Mekkora hatása lehetett a kopogtatásnak a választási eredményekre?

Az önkormányzati választások előtt ellenzéki aktivisták több ezer háztartáshoz jutottak el, olyanokhoz is, ahová  évtizedek óta nem kopogtattak  be politikai pártok. Lehetett ennek valós hatása a választási eredményekre?

A kérdés vizsgálata nem könnyű. A legkézenfekvőbb az volna, ha egyszerűen összehasonlítanánk a választási eredményeket azokban a szavazókörökben, ahol jártak az aktivisták, és azokban, amelyekben nem. Ez az összehasonlítás azonban félrevezető. Például elképzelhető, hogy az aktivisták elsősorban Budapesten dolgoztak, ott, ahol a kampány előtt eredetileg is nagyobb volt az ellenzéki pártok támogatottsága. Ha ez igaz, akkor a budapesti - aktivisták által végigházalt - és a vidéki, alig látogatott körzetek eredményeinek összehasonlítása felülbecsülné a kopogtatás hatását.

Az ilyen és hasonló torzító tényezők kizárhatók például kísérleti módszerrel, amelyben a körzeteket véletlenszerűen két csoportra osztják, és az aktivisták csak a “kezelt” körzetekben kopogtatnak, a “kezeletlenekben” nem. Ezt a fajta módszert alkalmazta Vincent Pons közgazdász a 2012-es francia köztársaságielnök-választás során. Pons a szocialista jelölt, François Hollande kopogtatós kampányáért felelt, igy tudta kivitelezni az országos szintű kísérletet. Eredményeit az egyik legrangosabb közgazdasági folyóirat közölte, mi ezt a tanulmányt foglaljuk most össze.

Pons először fogta az összes francia szavazókört, majd ezek közül véletlenszerűen kijelölt párat az aktivistáknak terepmunkára. Az aktivisták ezután ajtóról ajtóra kopogtattak, a háziakat emlékeztették a közelgő szavazásra, majd arra biztatták őket, hogy menjenek el szavazni és voksukkal támogassák François Hollande-ot. Mivel a szavazóköröket véletlenszerűen jelölték ki az aktivistáknak, a kijelölt (kezelt) körök és a nem kijelölt (kezeletlen) körzetek választási adatainak összehasonlítása torzítatlan becslést ad a kopogtatás hatásáról.

Az első ábra a részvételi arányok különbségét mutatja a kezelt és a kezeletlen körzetekben, százalékpontban kifejezve. Az ábrán a rombuszok a kampány becsült hatását mutatják, a rombuszokon áthaladó szakaszok pedig a becslés bizonytalanságát. Ezek 95%-os megbízhatósági intervallumok: a pontos hatás, tehát a rombuszok valódi helye, 95%-os valószínűséggel ebben az intervallumban található. Mivel a szakaszok áthaladnak a nullán, a kampány hatása a részvételi arányra nem különbözik szignifikánsan a nullától.

A második ábra az Hollande-ra leadott szavazati arányokat vizsgálja, pontosabban azok különbségét a kezelt és a kezeletlen körzetek között. A különbség mind az első és a második fordulóban statisztikailag jelentős: a megbízhatósági intervallumok nem haladnak át a nullán. A becsült hatás, amit a rombuszok jelölnek, körülbelül 0,45 százalékpont mindkét fordulóban. Ez nem elhanyagolható: Pons további eredményei azt mutatják, hogy Hollande kopogtatós kampánya a szavazatok egy részét az első számú riválistól, Nicolas Sarkozy-től halászta el. Így az első fordulóban Hollande 1,45%-os előnyének nagyjából fele tudható be az aktivistáknak, míg a második fordulóbeli előnyének a negyede. A kopogtatós kampány tehát lényegesen hozzájárult Hollande győzelméhez.

Összességében tehát Hollande kopogtatós kampánya nem növelte a részvételi arányt, de növelte az Hollande-ra leadott szavazatok arányát. Ebből arra következtethetünk, hogy az aktivisták elsősorban azokat a szavazókat győzték meg, akik különben is elmentek volna szavazni, de más jelöltet támogattak volna. A tanulmány azt is megmutatja, hogy ez a meggyőzés hosszú távon is kifizetődő volt: a szocialista párt több szavazatot kapott a kezelt körzetekben a 2012-es parlamenti és a 2014-es európai parlamenti választáson is, tehát még két évvel később is érezhető volt a kampány hatása.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!