Taksony
-2 °C
3 °C

Bizonyos tekintetben Magyarország jogállam

D  AS20160426004
2016.05.04. 07:09
Ad is pénzt a kormány oktatásra meg egészségügyre, meg nem is, de az biztos, hogy a 2017-es költségvetés váltást jelent az előző évek spórolós büdzséi után. Két év után újra költségvetési kerekasztalt tartottak, ahol a gazdasági elemzőintézetek vezetői a Századvég kivételével elég kritikusak voltak a költségvetési tervezettel szemben. És még az is kiderült, hogy jogállam-e Magyarország.

Egyértelmű váltást jelent a 2017-es költségvetési tervezet az utóbbi évek költségvetéseihez képest, ugyanis a kormány a spórolás után jövőre költeni kezd majd a tervek szerint. Ennek az lehet az oka, hogy a jegybanknak gyakorlatilag elfogytak a gazdaságösztönző eszközei, így most a költségvetésen keresztül próbálják megtolni a magyar gazdaságot, ami magától amúgy nem loholna - ebben nagyjából egyetértettek a 2017-es költségvetési tervezetről szóló kerekasztal-beszélgetés résztvevői. 

Idén a Parlament költségvetési bizottságában hat meghívott, Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Intézet elnök-vezérigazgatója, Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője, György László, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza, Ádám Zoltán, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. ügyvezető igazgatója, Oblath Gábor, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa mondhatta el, hogy mit gondol a költségvetési tervezetről. Azonban volt még két kérdés, amit a beszélgetés moderátora a szakértőknek szegezett:

  1. az egyik az volt, hogy mit gondolnak az MNB-alapítványok pénzosztogatásáról,
  2. a másik pedig az, hogy mi a véleményük arról, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala az állami tulajdonú Eximbankot a magyar államháztartáson belülre sorolná, mivel azt foglyul ejtett pénzügyi intézménynek tekinti, tehát olyan intézménynek, ami bár névlegesen független, valójában az államháztartás része.

Az Magyar Nemzeti Bank pénzosztogatásáról a meghívottak többsége azt mondta, elfogadhatatlannak tartja azt, amilyen módon az alapítványok a pénzt osztották attól függetlenül, hogy pénzelték-e így a költségvetést, tehát megtörtént-e a jogilag is tiltott monetáris finanszírozás.

Bizonyos tekintetben jogállam

Egyedül György László, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza tért el a kerekasztal főáramától ebben a kérdésben: elmondta, hogy bár nem tiszte, és nem is felelőssége megvédeni az MNB-t,

a döntés után legalább bizonyos tekintetben elmondhatjuk, hogy Magyarország jogállam.  

Később ezt úgy pontosította, hogy azt gondolja, jogállamban élünk. Elmondta, hogy a jegybank társadalmi felelősségvállalási programjához hasonló program van a világban sok helyen, és önmagában az, hogy államkötvényeket vásároltak a jegybank alapítványai, csak azt jelenti, hogy óvatosan bántak a közpénzzel, hiszen az állampapír biztonságos befektetés.

Oblath Gábor, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa már a költségvetés kapcsán mondta el, hogy ha a kormány eddig harcolni akart volna az államadósság ellen, akkor a jegybank nyereségét nem az alapítványokra költötte volna, hanem az államadósság csökkentésére. "Ezt másra nem is szabad költeni" - mondta Oblath, és azt is hozzátette, hogy amennyiben az alapítványok a piacról vették az államkötvényeket, akkor a dolog teljesen szabályos volt, azonban ha közvetlenül az államtól, akkor az tiltott monetáris finanszírozásnak számít (minderről egyébként itt írtunk részletesebben).

Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője viszont megengedőbb volt a kérdésben: "azt gondolom, hogy túl azon, hogy az egész konstrukcióval gondok vannak, az egyetlen dolog, amivel nincs bajom az, hogy állampapírokat vettek az alapítványok" - mondta. Romhányi szerint ugyanis a 2008-as válság óta a világ nagyobb jegybankjainak körében is fellazult az az alapelv, hogy a jegybankok nem segítenek az államnak abban, hogy a piaci költségeknél olcsóbban finanszírozzák magukat. "

Ennek a gyakorlati következménye volt az, hogy megtiltották a jegybankoknak, hogy az elsődleges állampapírpiacon vegyen állampapírokat. A válság után viszont a Fed, az Európai Központi Bank, a Bank of England is elkezdett a  másodpapírpiacon állampapírokat venni, amivel gyakorlatilag felrúgták a korábbi alapelvet. Így ez az alapelv nem csak nálunk lett felrúgva, ami miatt az alapítványok tevékenységével sem az a baj, ha állampapírokat vesznek.

