Lajos, Patrícia
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Salgótarján, a város az üvegen túl

2009.10.18. 08:25 Módosítva: 2009.10.19. 11:54
Kisvárosnyian dolgoztak a csúcskorszakban a salgótarjáni üveggyártásban: a sík- és az öblösüveggyárban összesen csaknem nyolcezer állás volt, a két cégtől húszezer ember megélhetése függött. Ma az üveggyapotgyárra vevőt keresnek, a kettévált síküveggyár egyik utódJát épp felszámolják, szeptember óta az öblösüveggyárat is. Utóbbi azonban még működik, vannak megrendelései, és ha sikerül konszolidálni, szép jövője lehet: mára Európában rajta kívül egyetlen öblösüveggyár maradt talpon.

Korsók, kancsók, poharak. Sörösök, fehér- és vörösborosok, pezsgősök, pálinkások. Aranyozottak, metszettek, vastag falúak, vékony falúak, dizájnerek tervezte, díjazott darabok és hagyományos formák, Londonban egykor negyven fontért árult poharak és hétköznapi használatra készült átlagos ivóeszközök – noha az elmúlt száz évben, a cég XIX. század végi alapítása óta itt készült öblösüvegeknek csak egy töredékét mutatja meg, így is megtölt egy szobát a Salgótarjáni Öblösüveggyár üzemi múzeuma.

Lesz-e mit kiállítani itt száz év múlva a mostani időszakból? Az öblösüveggyár, ahogyan az egész salgótarjáni üveggyártás, válságos időszakát éli. Szeptember második felében megkezdődött a felszámolása. Az erről kiadott végzés jogerőre emelkedése után két nappal leállították a gázszolgáltatást – nyáron egy több százmilliós tartozás miatt egyszer már lekapcsolták –, és ez az egyetlen még működő kemence tönkremenetelével fenyegetett.

Képek az öblösüveggyárból

3500 dolgozóból 277 maradt

Az öblösüveggyár nehézségei persze nem most kezdődtek, a cég, ahogyan a városban beszélik, már a kilencvenes évek második felétől sok gonddal küzdött. A vállalat ellen 2006-ban is indult már egy felszámolási eljárás, amelynek végén külföldi tulajdonba került. Azóta szlovák érdekeltségű cégként, R-Glass Hungary Kft. néven működött tovább.

Az akkori felszámolás kezdetén még több mint hatszázan dolgoztak a gyárban, a reorganizáció után 540 emberrel indultak újra. A mostani felszámolás kezdetekor a cégnek 277 dolgozója volt. (De – idézik fel nosztalgiázva a helyiek – amikor jól ment a szekér, a gyár 3500 dolgozónak adott munkát, és körülbelül tízezer ember megélhetése függött tőle). Maga az R-Glass is hosszabb ideje küzdött már a hitelezőivel, a 2006 szeptemberében létrehozott társaság ellen 2007-ben szeptembertől idén júliusig összesen tizennyolc végrehajtást rendeltek el.

Az új tulajdonosok – két magánszemély, Jan Riecica és Jan Mraz, valamint az R-Glass spol s.r.o. társaság – Szlovákiában is üveggyártással és értékesítéssel foglalkoznak, az erőforrások közös, hatékonyabb kihasználásában reménykedtek Salgótarjánban. Az elmúlt három év alatt azonban nem sikerült konszolidálni a céget, és ismét másfél milliárd forint körüli összegre duzzadtak a kifizetetlen számlák és köztartozások. Hogy pontosan mennyi a hitelezői követelés, még nem tudni, az úgynevezett hitelezői közgyűlést a felszámolás elrendelése után kilencven napon belül kell összehívni, és ez még nem történt meg.

Tűzoltás, hogy ne aludjon ki a tűz

A felszámolás jogerőssé válása után az első időszakban tűzoltó jellegű munkákat kellett elvégezni, mondja Balázs Miklós felszámolóbiztos. Miután kikapcsolták a cégnél a gázt, két napjuk volt megállapodni a gázszolgáltatóval – ennyi ideig alternatív, gázolajas fűtéssel tudták működtetni a rendszerüket –, különben leállt volna, és javíthatatlanul tönkre ment volna a százhúsz tonnás, folyékony üveggel teli kemence. Beleszilárdult volna az üveg.

