Az év nagy trendjei!

Az év végén, az új év elején szokatlanul erős konszenzus alakult ki arról, hogy a különböző fontosabb pénz- és tőkepiacok merre fognak elmozdulni 2004 folyamán. A probléma a konszenzusokkal általában az, hogy ha valami nem a feltételezéseknek megfelelően alakul, könnyen hatalmas mozgás indulhat el a várttal ellenkező irányba. Ezért érdemes megvizsgálni a feltevéseket és az abból levont következtetéseket, valamint azt, hogy hol következhet be a hiba, hol foghatnak mellé a hivatásos előrejelzők.

Az alapvető feltételezések szerint a világgazdasági növekedés stabil marad az év folyamán, ennek hatására a Fed kénytelen lesz kamatot emelni. Hamarosan elindul a munkaerőpiac bővülése is az USA-ban. A fellendülés nagy nyertese az ázsiai térség, különösen Kína lesz. Európa lemaradó térség, de lassan talpra áll.

Ebből szinte következik, hogy melyek a nagy vagyonkezelők pozíciói. Túlnyomórészt részvényvételek, ugyanis ez lesz a legjobb eszközosztály. Kötvényből csak rövidet vagy akár short pozíciót is, hiszen hozamuk emelkedni, azaz árfolyamuk esni fog. Az ázsiai devizákban hatalmas vételi pozíciók, különösen a dollár és részben az euró ellen.

A legutóbbi pozícióval már most látszik, hogy komoly gondok vannak, különösen a japán fizetőeszköz, a jen vonatkozásában. Tavaly tavasz-nyár óta egyre fokozódó nyomás nehezedik a jenre. A befektetők és a spekulánsok elmélete szerint a dollár gyengüléséből adódó terheket nemcsak Európának, Ázsiának is viselnie kell, így eljött az idő, hogy nagy jenvételi pozíciókat vegyenek fel. Ez év elejére ezek a pozíciók óriásiak lettek, ám ahogy az már lenni szokott, a mindenki által elfogadott elméletnek volt egy nagy hibája: a japán jegybank gyakorlatilag végtelen mennyiségben hajlandó volt jent eladni. Olyan mennyiségekben, ami sokkal nagyobb volt, mint az ország folyó fizetési többlete plusz a beáramló portfóliótőke. Ám a jen mégis erősödött, mivel a spekulánsok nem tudtak ellenállni a biztosnak látszó trendnek, és számolatlanul vették a jent, egyes becslések szerint nettó 100–150 milliárd dolláros pozíciókat felvéve! Az igazi probléma, hogy mivel a Bank of Japan nem sterilizálja intervencióit, ez azt jelenti, hogy fizikailag is végtelen mennyiségben adhatja el a jent. Az utóbbi két hétben érezhető percepcióváltás kezdődött, a spekulánsok kezdték megérteni, hogy veszélyes is lehet a jen erősödésére spekulálni, és elkezdtek kiszállni ezekből a pozíciókból. Azonban mivel szinte mindenki ezekben a pozíciókban van, igen nehéz lezárni a korábbi jenvételeket, hiszen nincs másik oldal a piacon. Két hét alatt a dollár/jen keresztárfolyam 105-ről 111-ig erősödött, ám nem lenne meglepő, ha végül a jenvételi pozíciókat zárók között pánik törne ki, és az árfolyam igen könnyen 115–120-ig is emelkedhet.

A másik „nagy elmélet" az amerikai kötvényhozamok emelkedése. A The Wall Street Journal 2003. év végi felmérése szerint 54 közgazdászból 53 a hozamok emelkedését, többségük pedig jelentős emelkedését valószínűsíti. A jelenlegi 4 százalékos tízéves amerikai kötvény hozamának emelkedését a 4,5–5 százalékos, egyesek pedig akár az 5,5–6 százalékos szintig is várják. Az okok egyszerűek: amikor nő a gazdaság, akkor nő az infláció is, ráadásul a dollár folyamatosan gyengül, és a költségvetési deficit is folyamatosan emelkedik. Azonkívül a kötvények állítólag nagyon drágák, hozamuk túl alacsony: negyvenéves mélyponton van, innen csak fölfelé mehetnek, igaz? Nem.

Ez az elmélet is olyan, mint az előző: lehet, hogy bejön, de ha nem, akkor óriási meglepetést okozhat, és nagy veszteségeket a spekulánsoknak, hiszen szinte mindenki kötvényeladási pozícióban van.

A nagy trükk itt az, hogy hiába vannak negyvenéves mélyponton a kötvényhozamok, ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy felmennek, mivel az infláció (pontosabban szólva a maginfláció) is negyvenéves mélyponton van. A fellendülés inflációgerjesztő hatásáról szólva pedig egy nagyon fontos tényezőt kell kiemelni: 1998–2000 óta a világgazdaság megváltozott. A kapacitások több mint bőségesek, a gazdasági ciklusok módosultak. Mind a fejlett országok, mind Ázsia (különösen Kína és India) óriási kapacitásai biztosítják azt, hogy inflációs veszély nincs, éppúgy, mint 1900–1940 között. Akkor pedig a 2,5–3,5 százalékos kötvényhozamok teljesen megszokottak voltak. Könnyen lehet tehát, hogy a kötvényhozamok egyáltalán nem mennek fel idén világszerte, sőt lehet, hogy lefelé fognak elindulni.

A harmadik nagy pozíció világszerte a részvény minden formában. Különösen szeretik a befektetők az ázsiai és ciklikus papírokat. A feltételezés mindezek mögött ugyanaz: nő a világgazdaság. Itt csak egyetlen apró problémát vélhetünk felfedezni: a világ legnagyobb tőzsdéin, azaz az USA-ban ismét aberrált túlértékeltség van a papírok nagy részében és Európa sem mondható túl olcsónak. Amennyiben a növekedés valóban stabil lesz, mászhatnak felfelé a részvényárak, bár a túlpozicionáltság és a túlárazottság miatt még ez sem bizonyos. Ugyanakkor ha nem lesz növekedés, óriási mennyiségű spekulatív részvénypozíció zúdulhat egyszerre a piacokra, s ebben az esetben nem nehéz elképzelni egy 15-20 százalékos esést sem a nagy indexekben.

A valódi nagy tanulsága az elmúlt éveknek valószínűleg éppen az volt, hogy még a helyes elméletekkel is néha nehéz pénzt keresni, ha túl sokan próbálják meglovagolni ugyanazt a trendet. Ha pedig az alapfeltételezések ilyen esetben „nem jönnek be", komoly pániklikvidálások következhetnek.

A 2004-es év nagy kérdése valószínűleg az lesz, hogy ezeken a piacokon mennyire valósulnak meg az előfeltételezések, és mi lesz, ha esetleg hirtelen sok pozíciót kell egyszerre zárni.

Vélemények összhangja: - a világgazdasági növekedés stabil marad az év folyamán - a Fed kénytelen lesz kamatot emelni - elindul a munkaerőpiac bővülése is az USA-ban - Kína lesz a nagy nyertes - Európa lemarad, de lassan talpra áll Népszerű pozíciók: - részvényvételek - kötvényből rövidet, vagy akár short - az ázsiai devizákban vétel