A meghívottak közül Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Intézet elnök-vezérigazgatója nyilatkozott a leghatározottabban a jegybanki alapítványok tevékenységéről:

Még szakmailag tisztességesen sem szabad lopni. Még jogilag szabályosan sem fér bele, hogy barátoknak és rokonoknak játsszuk át a közpénzt

- mondta Vértes arra utalva, hogy az MNB-alapítványok körül Matolcsy György bizalmasai, rokonai és haverjai tűntek fel az alapítványok pénzosztói és támogatottjai között is.  "Nem tudom megítélni, hogy mi történt az MNB-alapítványainak állampapír-vásárlásaival, de ez a rendszer teljesen diszfunkcionális és fel kell számolni" - mondta erről a témáról Ádám Zoltán, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. ügyvezető igazgatója.

Államadósság-adat: nem hiteles

Az EU statisztikai hivatala nagyjából másfél hete közölte az uniós országok 2015-ös államadósságára és költségvetési hiányára vonatkozó adatait, és megjegyzéseket fűzött pár ország adataihoz, amikkel az Eurostat szerint nincs minden rendben. Ilyen volt most Magyarország is, az Eurostat szerint ugyanis az Eximbankot az államháztartás részeként kellene elszámolni, így viszont nagyobb lenne az államadósság, mint ahogy most a KSH kiszámolta.

Az Eurostat és a Központi Statisztikai Hivatal vitázik erről a kérdésről, több levélváltás is volt az ügyben, viszont az Eurostat jelentésével most vált teljesen nyilvánossá a vita. A KSH és a Magyar Nemzeti Bank már ki is adott egy közleményt arról, hogy szerintük a brüsszeli kollégáknak nincs igazuk, mert az Eximbank igenis teljesen normális bankként működik, a piacról szerzi be a forrásait, és azokat a piacon is helyezi ki, így bár állami tulajdonú bank, nem sorolható a „foglyul ejtett pénzügyi vállalatok” kategóriájába, és semmi nem indokolja, hogy azt az államháztartás részeként kelljen elszámolni.

Romhányi ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy a kérdés az ügyben az, hogy piaci szereplőnek tekinthető-e az Eximbank, mivel 2014 decembere óta nem piaci megfontolások alapján kezdett hazai gazdasági szereplők hitelezésébe. "Amíg viszont nincs besorolva állami szereplőnek, addig a kormánynak is egyre érdekeltebbé válik abban, hogy a bankot költségvetési célokra használja" - mondta Romhányi.

Vértes szerint ráadásul még jobban is megérné ez a kormánynak, hiszen sokkal nagyobb veszteség az, hogy "az államadósságunkról szóló adat mellé oda van írva, hogy nem hiteles, mintha egy kicsivel nőne az államadósság az Eximbank miatt". A századvéges György László szerint viszont az Eximbank hitelkihelyezéseinek nagy része után kereskedelmi bankok vállalják a kockázatot, ezért nem indokolt, hogy az államháztartáshoz sorolják.

Optimizmusban jó a költségvetés

A kerekasztal résztvevői közül többen is megemlítették, hogy erős túlzásnak tűnik, hogy a költségvetés 3,1 százalékos növekedéssel számol jövőre az idei 1,5 százalék után. Romhányi azt vetette fel, hogy szerinte ellentmondásos, hogy a kormány elismeri, hogy munkaerőhiány van szakképzett munkaerőből, és közben három százalék feletti növekedést képzel el.

Oblath Gábor szerint ez a becslés minden nemzetközi becsléssel ellentétes, és ezen belül különösen túl van becsülve a magánberuházások növekedése: "a tervezetben feltüntetett 9 százalék ugyanis gyakorlatilag csak akkor teljesülhet, ha idén valamilyen brutális visszaesés következik be". Oblath szerint emiatt az adóbevételeket is túlbecsli a költségvetés, így az elsődleges hiány - ez a költségvetés adósságtörlesztés nélküli deficitjét mutatja - is nagyobb lehet.

Oblath azzal is vitatkozott a kormánnyal, hogy ez a növekedés fenntartható lenne: azt mondta, hogy 2014-ben és a 2015-ös 2,9 százalékos növekedésben is erősen benne voltak a kormányzati kiadások, miközben a magánberuházások végig csökkentek.

Ez egyértelműen azt jelzi előre, hogy a növekedés nem lesz fenntartható.