Sikerült időben megegyezniük, de azzal a feltétellel, hogy a cég most hetente előre fizet a gázért, ami a több mint négymillió forintos rendszerhasználati díjon túl tizenegy-tizenkétmillió forintba kerül havonta. Az áramellátásról hasonló megállapodást kötöttek, és bár annak havi költsége csak négy-ötmillió forint, az üveggyárnak le kellett tennie egy huszonötmilliós óvadékot is.

A dolgozók bérét a bérgarancia-alapból fizetik, tűzoltásra itt is szükség volt, a munkások már a júliusi fizetésüknek is csak a töredékét kapták meg, azóta a felszámolás kezdetéig semmit. A gyár még ma is komoly összegekkel tartozik dolgozóinak, a felszámolóbiztos szerint a ennek a tartozásnak a rendezése október második felére várható.

Mérlegen a gyár sorsa

„Minden tűzoltó lépést azért tettünk meg, mert az üzemet nem akarjuk leállítani. A felszámolási stratégia lényege, hogy életben tartsuk a céget, ez a hitelezők, a tulajdonosok, a dolgozók és az egész város érdeke” – mondta Balázs Miklós. A felszámolás a jogszabályok szerint legfeljebb két évig tarthat, ez alatt nyereségesen kell működniük. Jelenleg ugyan még veszteséges a cég – a három nagy kemencéből csak egy működik, az üvegfúvóknak nyersanyagot biztosító kis kemencék állnak –, de a felszámolási stratégia szerint a veszteséges tevékenységeket rövid távon meg fogják szüntetni.

Bevetődő fénysugarak, moccanatlan gépek

A takaréklángon égő munka miatt meglehetősen gyászos hangulat uralkodik a gyárban. A hatalmas csarnokokat bejárva alig látni embert, nem világítanak sehol vörösen izzó kemenceszájak, a tetőablakokon bevetődő fénysugarak nehezen küzdenek meg a moccanatlanul álló gépek közt megrekedt sötétséggel. Az öblösüveggyártás legszebb munkafolyamatainak, az emberi kéz és tüdő által formálódó izzó üvegbuborékoknak se hírük, se hamvuk, csak a kényszerszabadságon lévő dolgozók hűlt helye, kopott székek, gazdáikra váró, fényesre koptatott nyelű szerszámok, egy vizeskorsó, egy Szokol rádió árulkodnak az egykor itt folyó munkáról. A nagy csarnokban szétbontott kemencék téglái hevernek akkurátus halmokban, némi reményt sugallva, hogy egyszer talán ismét beindul az üvegfúvás.

Értékes tradíció és tapasztalat

A felszámoló azt tervezi, hogy a gyár működtetését fix díjért bérbe adják egy megfelelő szakértelemmel rendelkező cégnek, így az R-Glass mentesül a veszteséges működés kockázatától. A reorganizáció végén egy szakmai befektető folytathatja tovább a salgótarjáni pohárgyártást – jelenleg csak poharak, kancsók és korsók készülnek, a palackgyártás már több mint egy évtizede leállt –, arra ugyanis a mai napig komoly kereslet van, lepi meg a gyárlátogatót a felszámolóbiztos.

Európában az elmúlt években sorra mentek csődbe a nagy múltú öblösüveggyárak, részben a feltörekvő ázsiai gyártás, részben az elszaladt gázárak miatt (az öblösüveggyártás költségeinek nagyjából hetven százaléka a gázszámla). Mára két olyan üzem maradt a kontinensen, amely képes olyan minőségi munkát elvégezni, amit a megfelelő tradíciók és tapasztalatok híján lévő ázsiaiak nem, egy lengyelországi és a salgótarjáni. Nem csoda, hogy amikor a cégnek sürgősen készpénzre volt szüksége, a partnerei jelezték, hogy beszállnak a működtetésbe, és cserébe készárut kérnek.

