Nem újabb megszorítás kell

Az elmúlt hetekben záporoztak a magyar gazdaság szemszögéből egyre komorabb jövőképet felvázoló prognózisok. Szűk egy hónappal ezelőtt az OTP elemző központjának szakértői tették közzé tanulmányukat, amelyben idén a rendszerváltás óta a legnagyobbnak számító recessziót, 4,5-4,6 százalékos gazdasági visszaesést jósoltak, sőt, jövőre további fél százalékos lecsúszást valószínűsítettek. Eközben térségbeli versenytársaink, a szlovákok, csehek, lengyelek koránt sem szenvedik meg ennyire a válságot, náluk idén stagnálhat, enyhén nőhet a GDP, jövőre pedig 2-3 százalékkal bővülhet a gazdaság.

Az OTP után a Deutsche Bank frissítette előrejelzését, amelyben közel 6 százalékos zsugorodást valószínűsítenek idénre a magyar gazdaságban. A napokban már a pénzügyminiszter is pedzegette, hogy annál is nagyobb lehet idén a GDP esése, mint amekkora visszaesésre (3,5 százalék) épült az - úgy tűnik, az utolsó - Gyurcsány-csomag. A csütörtökön nyilvánosságra hozott Reuters-felmérés azt mutatta, az elemzők 4,5 százalékos zsugorodásra számítanak 2009-ben, pénteken pedig a Kopint-Tárki kutatóintézet csatlakozott ezen piaci értékítélethez. Az elemzők, gazdaságkutatók nem a levegőbe beszélnek, az eddig megjelent idei makrogazdasági adatok rémisztőek, elég csak a 20 százalék feletti mértékben csökkenő ipari termelésről, vagy az építőipari lejtmenet folytatódásáról tanúskodó számokra gondolni.

Megint lyuk tátongana a büdzsén

Márpedig ha a gazdasági recesszió jóval mélyebb - 4,5 százalékos, ne adj' isten, még ennél is nagyobb mértékű - lesz annál, mint amire a kormányzat építette 220 milliárd forintos, februárban bejelentett kiigazító csomagját, akkor megint „kilyukadna" a büdzsé. (A költségvetési hiányt a GDP százalékában mérjük, ha kisebb a GDP, értelemszerűen összegét tekintve kisebb kell legyen a hiány is, hogy az eredetileg tervezett százalékos arányt tartani lehessen. Márpedig egyetlen százalékpontnyi tévedés a GDP-ben 260 milliárd forint körüli összeget jelent.)

A költségvetésben kalkulációink szerint a nagyobb visszaesés miatt 100-150 milliárd forintos lyuk tátong, amit ha nem foltoz be az új kabinet, akkor bizony kellemetlen helyzetbe kerül. A GDP-arányos államháztartási deficit jócskán a bűvös 3 százalék fölé kúszna, és bár az IMF vezérigazgatója januári látogatásakor engedélyt adott arra, hogy kicsit lazítson a gyeplőn a Gyurcsány-kormány, de csak annyit, hogy azzal még 3 százalékon belül maradjon a hiány.

A helyzet a februári után újabb megszorító csomagot követelne meg. Az újabb kiigazító pakk (operáljon akár további kiadásvágásokkal, akár bevételemeléssel) azonban csak tovább mélyítené az idei gazdasági visszaesést. Ráadásul nagy kérdés, hogy a lakosság mennyire fogadná el, hogy két-három havonta újra meg kell húzni a nadrágszíjat. (A jelek szerint a szakszervezeteknek máris elfogyott a türelmük, április 4-ére az adócsomag miatt sztrájkot helyzetek kilátásba.)

Újabb és újabb semmire sem jó csomag...

Mindezt tetézi, hogy a februári, a parlament előtt már törvényjavaslatokat öltő Gyurcsány-csomagtól neves közgazdászok szerint nem lehet azt várni, hogy úgy felpörgesse a potenciális növekedésünket, annyira javítsa a középtávú költségvetési - kamatkiadások nélkül számított, és a gazdasági ciklust figyelembe vevő - elsődleges egyenleget, hogy azzal a fenntarthatatlannak látszó államadósságpályánk megfordulna. Ilyen kritikát fogalmazott meg nemrég Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezére és Heim Péter közgazdász is.

Hamecz az Indexnek adott videóinterjúban az IMF-fel ősszel kötött megállapodás hibájaként - mindkét fél részéről - rótta fel, hogy a Nemzetközi Valutaalap a hiánycélt fixálta be, nem pedig csak a kiadások korlátozását várta el. Ehhez jött még, hogy a magyar kormány sem tett le az asztalra egy olyan konzisztens középtávú programot, amely az államadósságot néhány év alatt csökkenő pályára állítaná, ezáltal biztosítaná, hogy azok a befektetők, akik finanszírozni kívánnák az országot, megvennék az állampapírokat, azok bízhassanak abban, hogy pénzüket vissza is fogják kapni.

