Nem ússzuk meg az újabb kiigazítást

Érthetetlen számokkal dolgozik és érthetetlen eredményekre jut a kormány a 2011-2012-es költségvetési tételeknél – nagyjából így lehet megragadni a Költségvetési Tanács véleményét. A nyáron felállt intézmény legfrissebb elemzésében azt vizsgálta, hogy a 2010-es költségvetési törvényjavaslatban szereplő kitekintést a kormány mennyire megalapozottan készítette el.

Túlzottan optimista makrogazdasági feltételekre alapozta a kabinet a 2011-2012-es költségvetési számokat, derül ki a Költségvetési Tanács számításaiból. A kormány ezekben az években 4 százalék körüli GDP-növekedésre számít, akkorára, amekkora gazdasági dinamika 2006 előtt volt jellemző Magyarországon. Több szempontból sem tűnik azonban reálisnak a korábbi időszakot megismételni.

Egyrészt, a 2006 előtti években a GDP-növekedés fenntarthatatlan egyensúlytalansággal párosult, így az akkori növekedés valójában meghaladta a hosszú távon érvényesülő, 2 százalék körüli potenciális ütemet. Ráadásul a 2006-os kiigazítás még rontott is a gazdaság potenciális ütemén, már csak emiatt sem lehet azzal számolni, hogy ez a helyzet visszatérhet és hosszabb időszakon keresztül érvényesülhet. Másrészt, ugyan a kormány nyári adó- és kiadási csomagja valamelyest javíthat a gazdaság hosszabb távú teljesítményén, ám a gazdasági válság több csatornán keresztül (alacsonyabb lesz a beruházási aktivitás, törékeny a külső konjunktúra, beszűkül a monetáris és fiskális politika mozgástere) a kilátásokat visszaveti.

Így a Költségvetési Tanács úgy becsüli, inkább 3 százalékot alig meghaladó GDP-növekedésre készülhetünk 2011-2012-ben, semmint a kormány által prognosztizált 4 százalék körüli expanzióra.

Azt is furcsának találja a Költségvetési Tanács, hogy a kormány közép távon is a 3 százalékos cél alatti inflációra számít (2011-ben 2,2, 2012-ben 2,6 százalékos pénzromlási előrejelzés). A kabinet magyarán nem hiszi el, hogy a jegybank képes teljesíteni feladatát, vagyis 3 százalékos inflációt biztosítani, ennek megfelelően inflálni.

Más számokra jutnak, mint a kormány

A kormány 2011-2012-es költségvetési számaiban is talált hibákat a Tanács szakértői gárdája. A stáb azt valószínűsíti, hogy a tárgyalt két év államháztartásideficit-célja további intézkedések nélkül nem érhető el, a cél teljesítéséhez a GDP 0,7 százalékának megfelelő, 180-200 milliárdos kiigazítás kell.

A hiánycél-túllövés egyik oka, hogy a kormány egyáltalán nem gondol arra, hogy az MNB-nek vesztesége lesz, márpedig 2011-2012-ben a GDP 0,4 százalékára rúghat a jegybanki veszteség, ez pedig a költségvetési egyenleget rontja.

A személyi jövedelemadónál és az áfánál, regisztrációs adónál, jövedéki adónál is hurráoptimista kormányzati becslésre bukkantak a Költségvetési Tanács szakértői. Jól érzékelteti a kabinet valóságtól elrugaszkodott várakozását a regisztrációs adóra vonatkozó becslése: a válság előtti bevételt, vagyis évi 80 milliárdot vár a kormány ebből az adónemből, holott a hitelezési nehézségek miatt idén ennek a prognózisnak még a fele is csak üggyel-bajjal teljesülhet. Magyarán: a kormány valamilyen okból azt feltételezi, hogy az újautó-értékesítések és a hitelezési-hitelfelvételi aktivitás a válság előtti szintre fog visszaállni.

Az érthetetlen számok másik kirívó példája az áfabecslés. A kormány 2010-ről 2011-re nagyobb áfanövekményt vár, mint amennyi az adó alapjának megfeleltethető lakossági fogyasztás bővülése (eközben áfaváltozás nincs), aztán 2011-ről 2012-re már a lakossági fogyasztásdinamikával megegyezik az áfabevétel emelkedése.

Továbbra is silány minőségűek a módosító indítványok

A Költségvetési Tanács egy másik munkáját is publikálta ma. Az intézmény gárdája megvizsgálta a jövő évi költségvetési törvényjavaslathoz beadott újabb, úgynevezett kapcsolódó módosító indítványokat. Nagy vonalakban ugyanarra jutott a gárda, mint a módosító indítványokat nemrég áttekintve: a beadott kormánypárti és ellenzéki indítványok nagy többsége hibás, mert van ellentételezés nélküli, ezért a benyújtott tervhez képest is rontja a költségvetési egyenleget, vagy csak látszólag egyensúlyos, vagy hatástanulmány nélkül kíván korrigálni külső tételeket.

Pellengérre állították a távhőáfa csökkentésére a kormány egyetértésével tett módosító indítványt: egyrészt a kulcscsökkentés miatt kieső bevételt a céltartalékból fedezi a javaslat, amely önmagában is növeli a költségvetési kockázatokat a biztonsági puffer apasztása révén (erről lásd bővebben másik cikkünket), másrészt a távhőáfa csökkentése minden évben kihat a bevételekre, míg a céltartalék csökkentése csak a 2010-es egyenlegrontást tudja meggátolni. Vagyis a kormány és a szocialista képviselők egy éveken keresztüli egyenlegrontást egy egyszeri lépéssel kívánnak ellensúlyozni, és nem mondanak semmit arról, hogy a következő években mivel oltják ki a hiánynövelő hatást.

A Költségvetési Tanács felhívja a figyelmet arra is, hogy túlzottan általánosan van szabályozva, hogy a kormány milyen esetekben és mikor használhatja fel a közel 100 milliárd forintra felhízlalni tervezett stabilitási tartalékot.