Hagyományos eszközökkel

„Akkor a válság miatt megdrágult finanszírozás okozta a fizetőképtelenséget?” – tippelünk tovább, ezúttal is sikertelenül. A 2007-ben még több mint két és fél milliárdos, de tavaly is nagyjából kétilliárd forintos árbevételt elérő R-Glass banki hitelek nélkül működött, vagyis sem drágább, sem költségesebb nem lett a likviditása, mint korábban volt. Igaz, kényszerűségből, még az előző felszámolásából hozott magával két, pénzintézetek által indított pert, és bár azokat megnyerte, a perek múlt év végi befejezéséig a gyár néhány százmillió forintosra becsült vagyona zárolva volt, nem volt fedezet egy esetleges hitelfelhez.

A céget elsősorban a kiszámíthatatlan devizaárfolyam-mozgások rogyasztották meg – a kereskedési jogok az euróban számoló szlovák tulajdonosnál vannak, és a termelés kilencven százalékát is euróért értékesítik –, de a városban azt beszélik, hogy a cégvezetés szakmai hozzáértésével, hozzáállásával is voltak gondok. Példaként említik, hogy a 2006-os újrainduláskor annak ellenére is 540 emberrel kezdték a termelést, hogy annyira nem volt szükség, nem is nagyon csodálják, hogy a köztartozások már idén tavasszal meghaladták a négyszázmillió forintot.

Az üveghegyen túl

„Törhetetlen üvegpohár szerencsére nincs” – mondják a gyárban, amikor a jövőről, a kilátásokról érdeklődünk. Nehézséget jelent ugyanakkor, hogy a gyártósorokat gyakran kell áthangszerelni más és más szortiment gyártására: az ideális az lenne, ha egy-egy sorozatból százezres példányszámot tudnának gyártani, természetesen nem a kézi, hanem az ipari gyártósoron. Manapság néhány tízezres tételért is beindítják a gyártósort. Márpedig ebben az iparágban egészen elképesztő méretű, jellemzően nyolcvan százalék fölötti a selejt aránya, egy-egy átállás után például lényegében a teljes legyártott mennyiség mehet, ha nem is a kukába, de összezúzva vissza a kemencébe.

A gyárban munka tehát csak a gépsor mellett folyik, ottjártunkkor épp kisebb kelyheket ontott magából az egyik gyártószalag. A kemencéből kikerülve két adag üvegmasszából lesz egy pohár, a gép külön készíti el a talpat és a kelyhet, a narancssárgán izzó, még képlékeny darabokból aztán összepréselve születik meg a pohár. Az üvegben lévő feszültség miatt sok darab nem éri el még a válogató asszonyokat sem, eleve összeroppanva, szilánkokban érkezik le a szalagról. A sor végén dolgozók aztán csipeszekkel kiemelik az üvegtörmelékből az épen maradt poharakat, szigorú szakértőszemmel megvizsgálják, nincs-e bennük elfogadhatatlan hiba, csak azután kerülnek csomagba és végül raklapra.

Klikk a képre!

Az öblösüveggyár mostani felszámolása azonban lényegében már csak az utolsó fázisa a város gazdasági életét döntően meghatározó üvegipar halódásának. Az 1893-ban alapított, egykor közvetlenül 4200 állást biztosító, és összesen tizenkétezer ember megélhetését jelentő síküveggyár két cégre vált szét az idők folyamán, egyik jogutódja a személygépkocsik és haszonjárművek üvegezéséhez edzett és ragasztott biztonsági üvegeket gyártó a Salgglas Zrt., amely tavaly ugyan még csaknem hatmilliárd forintos árbevételt ért el, de – miután a termelését idén jócskán visszafogó Suzuki egyik beszállítója – erre az évre komoly visszaesésre számíthat.

És még így is a legjobb helyzetben van a város üvegipari cégei között. A síküveggyár másik jogutódjánál, a Salgó-Sík Síküvegfeldolgozó Kft.-nél júniusban indult felszámolás. A 2006-ban még csaknem 1,8 milliárdos, de tavaly már kevesebb, mint 1,4 milliárdos árbevételű cég nem tudta fizetni, illetve átütemezni hiteleit, a bankok azonnali inkasszót érvényesítettek. A másik kettőnél fiatalabb, 1985-ben alapított üveggyapotgyárban idén áprilisban állította le a termelést a spanyol érdekeltségű URSA Salgótarjáni Üveggyapot Zrt.; ez a döntés százhúsz dolgozó munkahelyének elvesztését eredményezte.