... vagy inkább egy, de hatásos átfogó program

Mint arra lapunk összeállításában rámutatott, az elmúlt három évben négy olyan, a kormányzat szemszögéből kívülről jött, középtávú, két-három évet átölelő program született, amelyek nagyban hasonlítanak egymásra, és ugyanazt célozzák: drasztikus és célzott kiadáslefaragással, sok százmilliárd forintos adóteher-könnyítéssel javítanák az európai összevetésben kirívóan alacsony foglalkoztatottsági szintet, növelnék a gazdaság potenciális növekedési ütemét. (Dióhéjban: az inaktivitásra ösztönző szociális támogatásokat, nyugdíjakat keményen, de célzottan visszavágnák, néhol a szociális intézményrendszer bővítése mellett; a munkát terhelő adókat és járulékokat érdemben leszállítanák; jönne egy normális értékalapú ingatlanadó.) Az irány, a recept tehát meglenne. Ezt támasztják alá térségbeli országok sikeres példái, amelyekről egy cikksorozatot közöltünk.

A dilemma azon két verzió között feszül, hogy az IMF, a befektetők elnéznék-e, ha inkább a középtávon, 2-3 év múlva termőre forduló csomaggal rukkol elő az új kormány, és nem szorít még egyet a nadrágszíjon idén csak azért, hogy semmiféleképpen se lépje át a 3 százalékos hiányt 2009-ben, vagy pedig újabb kiigazítást foganatosít idén a kabinet, még mélyebbre lökve a gazdaságot.

"Ha az a kérdés, hogy időlegesen meg lehetne-e engedni kicsit magasabb deficitet cserébe egy olyan programért, amely a most 2 százalék körüli potenciális növekedésünket lényegesen megemeli, a 3-4 százalékos sávba tolja, én tolerálni tudnám ezt az akciót" - fogalmazott lapunk kérdésére Forián Szabó Gergely. A Pioneer Invesments befektetési igazgatója szerint a piac is hasonlóan gondolkodna: lehet, hogy ideig-óráig lenne kis nyugtalanság, de az első ijedtség után a befektetők vélhetően díjaznák az akciót, mert látnák, hogy a magyar gazdasági kilátásokat érdemben javítaná a potenciális növekedési ütemünket megduplázó intézkedésegyüttes, és kivergődhetnénk az adósságcsapdából. A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy nem történik alapvető gazdaságpolitikai irányváltás, továbbra is toldozgatjuk-foltozgatjuk a költségvetést, két-három év múlva pedig (amikor is az IMF-EU-Világbank-mentőcsomagja elfogy) az államadósság egyre csak növekvő tendenciát mutat, a másik serpenyőben pedig egy rövid ideig tartó és kismértékű hiányelengedés van egy a középtávú növekedésünket felpörgető és az államadósságot csökkenő pályára állító programmal. A befektetők alighanem az utóbbira tennék voksukat.

A középtávon a költségvetés szempontjából megtakarítással járó, a gazdasági növekedést fenntarthatóan felpörgető átalakítások az első két évben államháztartási pluszkiadásokkal járnak, így 1-2 évig a költségvetési hiány kis mértékben meghaladhatná a bűvös 3 százalékos GDP-arányt Forián szerint.

Az időlegesen magasabb hiány azt is jelenti ugyanakkor, hogy az állam finanszírozási igénye ezen 1-2 éves időszak alatt megnő, az ősszel megítélt IMF-mentőcsomag előbb fogy el. A jelenleg nem működő piaci finanszírozásra, azaz az államkötvények iránti, elfogadható szintű hozamelvárással párosuló keresletre előbb lenne ráutalva Magyarország, és hogy a befektetői bizalmat visszaszerezze hazánk, ezért nem lehet alibiprogrammal előrukkolni, olyan irányú csomagot kell felmutatni, mint amire fent, a kormányzaton kívülről érkezett akcióterveknél utaltunk.

Meggyőzhető az IMF

A Valutaalappal is meg lehetne állapodni - véli az elemző. Az IMF kulcsszerepét az magyarázza, hogy a 20 milliárd eurós mentőcsomagot részletekben hívhatjuk le, és ha azt látná a Valutaalap, hogy nagy eséllyel 3 százalék fölé menne a deficit, akkor az őszi megegyezés értelmében eleshetnénk a további részletektől. Az IMF felé a támogatásért cserébe vélhetően komoly garanciákat kellene letenni arra vonatkozóan, hogy az átmeneti engedmény(eke)t, vagyis például az időleges hiánynövekedés tolerálását arra használjuk, amire adták, és nem akarunk visszaélni velük, nem kívánjuk később felpuhítani a feltételeket. Amennyiben még ebben a kormányzati ciklusban elstartolnának az államháztartási átalakítások, akkor szükség lenne az ellenzék legalább hallgatólagos támogatására is - ahogyan az egyébként ősszel is történt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!