Eszük ágában sincs adózni

Sokakat inkább megdöbbentett, hogy a közelmúltbeli óriási NAV-rajtaütés során fegyvereket is lefoglaltak az adócsalóknál, mint az a tény, hogy ilyen cégekkel bármikor találkozhatnak, írja a Napi Gazdaság. Ha nem is üzletfélként, hát hirdetésekben. Olyan ajánlatokban, amelyek garantálják, hogy a problémás cég némi ellenszolgáltatás fejében gond nélkül eltüntethető.

Egy gyanúsítottat kísérnek rendőrök az egri járásbíróságra 2013. szeptember 4-én. Tízezer embert károsított meg és több milliárdos kárt okozott egy bűnszervezet, amelynek tagjait őrizetbe vették a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), valamint a rendőrség munkatársai.Fotó: Komka Péter

A problémás cég az esetenként több százmilliós vagy még nagyobb adótartozást felhalmozó társaságokat jelenti, amelyeket eladva, székhelyüket áthelyezve éveken keresztül rejtegetnek az adóhatóság elől. Mire a hatóság megtalálja ezeket, már hiába fejti fel az akár több cégen és több tucat érdekelten keresztül futó ügyletet, a be nem fizetett vagy elcsalt adót már nincs sok esély visszaszedni.

Az adóhiány keletkezése természetesen sokrétű lehet, egy elem köti össze ezeket: az adóelkerülés szándékos és üzletszerű, a cégvezetésnek még csak meg sem fordul a fejében, hogy bármilyen adót fizessen. Hogy milyen adót nem fizet, az a csalás fajtájától is függ.

Eleve adócsalás a versenyelőnyük

Bizonyos szektorokban eléggé elterjedt az a működési modell, hogy a cégnek esze ágában sincs adót fizetni. Takarítócégek, őrző-védő társaságok a tipikus példái ennek: jelentkeznek egy ajánlatra a piacinál sokkal alacsonyabb árral, amelyet nem lehet visszautasítani. Főleg akkor nem, ha egy irodaház fenntartója előírja, hogy a legalacsonyabb ajánlatot kell elfogadni az ilyen tevékenységeknél. A cég persze könnyen ígér a konkurencia alá, hiszen a tevékenység után sem társasági adót, sem munkabérterhet nem fizet – s ezt már az ajánlattételnél tudja.

Jellemző, hogy bizonyos területeken működő takarítócégek nagyjából kétévente rotálódnak – mutatott rá Beer Gábor, a KPMG partnere. Ennyi ideig működnek, utána pedig a tulajdonos keres egy jó hirdetést, amelyben garantálják a tartozást felhalmozó társaság eltüntetését. Nem véletlen, hogy a minapi nagy NAV-rajtaütés során lefülelt cégek fő tevékenysége is az őrzés-védés, takarítás volt. Az külön aggasztó – tette hozzá Beer –, hogy az ilyen ügyleteknél előbb-utóbb megjelennek a bűnözők is – így a rendőrség az akció során fegyvereket is foglalt le.

Az ipari méretű adócsalás része az áfacsalás is, amikor az egész tevékenység csak arra megy ki, hogy fiktív ügyletek után áfát igényeljen vissza a társaság, miközben azt sosem fizeti meg senki a költségvetésnek. E tekintetben nincs nagy különbség az adónemek között, nem nyom sokat a latba, hogy a szándékosan feketén működő takarítócég momentán takarít is, az áfacsaló pedig nem végez semmilyen gazdasági tevékenységet.

Nincs visszatartó erő

Csalók mindenhol vannak, még a legkeményebb adóhivatallal bíró Egyesült Államokban is. Magyarországon azonban nagyjából annyira elfogadott és támogatott a hivatásszerű adócsalás, mint ahogyan a viszkis rablónak drukkolt annak idején az átlagpolgár. Nem nagyon háborítja fel a közvéleményt, hogy hiányos öltözetű celebritások a Bahamákon nyaralnak, miközben nem tudni, miből is élnek. Az sem borítja ki a tévénézőket, hogy Gáspár Győző ellen adócsalás ügyében folyik eljárás, eközben pedig az Egyesült Államokban taníttatja a lányát.

Ez nagyon káros az általános adómorálra nézve – mondja Beer –, mert nem rettent el senkit. Nincs visszatartó ereje annak, hogy adócsalásért börtön jár – a törvény szerint jár, Stadler Józsefet kivéve azonban túl sok ismert embert nem ültettek még le ilyen váddal. Ha tonnaszámra jelennek meg a problémás cégek eltüntetését garantáló hirdetések, s a hatóság ezeknek nem megy utána egyenként, nem lehet hathatósan fellépni az ipari méretekben folyó csalások ellen.

Hiába szerepel a büntető törvénykönyvben kiemelten a költségvetés ellen elkövetett csalás, ha az átlag cégvezető számára nem jelent az adócsalás egyet a börtönnel. Itt persze élesen külön kell választani a szándékos és üzletszerű csalást a vitás kérdésektől, hibáktól vagy elszámolásbeli eltérésektől.

Nem vált be a gyakorlat

A cégalapítással kapcsolatos szigorítások sem fejtenek ki kellő hatást. A gyakorlatban nem igazán vált be, hogy nem vezethet, alapíthat céget olyan személy, akinek a nevéhez bedöntött vagy nagy adótartozású cég kapcsolódik. Mindig van egy ismerős vagy egy hajléktalan, aki adja ehhez a nevét, így induláskor nem lehet kiszűrni a csalókat. A NAV hivatali típusú ellenőrzései pedig egyszerűen nem elég hatékonyak. A fokozott adóhatósági felügyelet hiába hathatós eszköz, az nem fedi le a legnagyobb tömeget, a gyanús cégeknek csak töredékét szűri ki.

Egy gyanúsítottat kísér egy rendőr az egri járásbíróságon 2013. szeptember 4-én.Fotó: Komka Péter

A hatóságnak az operatív ellenőrzéseknél alkalmazott, nem hivatalszerű, sokkal inkább trükkös, fifikás megoldásokkal kellene fellépnie, hogy a csalókhoz ne csak éves csúszással jussanak el, hanem azonnal le tudjanak csapni. Nemcsak a nyugtaadást elmulasztó fagylaltárusra, hanem a cégtemetőjét hirdető személyekre is.

Lehetetlen megbecsülni, hány cég működik adócsalásokra optimalizálva. A cégtemetőkben esetenként több száz vállalkozás is fekszik, azt azonban nem lehet megmondani, hány ilyen van. Az éves szintű adócsalás ezermilliárdokban mérhető. A NAV 2142 milliárd forintnyi adóhátralékot görget maga előtt, ez óriási összeg, és persze a nagy része rég behajthatatlan. Papíron keveset tartanak behajthatatlannak, de árulkodó adat, hogy ennek az elképesztő összegnek csak 35 százaléka jön működő adózóktól.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!