- Gazdaság
- építőipar
- szakember
- szakemberhiány
- munkaerőhiány
- építkezés
- mapei
- felújítás
- építőanyag
- fenntarthatóság
- vállalatok
- csőd
- infláció
- munkadíj
Irgalmatlan pofonoktól szenved, a 22-es csapdájába zuhant az építőipar

További Gazdaság cikkek
-
Nyilvánosságra hozta a Szuverenitásvédelmi Hivatal, hogyan érkeztek a külföldi hatalmak pénzei Magyarországra
- Most Orbán Viktor álmáról szavazhatnak az országgyűlési képviselők
- Megújulhat az egyedi kormánydöntés alapján megítélt támogatások rendszere
- Fontos határidőről figyelmeztet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
- Elindult a matek, hány száz milliárdot érhet az állam MBH-részesedése
Csökkentek az építőipari munkadíjak: az átlagos négyzetméterár 7 százalékkal esett vissza, ezzel újra a tízezer forintos lélektani határ alá került. A szakemberhiány gyakorlatilag változatlan: az átlagos várakozási idő februárban 53 nap volt – derül ki a Mapei friss országos kutatásából.
A szakemberhiány érdemben nem változott: míg 2024-ben átlagosan 52 napot kellett várni egy szakemberre, idén ez az idő 53 nap. „Ez a várakozási idő már mind a szakemberek, mind pedig a megrendelők számára optimális, tervezhető” – mondta Markovich Béla, az építőanyagok gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Mapei Kft. ügyvezetője. A szakember szerint a probléma ma már nem is a vállalási idők hosszában keresendő, hanem a visszaeső keresletben és a piaci bizonytalanságban.
A munkaerőhiány keletről nyugatra nő
A szakemberhiány területi eloszlása 2025-ben is markáns eltéréseket mutat: a legrövidebb várakozási idő Nógrád megyében jellemző, ahol átlagosan 40 nap alatt kezdődhet meg a munka, míg a leghosszabb átfutási időt Somogy megyében találjuk, 54 nappal. A fővárosban 47 napos az átlagos vállalási idő, ami bár közel van az országos átlaghoz, mégis valamivel alatta marad. Ennek Markovich Béla szerint az a magyarázata, hogy a folyamatosan magas kereslet mellett a fővárosban a szakemberkínálat is nagyobb. Pest, Komárom-Esztergom és Fejér vármegyékben szintén magas, 50-51 napos várakozással kell számolni.

A régiós adatok ugyanakkor pontosabb képet rajzolnak az országos helyzetről, mivel a megyei átlagokat könnyen torzíthatja egy-egy kiugró válasz, ezzel szemben a nagyobb területi mintán alapuló regionális bontás kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb.
A számokból világosan kirajzolódik a tendencia: keletről nyugatra haladva egyre hosszabb a várakozási idő. Míg Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon átlagosan 42 napot kell várni a munkakezdésre, addig Nyugat-Dunántúlon ez már eléri az 54 napot. A Dél-Alföldön 48 nap az átlagos várakozási idő, ami ugyan elmarad a nyugati régiókban mért értékektől, de jelentősen meghaladja az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon tapasztalt 42 napos átlagot. Markovich szerint a viszonylag magas érték oka, hogy a térségben zajló nagyberuházások – köztük a szegedi BYD-gyár és a kecskeméti Mercedes-bővítés – erőteljesen szívják el a munkaerőt.
Térképre tettük a kontármunkát: továbbra is komoly gondot okoznak a kóklerek az építőiparban
Az építőiparban hatványozottan igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve.
A szakemberhiány alakulása jelentős eltéréseket mutat az egyes szakmacsoportok és a vállalt munkák nagysága szerint. Minél nagyobb a beruházás, annál hosszabb a várakozási idő:
apróbb javítások esetén átlagosan 49 nap, kisebb felújításoknál 51 nap, közepes beruházásoknál 58 nap, míg nagyobb projekteknél 59 nap a jellemző.
Az adatok alapján a nagyobb beruházások vállalási ideje csökkent a legnagyobb mértékben az előző évhez képest, ami a lakáspiac visszaesésével, valamint az állami és önkormányzati beruházások alacsony szintjével magyarázható.
Dupla fájdalom a kormánynak: a tavalyi földbe állás után az idei növekedés is kérdéses
Kijöttek az adatok, jelentős mértékben csökkentek a beruházások 2024-ben.
A leghosszabb vállalási idő továbbra is a generálkivitelezőknél jellemző, ahol átlagosan 63 napot kell várni a munkakezdésre. Szorosan követik őket a bádogosok (62 nap), az épületszigetelők (60 nap) és a kőművesek (57 nap). Ezzel szemben 2025-ben az épületgépészek a leggyorsabbak, ők átlagosan 42 napos vállalási idővel dolgoznak. Az országos átlag (53 nap) alatti értékeket produkálnak még az ácsok (48 nap), a villanyszerelők és a víz- és gázszerelők (egyaránt 50 nap), valamint a festők (51 nap).
Árcsökkenés Budapesten, felzárkózás vidéken
Az építőipari szakipari munkák átlagos négyzetméterára 2025 februárjában 9495 forint volt, ami 7 százalékos csökkenést jelent az előző évhez képest. Az adatok alapján az országos átlagár csökkenését elsősorban Budapest és Közép-Magyarország jelentős súlya és áresése okozta, ugyanakkor a vidéki régiókban egyértelmű felzárkózás figyelhető meg az árakban.
A legmagasabb átlagár Észak-Magyarországon tapasztalható, ahol 10 321 forint/négyzetméter a jellemző munkadíj. Ezt követi Közép-Magyarország (10 260 forint) és Budapest (10 166 forint). Az országos átlag alatti árakkal Észak-Alföld (9495 forint) és Dél-Alföld (9307 forint) rendelkezik. A dunántúli térségek közül Dél-Dunántúlon 9835 forint, Nyugat-Dunántúlon 9802 forint, míg Közép-Dunántúlon 9728 forint az átlagos munkadíj négyzetméterenként.

