Nem is gondolná, milyen káros pszichológiai hatásai vannak a tartós munkanélküliségnek

Kiket tekintünk tartósan munkanélkülinek?

A tartósan munkanélküliek az állástalanok azon speciális csoportját alkotják, akik legalább 12 hónapja (1 éve) keresnek aktívan állást, míg a nagyon tartósan munkanélküliek legalább 24 hónapja (2 éve). Legtöbbször – az állástalálás reményének csökkenésével és/vagy reményvesztéssel párhuzamosan – a munkanélküliek csoportjából is kieshetnek ezek a személyek, és átcsúszhatnak az inaktívak csoportjába, miután már nem keresnek aktívan munkahelyet. Őket hívják passzív munkanélkülinek.

A tartós munkanélküliség pszichológiai háttere

A tartós munkanélküliség az egyéni szinten komoly kockázatokat rejt magában. Ezek főként mentális, elsősorban érzelmi, illetve kognitív kockázatokat hordoznak:

1. Abban az esetben, ha valaki kénytelen eljönni a munkahelyéről, akkor az első időszakban általában a felszabadultság érzetét éli át. Végre nem kell hajnalban kelni, úgy osztja be az idejét, ahogy szeretné, nincs felelősség stb. Ezzel egy időben átalakulhat a napirend, nem kell már korán lefeküdni, tovább lehet aludni, van idő napközben elintézni a dolgokat.
2. Az idő múlásával viszont ezt könnyen felválthatja a bizonytalanság érzete, amihez hozzákapcsolódhat az énkép leértékelése, amit fokozhat, ha kimerülnek az anyagi tartalékok.
3. A munkanélküliség első három hónapját követően jelenhetnek meg az első szomatikus panaszok például állandó fejfájás, rossz alvás, illetve a korábbi testi betegségek fellángolásai, ezekhez tartozó tüneteknek és panaszoknak az erősödése.
4. Ehhez kapcsolódhatnak a pszichológiai tünetek, például frusztráció, idegesség, szorongás, esetleges agresszivitás.
5. Ha nem találunk hosszú ideig állást, akkor gyakran bizonytalannak, és negatívnak kezdjük értékelni a jövőnket. Ezzel egy időben az önképünk is csorbát szenved, nem vesszük észre a bennük rejlő pozitív tulajdonságokat, a tehetséget, illetve a korábbi munkához kapcsolódó pozitív élmények, például egy sikeres projektben való részvétel, elhalványulnak. Ezek nagyon gyorsan és drasztikus módon tudják lerombolni az önbizalmunkat (Hollósy–Vadász, 2019).

Hazai empirikus (kérdőíves) kutatás eredménye (Iloskity, 2004), miszerint a tartós munkanélküliség:

• csökkenti az önértékelést és önbecsülést;
• jelentős negatív változásokat idéz elő az énképben;
• rontja a saját fizikai megjelenésről alkotott belső, mentális képet is.

A tartós munkanélküliség gazdasági-társadalmi vonatkozásai

A tartós munkanélküliség súlyos következményekkel járhat az érintettek számára, jelentős negatív pszichológiai hatásoknak, akár egészségügyi problémáknak is ki vannak téve a tartósan munkanélküliek, de fenyegeti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztődés is. Egy amerikai kutatás kimutatta (Guvenen et al., 2017), hogy a hosszabb ideje (egy évnél régebben) munkanélküliek akár 40 százalékos bérveszteséggel is szembesülhetnek 10 évvel a munkahelyük elvesztése után, míg az egész életük során 10 százalékos veszteséggel nézhetnek szembe.

Azonban nemcsak egyéni szinten vannak gazdasági vonatkozásai a tartós munkanélküliségnek, hanem összgazdasági szinten is: negatív hatást gyakorolhat a gazdasági növekedésre, az államháztartásra, sőt a társadalom egészére is:

• Mivel nem dolgoznak, nem járulnak hozzá a GDP-hez és annak növekedéséhez,
• továbbá a termelékenység növekedéséhez sem – ráadásul a tartós munkanélküliek képességei is erodálódnak az évek során, így visszakerülve a munkába kevésbé lesznek termelékenyek. Ezzel együtt a humán tőke mennyisége, minősége is sérül.
• Kevesebbet fogyasztanak és tudnak megtakarítani a kevesebb jövedelemből.
• A munka hiánya és a kisebb fogyasztás miatt kevesebb az állami bevétel is (személyi jövedelemadó, járulékok, illetve fogyasztáshoz kapcsolódó adók).
• A szociális szolgálatok terhe nő, több állami kiadást indukál az ellátásuk.
• Tanulmányok kimutatták, hogy azokban az időszakokban, amikor magasabb a munkanélküliség, a társadalomban kevesebb egyrészt az önkéntesség, míg magasabb a bűnözés.

