Így manipulálja a gazdaság képét a kormány, és erre most komoly oka van

„2023 az infláció letörésének éve volt, 2024 a gazdasági növekedés újraindításának éve lesz” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök tavaly augusztusban, majd ezt a kormány később szép lassan politikai kommunikációs eszközként alkalmazta. Az adatok viszont egyértelműek: a gazdaság teljesítményében idén a III. negyedévben ismét visszaesés látható, így három éven belül már másodjára köszöntött be a technikai recesszió. Januárban a kormány 4 százalék körüli GDP-növekedést várt az idei évre, most a legoptimistábbak szerint is 0,6 százalék körül zár az ország.

„2025-ben történnek majd olyan dolgok Magyarországon, amik eddig még soha” – fogalmazott Orbán Viktor a napokban. A miniszterelnök kiemelte, hogy „nagyszerű lehet a következő évünk”. A miniszterelnök és a kabinet úgy látja, hogy jövőre 3–6 százalékos GDP-növekedést könyvelhet el végül Magyarország. Ugyanakkor most – hasonlóan a tavalyi évhez – a jövő évre vonatkozó kockázatok lefelé mutatnak. Az elemzőházak és a hitelminősítők egyértelműen kisebb növekedést várnak.

Bejöhet a kormány jóslata, de…

„A magyar gazdasági kilátásokat számos pozitív kockázat övezi, amelyek ha egytől egyig beteljesülnének, elérhető lenne akár a jövő évre kitűzött 3–6 százalékos növekedési cél felső tartománya is. Azonban gyorsan ki is ábrándítanék mindenkit: erre meglehetősen alacsony az esély” – összegezte az Indexnek a magyar gazdaság lehetőségeit Virovácz Péter, az ING vezető elemzője.

De mik ezek a pozitív eshetőségek, mi kellene az álmok beteljesüléséhez? Az elemző szerint például az, hogy varázsütésre beinduljon a külső konjunktúra (az eurózóna és a német növekedés egyaránt), és a zöldátállás is új lendületet kapjon. Ha fellendülne az autóipar és a zöldátállás, akkor a gyors helyreállás miatt berobbanna a beruházás is. Az eddig parkolópályára tett kapacitásbővítések elkezdenének megvalósulni.

A most belépő új kapacitások pedig nem az eredetileg tervezett gyártási célok egyharmadán, hanem újból 100 százalék közelében pöröghetnének. Mindez tehát az exportlábon keresztül élénkíthetné a növekedést. Ezenfelül, ha az üzleti és a fogyasztói bizalom helyreállna (nem függetlenül a külső gazdasági viszonyok javulásától), a háztartások elkezdenének jelentős mértékben fogyasztani, és a lakossági állampapírokból kapott pénzüket lényegében mind elköltenék a magyar gazdaságban, akkor az is jelentősen hozzájárulna a gazdasági növekedéshez.

Virovácz Péter szerint mindemellett ha a geopolitikai környezet is derűsebbre fordulna, vagyis hirtelen beköszöntene a béke, és ezzel megszűnnek a geopolitikai kockázatok, a forint helyzete minimum stabilizálódna, „sőt megkockáztatom, hogy az árfolyam erősödne, ami hatalmas nyomást venne le a monetáris politika válláról”. Jó esetben ez ellensúlyozná a belső kereslet berobbanása miatti inflációs kockázatot.

Nem mellesleg a jegybank talán így élénkíteni tudná a gazdasági növekedést. A csökkenő kamatok és kockázati prémiumok, továbbá a GDP gyors bővülése miatt a költségvetésnek is több mozgástere lenne. Ezek is mind segítenék, hogy a következő évet egy jobb gazdasági teljesítménnyel tudjuk zárni. Mindenesetre jól látható: egymást erősítő folyamatokról beszélünk.

Hiszen az üzleti és fogyasztói bizalmi indexek továbbra is borús képet festenek, amelyek miatt a háztartások megtakarítási rátája magas maradhat, a cégek beruházási rátája pedig alacsony. A tervezett kapacitásbővítéseket a külső és belső kereslet hiányában már most is vagdossák vissza a cégek.

