöke szerint az adott gazdasági körülményekre tekintettel nem zárt rossz évet a nemzetgazdasági szempontból is kulcsfontosságú ágazat. Azonban a valódi nehézségekkel még csak most néznek szembe az építőipari vállalatok – így nyilatkozott idén februárban az Indexnek Koji László. Az ÉVOSZ (Építőipari Vállalatok Országos Szakszövetsége) elnökének prognózisa valósággá vált, bő másfél hónappal az év vége előtt ugyanis gyakorlatilag kijelenthetjük:

Kihívásokban továbbra sincs hiány. Elég, ha csak az állami beruházások befagyasztására, a rendelések visszaesésére, a munkaerőhiányra, a lánctartozásokra vagy a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelésre gondolunk.

Havi bontás helyett féléves időszak

A Központi Statisztikai Hivatal havi bontásban ad számot az építőipari termelés teljesítéséről. Az idei év eddigi időszakában ezek az adatok eltérő képet mutattak. Bár többnyire csökkenő termelési volumenről számolt be a KSH, akadt egy-egy kiemelkedőnek tűnő hónap. Koji László az Index ezzel kapcsolatos kérdésére kifejtette: a havi bontás helyett célszerű inkább féléves időszakban vizsgálni az építésgazdaság trendjeit, ilyen távon ugyanis már mélyrehatóbb következtetéseket is le lehet vonni.

„Olyan alacsony szintre esett az építőipar teljesítménye, hogy néhány nagyobb értékű munka nagymértékben torzíthatja a valós helyzetet” – mutatott rá az elnök. „Amennyiben féléves, éves időszakot vizsgálunk, az látszik, hogy a 2023-as, illetve a 2019-es termelési értéknek megfelelően teljesít idén az építőipar. 2020–2022 között jobban muzsikált az iparág. A jelenlegi trend szerint az országos építésszerelési tevékenység 2024-es teljesítménye nagyjából a tavalyinak felel meg, vagyis nem lesz visszaesés, ha mégis, az is maximum 5 százalék körüli” – tette hozzá, megjegyezve, hogy a durván 140 ezer építőipari vállalkozás teljesítménye között nagy a szórás.

Rossz helyzet, pesszimista jövőkép

Az ÉVOSZ friss, októberi, 400 építőipari cég megkérdezésével készült felmérése szerint – amelyről az Index is beszámolt – az iparágban tevékenykedő cégek nagy része nehéz piaci helyzetet vázolt fel, és pesszimista jövőképet festett.

Bár a KSH teljes munkaerőpiacot vizsgáló összesítése mást mutat, az építőiparban – amely az egyik legnagyobb foglalkoztató ágazat – dolgozók száma 25-30 ezerrel csökkent tavalyhoz képest. Az ÉVOSZ elnöke rámutatott: ez a különbség azért van, mert a cégek csökkenő megrendelés hiányában 4 órában foglalkoztatnak vagy napi bejelentéssel élnek. Vagyis erőteljes létszámmozgás van az építőiparban, ám a statisztikai hivatal ezeket összeadja – ezáltal rajzolódik ki egy bár statisztikailag helyes, ám a valóságot nem hűen reprezentáló adatsor. 

„Amikor a kereslet és a kínálat közötti olló megnyílik, óhatatlanul beférkőznek a kóklerek” – mondta az elnök.

Koji László felhívta a figyelmet: különbséget kell tenni a társas vállalkozások, illetve az egyéni vállalkozók között. Míg előbbi a megrendelés hiányában leépít, vagy rossz esetben megszűnésre kényszerül, addig az egyéni vállalkozó – például egy festő vagy egy burkoló – szünetelteti tevékenységét. A megközelítőleg 70 ezer építőipari társas vállalkozásból kb. 5 ezer kényszerült tevékenysége megszüntetésére.

2026–2027-re lehet eredmény

Bár jövőre a kormány a magyar gazdaság bővülésére számít, Koji László előrejelzése szerint 2025 sem az építőipar éve lesz, legalább is az első fél évben biztos nem. A szakszövetségi elnök ezt a kijelentést arra alapozza, hogy

Márpedig ez a folyamat körülbelül fél évet vesz igénybe, így amennyiben ez januártól be is indul, a kivitelezési szakasz csak a második fél évtől veszi kezdetét.