Tartós munkanélküliség világszinten

Az OECD-országok átlagában 2022-ben a munkanélküliek negyedét tették ki a tartós, vagyis már több mint egy éve munkanélküliek.

Legnagyobb arányban Szlovákiában vannak jelen a tartós munkanélküliek, mivel a munkanélküliek 67 százalékát ők teszik ki. Hasonlóan magas az arányuk Görögországban (63 százalék) és Olaszországban (58,4 százalék). Ugyanakkor meglehetősen alacsony, 10 százalék alatti a tartós munkanélküliek aránya Izraelben (8,9 százalék), Mexikóban (3 százalék) és Dél-Koreában (1 százalék).

(minden harmadik munkanélküli egy évnél régebb óta keres állást), mellyel az OECD rangsor első harmadának végén álltunk 2022-ben.

Az EU szintjén 2023-ban a munkanélküliek 35 százalékát tették ki a tartósan munkanélküliek, mely érték folyamatosan mérséklődik 2015 óta. Az Eurostat közlése szerint a tartósan munkanélkülieken belül a nemek aránya nagyjából egyforma (a férfi munkanélküliek 35,2 százaléka, a nők 34,9 százaléka 2023-ban), míg többségük, 53 százalékuk 50 és 64 év közötti volt 2022-ben az EU-szintjén. Továbbá a tartós munkanélküliek többsége alacsony iskolai végzettséggel rendelkezett 2022-ben: az alacsony végzettségű munkanélküliek 45,4 százaléka volt tartósan munkanélküli, a közepes iskolai végzettségűek 37,8 százaléka, míg a felsőfokú végzettségűek 30,7 százaléka.

Tartós munkanélküliség Magyarországon

2018-ról 2019-re jelentősen mérséklődött (38,9-ről 32,1 százalékra) a tartósan munkanélküliek aránya a teljes munkanélküliségen belül, amit a járvány évei sem szakítottak meg jelentősen (2020: 26,3 százalék, 2021: 31,5 százalék). Ugyanakkor az utóbbi években ismét emelkedésnek indult az arányuk, a tartósan munkanélküliek aránya a 15–64 éves munkanélkülieken belül 2023-ban már 35,1 százalékot tett ki a KSH adatai szerint. Ami az abszolút létszámot illeti, 12 hónapja vagy annál régebb óta 70 ezer fő volt munkanélküli 2023-ban, 5 évvel korábban, 2018-ban 66 ezren, míg tíz évvel korábban, 2013-ban 214 ezren kerestek állást legalább egy éve.

Az iskolai végzettséget vizsgálva azt láthatjuk, hogy az alacsonyabb végzettségi kategóriákban magasabb a tartós munkanélküliek aránya a teljes munkanélküliségen belül. Tehát az iskolai végzettség emelkedésével kisebb az esély a tartós munkanélküliségre (a munkanélküliek kisebb hányadát teszik ki a tartósan állásukat vesztők).

Korcsoportokat tekintve pedig legnagyobb arányban a 60–64 éves korosztályban voltak jelen a tartósan munkanélküliek 2023-ban (51,2 százalékuk), őket a 45–49 éves korosztály követte (41,3 százalék), illetve az 50–54 évesek (39,3 százalék).

Magyarország régióin belül 2023-ban Észak-Magyarországon voltak legnagyobb arányban jelen a tartós munkanélküliek a teljes munkanélküliségen belül: a munkanélküliek 38,4 százaléka keresett állást már több mint egy éve. A régiót a dél-alföldi és az észak-alföldi régiók követték (egyaránt 37,2 százalék). Arányaiban a legkevesebb tartós munkanélküli a Közép-Dunántúlon volt tavaly (24,2 százalék).

A tartós munkanélküliség hatásainak enyhítésére, illetve hogy vissza tudjanak kerülni a munka világába a régóta állást keresők, Magyarországon bértámogatásban részesülnek a súlyosan hátrányos helyzetű munkavállalók – amennyiben sikerül állást találniuk –, illetve a foglalkoztatójuk is (legalább 24 hónapja regisztrált álláskereső; vagy legalább 12 hónapja állást kereső bizonyos feltételek mellett). Egyrészt a foglalkoztató, aki szerződést köt a munkavállalóval, az első négy hónapban bértámogatást kaphat a hátrányos helyzetű munkavállaló bérének 50 százalékáig. Másrészt a súlyosan hátrányos helyzetű munkavállaló a jogviszony első hat hónapjára bérkiegészítést kaphat a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékának megfelelő összegben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!