Virovácz Péter szerint örülhetünk, ha az eredetileg tervezett kapacitások egyharmada-fele a gyakorlatban is megvalósul – egyelőre nem tűnik úgy, hogy a vállalatok komolyabb beruházási aktivitást terveznének. Ráadásul már most azt tapasztalni, hogy az új gyárak a tervezett indulást egyre messzebb tolják időben is, miközben a legfrissebb hírek szerint a kecskeméti Mercedes-gyár is visszaáll háromról két műszakos termelésre, ami egyúttal 33 százalékos termeléscsökkenést is jelent.

Az ING vezető elemzője az Indexnek azt is kiemelte, hogy a jövő évben ráadásul az infláció újbóli gyorsulása várható, köszönhetően a valószínűsíthető erősebb év eleji átárazásoknak, az emelkedő üzemanyag- és élelmiszeráraknak, és mindemellett a gyengülő forint összességében is növeli az importált inflációt. Ez az összkép pedig már most erősen korlátozza Varga Mihály jövőbeni jegybankelnök mozgásterét.

A költségvetésnek sincsen túl nagy tere az élénkítésre a negatív gazdasági visszacsatolások és az uniós forrásokkal kapcsolatos problémák miatt. Az autóipar világszerte szenved, gyárakat zárnak be és munkaerőt építenek le a költségek csökkentése érdekében, híres autóipari vezetők feje hullik a porba, és legendás márkák táncolnak a csőd szélén.

„Összességében tehát elmondható, kockás papíron van esély egy fantasztikus jövő évre a pozitív kockázatok lehetősége miatt. Azonban ennek a megvalósulási esélye nem túl magas. Lényegében egy ilyen pozitív konstelláció egy feketehattyú-eseménnyel érne fel (vagy legyen rózsaszín, ha már pozitív sokkról beszélünk)” – összegezte Virovácz Péter.

De akkor miért mond mást a kormány?

A kormánynak nagyon fontos, hogy mit gondolnak a gazdasági szereplők a jövőről, olykor ez fontosabb, mint az, hogy mik a ténylegesen várható gazdasági adatok. Ez viszont kellemetlen helyzetet eredményez a politikai kommunikációban, amikor a kormányzati szereplőket a korábbi szavaikkal szembesítik.

Gondoljunk csak az óvatossági motívumra, amelyet kíméletlenül befolyásol a gazdaságba vetett bizalom. Ha a lakosság nem bízik a gazdaságban, akkor megtakarít. Ha megtakarít, akkor nem költ. Ha nem költ, akkor bajban a fogyasztási adókból jelentős bevételt váró költségvetés. A kormány többek között ezért várakozásmenedzsmentet alkalmaz. Ha úgy tetszik, manipulálja az emberek, a vállalkozások és a befektetők várakozásait.

Virovácz Péter szerint a kormány a legtöbbet a fogyasztói és üzleti bizalom közvetlen és közvetett erősítésével tehet, ugyanis amíg bizalom nincs, addig semmi sincs.

Mindezek miatt fontos felmérni az akár negatív, akár pozitív kockázatokat, és stratégiai tervet építeni rájuk. „Persze azért túlzásokba itt sem érdemes esni, ugyanis a túlzó várakozások meg pont fordítva is el tudnak sülni. Ezért is nehéz dolog ez a gazdaságpolitika.”

Az ING elemzője szerint azonban fontos kiemelni, hogy a hazai elemzői közösség is egyébként optimista volt például idén év elején, nem csak a kormány. Tehát ez a fajta bizakodó jövővárás nem csak a kormányzatra jellemző. A jövő évre vonatkozólag is egyébként kezdetben 3-4 százalék volt a piaci konszenzus a GDP-növekedést illetően.

Itt fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a Világgazdaságon Oláh Dániel közgazdász ebben a kérdésben külön publikált egy véleménycikket. Itt jól látszik, hogy

A Moody’s, amely most negatívra módosította Magyarország kilátásait, pedig jobb GDP-növekedést várt az idei évre. Ilyen bizonytalan és gyorsan változó gazdasági és geopolitikai környezetben nehéz bármit is hosszú távra, de akár már egy-két évre előre jelezni.

Virovácz Péter szerint más országok esetében is elmondható: utólag túlzónak tűntek a várakozások. „Szerintem senki nem gondolta volna, hogy benne van a pakliban, hogy a német gazdaság 2024-ben és 2025-ben egyaránt zsugorodjon (még ha csak csekély mértékben is). Azt pedig aligha várta bárki, hogy az EU-n belül mára Spanyolország lesz az éltanuló” – összegezte az Indexnek az ING vezető elemzője.

(Borítókép: Németh Emília / Index)