További Magyar cikkek
December közepén számoltunk be arról, hogy óriási bukta lehet az elmúlt években lehetséges sikersztoriként beharangozott kínai túrórudigyártás, a Turo Kiittyy története. Mint megírtuk, a magyar édesség kínai piacon való megjelenésének már a korábbi beharangozása sem volt igaz: a magyar EU-Milk Technologies Kft. nem egy tőkebefektetésről, egy kínai céggel való vegyesvállalat létrehozásáról állapodott meg.
Valójában a magyar cég csak eladott egy gépsort a Fengingben építkező Dzsong Hszing elnevezésű vállalatnak, amely ehhez a technológiatranszferhez kapott kétmillió eurós kölcsönt a magyar állam tulajdonában lévő, MFB-csoporthoz tartozó Eximbanktól. Méghozzá igen kedvező feltételekkel, a vételár ugyanis információink szerint 2,2 millió euró volt, tehát csaknem 90 százalékon finanszírozta az üzletet az állami bank (amely az exporthitelre tudomásunk szerint biztosítást kötött a szintén állami Mehib Magyar Exporthitel Biztosítóval).
A 2007 őszén kötött megállapodás szerint a kínai cégnek tavaly el kellett volna kezdeni a tőke törlesztését, ebből a kötelezettségéből azonban az év végéig semmit nem teljesített. Korábbi, nem cáfolt hírük szerint a kamattörlesztési kötelezettség egy részét az EU-Milk teljesítette – hogy miért, az nem igazán érthető –, ám a tőke visszafizetése eddig nem kezdődött el.
Ahogyan a sorozatgyártás és -értékesítés sem: a kínaiak a magyar technológia hiányosságai, a magyarok az elmaradt, ám kifizetett termékbevezető reklámkampány miatt hibáztatják a másikat. A gépsor állítólag nem képes tartósan egyenletes minőségben termelni a csokis túrórudakat; ennek valódiságát nem tudtuk ellenőrizni, az viszont tény: kínai hírportálokon – kínaiul tudó ismerőseink bevonásával – nem találtunk a túrórudi gyártásáról szóló hírt vagy reklámot.
Úgy tudjuk, a kialakult helyzetben az Eximbanknál a hitelnyújtás minden körülményére és előzményére kiterjedő vizsgálat indult, amelyhez Kínából is kértek az üggyel kapcsolatos dokumentumokat, összefoglalókat, jegyzőkönyveket. Hogy ez a vizsgálat valóban folyik-e, és hol tart, azt sajnos hivatalosan nem erősítették meg: Rosta György hitelezési vezérigazgató-helyettes ugyanis minden kérdésünk elől elzárkózott banktitokra hivatkozva.
Kérdéseinket az EU-Milknek fel sem tudtuk tenni. A cégnek már honlapja sincs, a korábbi, az extra.hu szerverén készült weboldal már fellelhetetlen. Az egykori honlapon szerepelt egy Klauzál téri iroda címe és telefonszáma – bár ez a cím a cégadatok szerint a 2007. októberi alakulás után csak 2008 januárjáig volt a társaság székhelye –, ám ezen a számon senki nem elérhető. Egy másik budapesti, XV. kerületi címhez tartozó telefonszámot korábban még felvettek, ám most már ott sem tudtunk elérni senkit.
A négy alapító tulajdonos – Pusztai Dezső, Káplár Kálmán, Tóthfalusy Péterné és Kovács Árpád – egyikéről, Pusztai Dezsőről megtudtuk: ő a ceglédi kórház igazgatója (az EU-Milk operatív irányítását Káplár és Tóthfalusyné végzik). Azonban ezzel az információval sem mentünk sokra, három hétig hiába kerestük ugyanis telefonon a ceglédi kórházban, és e-mailünkre sem válaszolt (bár titkárnője azt mondta, ez utóbbit megkapták, és Pusztai fel is akart hívni minket, ez a mai napig nem történt meg).
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
