Nem látszik az alagút vége a beruházási adatokból

2009 második negyedévében a beruházások volumene 0,4 százalékkal növekedett az első negyedévhez viszonyítva, jelentette a Központi Statiszikai Hivatal. ennek hatására az éves alapon mért visszaesés is csökkent: az első három hónap 7,7 százalékos zsugorodása után most csak 4,7 százalékos visszaesést mutat az index.

Mindebből azonban aligha lehet arra következtetni, hogy a gazdaság felfelé veszi az irányt - értékeli az adatokat a Portfolio.hu. Megnézve az adat összetételét, láthatjuk, hogy a domináns ágazatokban még mindig a nagy visszaesés a jellemző. Ilyen például a feldolgozóipar, ahol az éves alapon számított 13,8 százalékos visszaesés emberemlékezet óta nem látott mélypontot jelent. A beruházások között két kisebb súlyt képviselő, ám a válságban erősen érintett ágazat, az építőipar és a pénzügyi szektor 40 százalék feletti csökkenést mutatott fel.

Az állami szektor olyan fontos területei, mint az oktatás és az egészségügy szintén erős fogyókúrán vannak beruházási szempontból.

A viszonylag kedvező aggregált számok alapvetően két tényezőre vezethetők vissza. Az egyik az "ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás" körében bekövetkező felpattanás, ami a KSH szerint a lakásberuházások növekedésével áll összefüggésben. Ha ez helytálló, akkor ebben sok perspektíva nincs, hiszen 2-3 negyedév múlva a lakásépítések látványosan visszaesnek majd a szektor finanszírozási és keresleti problémái miatt. Ezt már a legutóbbi lakáspiaci adatok jelezték.

A viszonylag kedvező beruházási adat másik oka a szállítási ágazatban keresendő. Itt elsősorban az út- és autópálya-építések, valamint a kötöttpályás közlekedési beruházások eredményeképpen tudott a KSH 14 százalékos éves növekedést kimutatni a múlt negyedévi csökkenés (-21,1 százalék) után.

A költségvetés anticiklikus politikájának azonban még az EU-támogatásokkal együtt sincs nagy kapacitása, így arra nem lehet számítani, hogy a következő egy évben ez tartós növekedési impulzust jelenthetne. Ahogy a foglalkoztatottsági adatoknál a közmunka program hatása, így itt az infrastrukturális erőfeszítések is csak arra elegendők, hogy látszólag megállítsák a romló trendeket, ám az igazi fellendülés csak akkor köszönt be, ha a piaci szegmensben is megmozdul valami.

Ha viszont addig kibírják az állami programok, akkor végül is az ismert szűk keretek között akár sikeresnek is minősíthető majd a kormányzat szerény anticiklikus politikája.