Koji László arra a lényeges pontra is rámutatott, hogy

„A jelenlegi folyamatokat figyelembe véve ekkorra érhető el az évi 22-25 ezer új építés, valamint a megközelítőleg 250 ezer felújítás” – mondta Koji László, jelezve, hogy a lakásépítéseknél tapasztalt visszaesés nem magyar sajátosság, Európa nagy részében tetten érhető.

„Arra számítottunk, hogy az év második felétől lendületet kap a tervezési fázis, ezáltal januártól szerződni lehet a munkákra, és megindulhat a kivitelezés, azonban ez nem történt meg. De nem csak az állami beruházásoknál tapasztalható álló helyzet, a lakosság is kivár mind az építkezés, mind a felújítás esetében” – mondja Koji László, annak ellenére, hogy júliustól elérhető az energetikai otthonfelújítási támogatás, amellyel kapcsolatban úgy fogalmazott: „ki merem jelenteni, hogy ez a program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a várt igénybevétel töredéke valósult csak meg”.

Az energetikai felújítási program keretein belül mintegy 20 ezer darab 1991 előtt használatbavételi engedélyt kapott családi ház korszerűsítését tervezték, ám

Az ÉVOSZ első embere elmondta: az építőipar szereplői arra számítottak, hogy a Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által a bankoktól kért 5 százalékos önkéntes THM-plafon már 2024 közepétől elérhetővé válik, ami felpörgeti a lakáshitelezést, ezáltal egy magasabb hitelezési fordulatszámmal köszönthetjük a 2025-ös évet. „Bízunk benne, hogy januártól elérhetők lesznek az 5 százalékos THM-ű jelzáloghitelek. Továbbá a lakhatás könnyítését célzó programok – például a vidéki otthonfelújítási támogatás – részletszabályait is várjuk” – mondta Koji László, aki szerint bár a kormányzati támogatások növelik a bizalmat, a kereslet növelését érdemben a kamatszintek csökkenése stimulálhatja.

Kormányzati részről a megfelelő finanszírozási infrastruktúra biztosítása volna kívánatos, az építőipari piaci kapacitások készen állnak a megnövekedett igények kielégítésére

– hangsúlyozta, hozzátéve: a kereslet élénkítése kéz a kézben jár a kínálat élénkítésével, hiszen egy – a munkákat sok esetben megelőlegező – kivitelezőnek legalább annyira fontosak a megfelelő finanszírozási feltételek, mint a megrendelőnek.

Így alakulnak az árak és a fizetések

2024-re nézve a munkadíjak, illetve az építőanyagárak átlagosan 6-7 százalékkal emelkedtek, utóbbi esetében építőanyagonként jelentős eltérés van a drágulás mértékében. Az egyéni vállalkozók esetében azonban az a „faramuci” helyzet állt elő, hogy a megrendelő és a kivitelező szóban megállapodnak, hogy a munkadíj 27 százalékos áfatartalmát „eltüntetik” az árból. Az engedmény hatására a vállalkozó 10 százalékkal emeli a munkadíjat, ám összességében a megrendelő még így is 17 százalékot spórolt – mindez a költségvetés rovására történik.

Koji László szerint ennél nagyobb áremelkedés jövőre sem várható, ám a kivitelezők értelemszerűen beépítik az árba a költségek növekedését, ahogy azt tették idén. „Konkrét jóslatokba nem bocsátkoznék, azt azonban ki merem jelenteni, hogy jövőre, ahogy más területen, úgy az építőiparban sem lesz semmi sem olcsóbb” – mondta.

Ami az építőiparban elérhető fizetéseket illeti, a KSH átlagkeresetekre vonatkozó adataihoz képest az építőiparban hivatalosan megkereshető bruttó átlagbérek 20 százalékkal maradnak el az országos átlagtól – erre szintén az ÉVOSZ felmérése világít rá. „Az építőipari vállalkozások nehéz körülmények között is igyekeztek megtartani a munkaerőt, ezért tartották a versenyszférában tapasztalt béremelési mértéket, ám ez értelemszerűen nem jelenti a bérolló záródását. Pozitívum, hogy az építőiparban is bejöttek az olyan béren kívüli juttatások, mint például a lakhatási vagy épp képzési támogatás” – mutatott rá Koji László.

