Egy enyhe járvány is elvihet 75 milliárdot

„A világjárvány nemcsak az egészségügy, hanem a nemzetgazdaság valamennyi egyéb szektorára is súlyos hatásokat fog gyakorolni” – olvasható a nemzeti pandémiás terv gazdálkodó szervezeteknek szóló tájékoztatójában. Az augusztusi keltezésű dokumentum (pdf) szerint „várhatóan körülbelül a lakosság 25–45 százaléka betegszik meg [...] ez Magyarországon mintegy 2,5–4,5 millió influenza megbetegedést jelent egy 10-15 hétig tartó járvány alatt egy vagy több egymást követő szezonban [...] az influenzában megbetegedettek között a halálesetek aránya várhatóan jelentősen magasabb lesz, mint szezonális influenzajárványok idején”.

Igaz, később már csak huszonöt–harmincöt százalékos megbetegedési arányt valószínűsítenek, és azt írják, hogy egy ember átlagosan öt–hét napot eshet ki a munkából a járvány miatt – feltéve, hogy a megbetegedés nem okoz különféle szövődményeket.

Csak becslések

Arról, hogy a járvány okozta tömeges megbetegedések milyen tényleges hatással lehetnek a magyar gazdaságra, csak becslések vannak. Kérdésünkre, hogy az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) készített-e modellszámításokat, milyen járványfertőzöttségnél mekkora lehet a gazdaság teljesítményének csökkenése, illetve milyen pluszkiadásokkal járhat ez a költségvetésre, azt a választ kaptuk, hogy az ESKI-nek ilyen számítása nincs.

Érdeklődésünkre Székely Tamás egészségügyi miniszter is csak becsült adatokat tudott közölni. Azt mondta, hogy a minisztériumban egy, a lakosság tíz százalékát érintő járványra készült becslés, ettől eltérő megbetegedési arány pénzügyi-gazdasági hatásait legfeljebb ezekből a számokból lehet arányosítani (az előrejelzést persze a beoltottak arányának változása is befolyásolhatja, ez a mutató jelenleg tizenegy százalék körül van).

Egy tízszázalékos járványban a dolgozók – a statisztikai hivatal és az szja-bevallások adatai alapján nagyjából négy és fél millió ember – közül átlagosan minden tizedik, tehát összesen négyszázötvenezer esik ki a munkából. Öt nappal, vagyis egy munkahéttel számolva ez két és negyed millió táppénzes nap, ami első hallásra soknak tűnik (és sokkal több lehet, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyerekkel a szülő jogosult táppénzen lenni, és az sem lenne meglepő, ha egyesek azért mennének el táppénzre, hogy ne kapják el a betegséget a már megfertőződött kollégáktól).

A hazai gazdaság teljesítményét ugyanakkor elenyésző mértékben veti vissza egy tízszázalékos fertőzés. Az éves bruttó hazai termék (GDP) értéke nagyjából huszonhatezermilliárd forint, ennek egyötvenkettedét, nem egészen két százalékát állítják elő egy hét alatt. Ez körülbelül ötszázmilliárd forint, aminek a tíz százaléka – hiszen ennyi munkanapkiesésre lehet számítani – ötvenmilliárd forint. Ha a szövődmények miatt két hétre nőne az átlagosan betegállományban töltött idő, akkor is csak százmilliárddal, vagyis kevesebb, mint négy ezrelékkel esne vissza a gazdaság.

Durva átlag

Igaz, ez nagyon durva átlagszámítás, ami nem veszi figyelembe az ágazatspecifikus tényezőket. Például azt, hogy egy tízszázalékos járvány nem jelentkezik minden munkahelyen azonos mértékben. Sőt mivel a fertőzés zárt közösségekben gyorsabban terjedhet, egyes munkahelyeken akár a dolgozók fele is megbetegedhet, ami akár gyárbezárásokhoz, egyes termelési tevékenységek ideiglenes leállításához is vezethet.