A beruházások túlbecslésével Ádám Zoltán is egyetértett. "Önmagában a költségvetés egyensúlyát viszont nem látom veszélyben, inkább az a kérdés, hogy hosszabb távon milyen folyamatokat indít el az, hogy a költségvetés most kiköltekezik" - mondta. Ádám szerint az látszik, hogy a kormány látja a feszültségeket a nagy ellátórendszerekben. Ezért van az, hogy többet költenek egészségügyre és oktatásra is, de Ádám szerint ezekben az alrendszerekben a bérnöveléssel igyekszik kezelni a helyzetet, miközben önmagában a több pénz nem old meg szerkezeti kérdéseket.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a tervezetből egyelőre vagy nem derül ki, hogy a szerkezeti kérdésekkel kezd-e valamit a költségvetés, vagy egyszerűen nem kezd velük semmit. Romhányi Balázs azt mondta, van egy kormányzati céltartalék, ami különféle életpályákra van félretéve: ebből jut majd a különféle életpályamodellekre, tehát a rendvédelmi dolgozók, a rendőrök, a NAV-osok, az önkormányzati dolgozók és az egészségügyi dolgozók fizetésére is. Romhányi szerint az, hogy egészségügyre mennyi jut majd, attól függ, hogy ebből az alapból mennyi pénz marad, mire letárgyalják a fizetésemelés mértékét egyes szakmák esetében.

Romhányi szerint az oktatásra viszont lényegében annak ellenére nem jut majd több pénz, hogy Varga Mihály nemrég azt jelentette be, hogy 270 milliárddal több pénz jut erre a területre. Romhányi szerint ugyanis a Klikre és a szakoktatásra 2016-ban és 2017-ben annyival több pénz jut majd, amennyivel 2015-ben ennek a területnek a költségvetését alultervezték. Emellett pedig még egy kiadási tétel a pedagógusok fizetésemelése szeptemberben, amit már évekkel ezelőtt bejelentettek.

Ahol leszakadó rétegek vannak, ott nem a középosztályt kéne támogatni

Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa arról beszélt, hogy bár Varga Mihály az adócsökkentés költségvetéseként harangozta be a büdzsét, őt nem igazán látja az adócsökkentést. "Az újraelosztás nő, az állam nagyobb mértékben telepszik rá a gazdaságra, mint korábban, de az elosztásból a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok nem kapnak, vagy nagyon keveset. Az, amit Varga mondott, tehát hogy mindenki léphet egyet előre, nem érvényesül" - mondta. Petschnig szerint ez így nem az adócsökkentés költségvetése, és azt is kiemelte, hogy a vállalkozók terhei sem csökkennek, miközben erre szükség lenne.

Ádám szerint a kormány eddig is bizonyos csoportokat szemelt ki, és ezeket támogatta. "Viszont egy olyan országban ahol a társadalmi kohézióval baj van, ahol leszakadó rétegek vannak, ott nem a középosztályt, hanem ezeket a rétegeket érdemes támogatni, lehetőleg szociálpolitikai eszközökkel".

Romhányi ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy visszanézve a kormány által az elmúlt években benyújtott konvergenciaprogramokat évek óta azt látni, hogy  49-50 százalékról 44-45 százalékra akarják levinni a költségvetés kiadási oldalát, de az a 2017-es költségvetés esetén ugyanúgy nem teljesül, ahogy eddig sem.

Századvég: remek minden

A századvéges György László a többiekkel ellentétben kizárólag dícsérte a tervezetet. György szerint:

  • a tervezet 3 százalék alatt tartaná a deficitet, ami megfelel az uniós elvárásoknak, és fenntartható,
  • A költségvetés kiszámítható, átlátható, óvatos, és az elmúlt években is csak pozitív meglepetések voltak, például a gazdaság fehéredése miatt több bevétel jött, mint az előző években.
  • A költségvetés arányos: jól lavírozik a növekedés, az életminőség növelése, a versenyképesség, és a társadalmi kohézió növelése között. 

György kiemelte, hogy az életminőséget növelő és növekedést elősegítő intézkedések jól kiegészítik egymást, erre példaként hozta, hogy a kormány 100 milliárddal többet szán otthonteremtésre, és a GDP öt százalékát költi családpolitikára, ami az OECD-országok mezőnyében is kiemelkedően sok. György szerint az áfacsökkentés különösen jól jön majd a kevésbé tehetős rétegeknek, számításaik szerint egy alacsonyabb jövedelmű családnak éves szinten 15-20 ezer forintos megtakarítást jelent.