Hadilábon állnak az uniós elvárással

Kardinális kérdés az uniós klímacélok keretein belüli kibocsátáscsökkentés, ami az építőipar szempontjából kiemelt terület, hiszen az Európai Bizottság statisztikái szerint az EU energiafogyasztásának 40 százaléka, míg az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 36 százaléka írható az épületek számlájára, ami tetemes arány.

Koji László szerint az építőipar összességében továbbra is hadilábon áll a fenntarthatósági megfeleléssel. Jellemzően a nagyobb és közepes méretű építőipari vállalatok rendelkeznek megfelelő kapacitással ahhoz, hogy tevékenységüket egyre inkább közelítsék a kívánt károsanyag-kibocsátási mértékhez, ami egyébként a zéró, hiszen az épületek energiahatékonyságáról szóló uniós irányelv szerint 2030-tól kizárólag kibocsátásmentes épületeket lehet létesíteni, ennek elmulasztása szén-dioxid-kvóta fizetésével járhat. Az ÉVOSZ elnöke rámutat, hogy a fenntarthatósági törekvések utcája kétirányú: a megrendelőnek ugyanúgy törekednie kell rá, ahogy a kivitelezőnek is.

„A szakma felelőssége, hogy felhívja a megrendelő figyelmét a fenntarthatósági elvárásokra, illetve arra is, hogy – ahogy más iparágakban, úgy az építőiparban is – rászoktassa a megrendelőt a hazaira. A helyben, hazai vállalkozó által előállított építőanyag, szakmunka igénybevétele nemcsak a helyi gazdaság, de a fenntarthatóság szempontjából is fontos, hiszen ezáltal megspórolható a szállításból fakadó károsanyag-kibocsátás” – jelezte az elnök.

A startpisztolyt várja az építőipar

A kormány által bejelentett gazdasági akcióterv része a lakhatási lehetőségek javítása, a megfizethető lakhatás biztosítása széles rétegek számára. Több erre irányuló javaslat is született az elmúlt hetekben. Emellett a kabinet 3,4 százalékos gazdasági növekedéssel számol 2025-re.

Az építőipar képes tevékeny részt vállalni a növekedési tervek megvalósításából. Az eddig megismert intézkedésekből kiindulva az újlakás-építés és a felújítási aktivitás növekedése révén az építőipar évente plusz 1 százalékos mértékben hozzá tud járulni a GDP növekedéséhez

– jelezte az ÉVOSZ.

„Fontosnak tartjuk, hogy a programpontok minél előbb a gyakorlatban is testet öltsenek, hogy 2025-ben ennek köszönhetően az építőipar növekedési pályára tudjon állni. Az energetikai célú felújítások dinamikus elindulásához nélkülözhetetlen, hogy többféle, már januártól elérhető támogatási forrás egymással kombinálhatóan is igénybe vehető legyen. Szakmai szövetségként az államilag támogatott, illetve az uniós rendszeren belül megvalósuló programokhoz kapcsolódó kérése az ÉVOSZ szervezetének, hogy legyen kötelező elem a kivitelezőkre és termékekre vonatkozó regisztráció és az egyszerűsített környezettanúsítás, ami – a kezdeti nehézségek után – az új otthonfelújítási programnál ma már jól működik. Ne fordulhasson elő, hogy kóklerek dolgoznak államilag támogatott munkán, selejtes építőanyagokkal” – tette hozzá a szövetség.

A programok több eszközzel és több oldalon fejthetik ki hatásukat, ezek megfelelő súlyozásával teljesülhet a keresleti és kínálati oldal együttes bővülése. „A gazdaságfejlesztési akcióterv segítheti az építőipar talpra állását, és a jelenlegi szinteken nem kell félni a túlhevüléstől, a program képes a fenntartható növekedés gyors elindítására. Az építőipar oldaláról kijelenthető, hogy jelenleg vannak a rendszerben tartalékok. Mind a termékgyártás, mind a kivitelezői kapacitás oldalán képes a szakma a magasabb kibocsátásra. A tervszámként közölt évenkénti 25 ezres új lakás építésére az iparág minden adottsága megvan, és ezt egy jó évenkénti célszámnak tartják. „Ezzel szemben idén ez a szám 15-16 körül alakulhat, ami az utóbbi évek mélypontja” – jegyezte meg Koji László, hozzátéve, hogy 180 ezer körüli lehet a felújított lakások száma.