Ennek hatásairól azonban pontosabb becslést nem nagyon lehet csinálni, mert akkor azt is vizsgálni kellene, hogy milyen típusú gazdálkodó szervezet mennyi időre szünteti be a tevékenységét, például egy szezonális termelése csúcsán vagy éppen mélypontján lévő céget érint-e az átlagosnál súlyosabban a járvány. Arról nem is beszélve, hogy egy tömeges járvány a közszolgáltató cégek működését is felboríthatja. Egy tavasszal a birtokunkba került BKV-s intézkedési terv például az egész fővárosi tömegközlekedés leállítását sem zárta ki, aminek tovagyűrűző hatása lenne a teljes magyar gazdaságra.

A magyar GDP alakulását ráadásul – mivel nyitott, exportorientált gazdaságról van szó – döntően befolyásolhatja az is, hogy mennyire terjed el a járvány a legnagyobb külkereskedelmi partnereinknél. Egy elemző még májusban mondta azt, hogy ha néhány nagy kereskedelmi partnerünk, Németország, Ausztria, Olaszország vagy Franciaország a vírus elterjedése miatt bezárkózik, az minden exportra termelő gazdaságot visszavethet.

A magyar egészségügyi kormányzatnak nincs tudomása arról, hogy a WHO készített volna becslést a járvány globális gazdasági hatásairól, egészség-gazdaságtani kutatók úgy becsülik, hogy már egy tízszázalékos világjárvány is két-három százalékkal vetheti vissza – főleg a külkereskedelmi kapcsolatok leépülése miatt – a világgazdaságot.

Szegény turizmus

Egy ilyen visszaesésének szakértők – és a járvány kezdeti, mexikói tapasztalatai – szerint az egyes gazdasági ágazatok közül a turizmus lehet a legkomolyabb áldozata. Androulla Vasziliou, az EU egészségügyi biztosa az elmúlt hetekben többször is beszélt arról, hogy a gazdaság recesszióból való kilábalást összességében is visszavetheti a járvány, de a legsúlyosabb károkat az idegenforgalom és a szabadidőipar szenvedi majd el. Márpedig az év utolsó egy-két hete nálunk is főszezonnak számít, még ha nem is annyira, mint a télen felkapott egzotikus üdülőhelyeken és síparadicsomokban, ahol a hatás a legdurvább lehet.

Járvány nemcsak a gazdasági termelést nem kíméli, a költségvetést sem. Egyfelől a termeléskieséssel együtt vélhetően csökkennek némileg – a recesszió miatt a tavalyitól így is elmaradó – adóbevételek. Másfelől a megbetegedettek gyógyítása milliárdos nagyságrendű pluszkiadást okozhat az egészségbiztosítónak.

2 + 2,5 + 14,6 + 4, nagyjából

Székely Tamás az egészségügyi többletkiadásokat is csak becsülni tudta. A modellezett tízszázalékos járvány egymillió betege a minisztérium számításai szerint átlagosan kétezer forintnyi társadalombiztosítási pénzzel megtámogatott gyógyszert venne – ez kétmilliárd forintos kiadás (a megelőző oltások négy és fél milliárdot meghaladó költségvetési kiadása ebben nincs benne).

Ha az egymillió beteg fele elmegy a háziorvoshoz vagy a szakrendelőbe, az átlagosan ötezer forintba, összesen tehát két és fél milliárd forintba kerül. Ha a fertőzöttek tíz százaléka, azaz százezer ember kerül kórházba, az 14,6 milliárd forint kiadás, miután a minisztérium betegenként 146 ezer forint átlagos költséggel számol.

Ha az egymillió beteg nagyjából negyven–negyvenöt százaléka munkavállaló – tehát leképezi az összes lakoson belül átlagot –, akkor az ő táppénzköltségük három és fél, négymilliárd forint lehet. Itt persze komoly bizonytalansági tényező, hogy a betegek a még a teljesen a munkáltató vagy a részben már a társadalombiztosító által fizetett betegállományos időszakban lennének (évente egyébként átlagosan nyolc-kilenc napot töltünk táppénzen).

Összességében Székely Tamás úgy számol, hogy közvetve és közvetlenül hetvenötmilliárd forint körüli kár érné a magyar gazdaságot és a költségvetést egy tízszázalékos, ahogyan fogalmazott, „nem olyan extrém nagy járvány” esetén.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!