A megkérdezett szakemberek 64 százaléka tervez áremelést 2025-ben, aminek átlagos mértéke 14 százalék. „Az építőipari árak változása mögött elsősorban gazdasági kényszer húzódik meg, nem pedig árrésnövelés a cél” – mondta Markovich Béla.
Az áremelési szándék hátterében leginkább a tartós infláció (65 százalék), az üzemanyagárak (22 százalék), az anyagköltségek (17 százalék), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16 százalék) növekedése áll. A munkabérek emelkedése (12 százalék) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4 százalék) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3 százalék) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést.
A szakemberek 36 százaléka ugyanakkor nem tervez áremelést idén, 80 százalékuk ezt a fizetőképes kereslet hiányával és az ügyfelek árérzékenységével indokolja. A válaszadók 58 százaléka érzékeli úgy, hogy nőtt a verseny, illetve kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja árazási döntéseiket is.
A visszafogott kereslet és a piaci bizonytalanság miatt sok vállalkozás inkább az árstabilitást tartja elsődleges szempontnak, és elkerüli az áremelés kockázatát, mivel attól tartanak, hogy a jelenlegi, rendkívül árérzékeny piacon a drágulással elveszíthetik megrendeléseiket.
Kevesebb a munka, nagyobb a verseny. A stabilitás fontosabb lett, mint az áremelés
– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.
Fordulóponton az építőipari hangulat
Bár továbbra is sokan borúlátóan tekintenek az építőipari ágazatra, a szakemberek megítélése javuló tendenciát mutat. A felmérés szerint az építőipari szakemberek 47 százaléka úgy érzi, hogy az ágazat rossz irányba halad – ez ugyan még mindig magas arány, de 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan 24 százalék már javulást érzékel, ami 8 százalékpontos növekedést jelent. A válaszadók 29 százaléka szerint pedig nem változott a helyzet, ami 3 százalékkal magasabb az előző évihez képest.
Bár továbbra is nehézségekkel küzd az ágazat, már pislákol a fény az alagút végén. Az, hogy egyre többen érzékelnek javulást, azt mutatja, hogy a piaci szereplők alkalmazkodtak a körülményekhez, és kezd visszatérni az óvatos optimizmus
– vélekedik Markovich Béla. A cégvezető szerint a stabilizálódó alapanyagárak, az állami ösztönzők és a kereslet lassú élénkülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakemberek megítélése pozitívabb irányba mozdult.
Idén sem számíthat érdemi növekedésre az iparág
Nem fest túl jó képet az a tény, hogy a 2024-ben megszűnt 34 ezer cégből 6200 az építőiparban tevékenykedett, ami a megszűnések 18 százaléka, gyakorlatilag minden ötödik, rolót lehúzni kényszerülő cég ebből az ágazatból került ki.
Újabb kulcsszektortól kapott kiadós pofont a magyar gazdaság
Már nagyon építenének, de egyelőre nem nagyon van mit.
Az építőipari termelés volumene 7766 milliárd forint volt 2024-ben a KSH adatai szerint – emlékeztetett Markovich Béla, akinek előrejelzése szerint az építőipar összességében 2025-ben sem ér el számottevő növekedést az előző évhez képest. Ennek ellenére a Mapei eredményeinek további növekedésére számít idén.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) tavaly publikált felmérése szerint az építőiparban 12,5 százalékkal alacsonyabbak a bruttó átlagfizetések a KSH szerinti bruttó átlagbérhez képest. Markovich Béla szerint ez leginkább a feketemunkának köszönhető, illetve annak, hogy az építőiparban továbbra is nagy divatja van annak, hogy kevesebb bérre jelentik be a munkavállalókat, a maradék fizetést pedig zsebbe kapják, ami értelemszerűen nem jelenik meg a hivatalos adatokban.
Aki ma az építőiparban szeretne dolgozni, az mindezt jó bérért tudja megtenni, különösen ha megbízható, jó szakemberről van szó
– válaszolta az Index kérdésére.
Markovich Béla jelezte: az egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátónak számító építőiparnak elemi érdeke a fenntartható működésre való törekvés. Ennek jegyében a Mapei tovább bővítette zéró, vagyis alacsony karbonlábnyommal bíró termékválasztékát. A vállalatcsoport globálisan több mint 150 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátás kreditekkel tanúsított kompenzálását hajtott végre 2024-ben, vagyis ennyivel csökkent a kibocsátás.
(Borítókép: Reza Estakhrian / Getty Images)