Ezt várják az egyes elemektől

Vidéki otthonfelújítási program

Az ÉVOSZ üdvözli a korábban népszerű konstrukció kistelepülési változatának újraindulását. Meglátásaik szerint:

• A településméretbeli korlátozás ismeretében a program akkor tudna értelmezhető, azaz legalább 100 milliárd forint értékű többletberuházást generálni, ha a támogatást a nem gyerekes vidéki családok is felhasználhatnák, vagyis azok, akik a program első köréből kimaradtak. Az épületfelújítás az idősek és gyermektelenek esetében is kiemelten fontos szociális és gazdasági cél.
• Fontos volna továbbá, hogy a program oly módon támogassa a vidéki épületek energetikai korszerűsítési folyamatát, hogy akik az első körben nem ilyen felhasználási céllal vették igénybe a támogatást, azok a mostani programot kifejezetten ilyen, energiafogyasztást és karbonkibocsátást csökkentő hatású felújításokra újra igényelhessék.
• A kötelező hitelfelvétel jelentősen szűkítené az igénybevevői kört, ezért azt javasolják, hogy a hitelfelvétel kizárólag lehetőségként jelenjen meg, de anélkül is részt lehessen venni a programban.
• Sokat segíthet, ha az elszámolás a korábbi 3+3 milliós programnál megismert módon történik, az adminisztráció és folyósítás is a kormányhivatalokon, államkincstáron keresztül gyorsan és egyszerűen le tud zajlani.

A lakásbérleti díjak és szerződési feltételek rendszerének felülvizsgálata

Az ÉVOSZ nem tartja célravezetőnek a mesterséges lakbérplafon bevezetését. A megtérülés rontása szűkítené az elérhető kínálatot, csökkentené az ingatlanfejlesztők beruházási/befektetési kedvét, valamint a feketegazdaság felé terelné a piacot. Ehelyett az állam egy transzparenciát elősegítő országos regisztrációs rendszert vezethetne be, ahol típusszerződések biztosítják a kiszámíthatóságot, és akár adókedvezmények is adhatóvá válhatnak. A munkáltató által biztosított lakhatási támogatás adókedvezményének pontja is ebbe az irányba mutat.

Érdemes lehet felülvizsgálni a lakásbérleti törvényt is, mert jelenleg a bérbeadók kockázatai felárként beépülnek a bérleti díjakba. Egy észszerű szabályozással ez a felár bizonyosan csökkenthető lenne – vélik.

Fiataloknak szóló lakásprogram kialakítása

A fiataloknak szóló lakásprogram elindítása hiánypótló kezdeményezés, ezért a „bérlőből tulajdonos” modell kialakítását javasolják. Ennek lényege, hogy egy bérletinek induló konstrukció a futamidő alatt egy ponton átvált tulajdonszerzési lehetőségbe, és így teremt elérhető otthonteremtési alternatívát a fiatalok számára. A program hatékonyságát növelné, ha az állam az önkormányzatokkal és a piaci szereplőkkel együtt lépne fel, és együttműködésben – koordináltan jönnének létre a projektek. Hiánypótló kezdeményezésnek tartják a fiatalok első lakásvásárlásra nyújtott, alacsony kamatozású zöldhitel kedvezményes konstrukciójának kialakítását.

A SZÉP-kártyára érkező juttatások lakásfelújításra történő felhasználása

Sok kicsi sokra megy, és egy kisebb felújítási munkához ennyi is elég lehet. A SZÉP-kártya kedvező adóterhe ösztönözné a munkáltatókat a magasabb juttatásokra, és ez felértékelné a programpontot. A munkáltató által adható lakhatási támogatás adókedvezmény-felhasználásának kiterjesztése szintén a felújításokat ösztönözné. Az ÉVOSZ javasolja, hogy azok a már SZÉP-kártyán lévő pénzek, amelyeket legalább egy éve nem használtak fel, az energetikai felújítási munkálatokhoz is legyenek felhasználhatók.

Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú felhasználása

Hasznos lehet bizonyos élethelyzetekben, ezért az otthoncélú felhasználás lehetőségét pozitívnak tartjuk.

A tervezett lakáspiaci intézkedések – akár egymással kombinálva – széles réteget elérve képesek lehetnek a lakhatási válság kezelésére, és a javasolt módosítások figyelembevétele esetén már a jövő évi gazdasági növekedéshez is jelentősen hozzájárulhatnak

– összegezte a szövetség.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)