Az elbocsátás szebb neve: bértömeg-gazdálkodás

Elemzők, befektetők és közszolgák ezrei találgatják, mit takarhat, és mit vonhat maga után a „bértömeg-gazdálkodás”. Orbán Viktor kormányfő az első, 29 pontos akcióterv részeként említette, hogy az állami többségi tulajdonú cégeknél már idén áttérnek az új módszerre, és nyomban vissza is vágják a bértömeget tizenöt százalékkal. Azóta több nyilatkozat is arra utal, ha homályosan is, hogy kormányzati tisztviselők úgy képzelik, jövőre a teljes közszférára kiterjesztenék a bértömeg-gazdálkodást.

Már két-három éve létezik

A kormányzati nyilatkozatok alapján úgy tűnhet tehát, hogy valamiféle csodaszert, új találmányt vetnének be, holott ez nincs így. Magyarországon három évvel ezelőtt, szépen csöndben áttértünk a központi államigazgatási körben a bértömeg-gazdálkodásra. Az akkori (Gyurcsány-) kormány nem verte ezt nagy dobra, mondta el több forrásunk. Nemcsak a minisztériumoknál, hanem sok, a felügyeletük alatt álló, országos hatáskörű szervezetnél van ma is bértömeg-gazdálkodás.

Ennek legutóbb bő fél éve volt jele, amikor az akkori kormány megígérte a minket 2008 őszén hatalmas hitelcsomaggal megsegítő IMF-nek és az EU-nak, hogy a közszféra, pontosabban a központi szinten dolgozók bértömegét idén a tavalyi szinten befagyasztja.

2050 + 570 milliárd forint

A bértömeg-gazdálkodás lényege az, hogy felmérik, mekkora összeget ad ki a teljes közszférában vagy intézmények egy körénél dolgozók – munkaadói tb-járulékokkal növelt vagy anélkül számított – összes bruttó bére. Ezután ezt a bértömeget tartják szem előtt, ennek csökkentését, befagyasztását vagy kontrollált ütemű növelését tűzheti ki célul a mindenkori kormány. Azaz nem a létszámra vagy az egyes köztisztviselők, közalkalmazottak – bértáblában rögzített – bérére koncentrál.

(Idén a büdzsé úgy készült, hogy előírták: az államháztartásban a személyi kiadások 2050 milliárd forintot tehetnek ki, erre jön még ennek a tb-járulék terhe, durván 570 milliárd forint.)

Csak részleges bértömeg-gazdálkodás van, anomáliákkal

Valójában azonban ma csak részleges vagy kvázi-bértömeggazdálkodás folyik idehaza, két okból is. Egyrészt azért, mert a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek, bíráknak, ügyészeknek csak a harmada dolgozik a központi szinten. A 750 ezer közszolga kétharmadát az önkormányzatok foglalkoztatják. A kormánynak, illetve az akaratát leképező parlamentnek viszont csak a központi szintre van közvetlen hatása, ott tud előírásokat alkalmazni.

Utóbbi megállapítást árnyalja, hogy az is igaz, hogy bár tételesen nem mondhatja ki a kormány, illetve a mindenkori költségvetési törvényben a parlament, hogy az önkormányzatok mennyit költsenek bérekre, mégis, a parlament be tudja úgy állítani a normatívákat, hogy az önkormányzatok is jól kövessék, szinte leutánozzák a központi államigazgatásban követett bértömeg-gazdálkodást.

A jelenlegi rendszerben a másik lyuk egy, az intézményvezetők által ki is használt, tudatosan a szabályozásban hagyott kiskapu. Ha egy intézmény a büdzsében leírt számnál több saját bevételre tesz szert (nagyobb díjbevételt produkál, több büntetést szab ki, nagyobb értékű szolgáltatást rendelnek meg tőle), akkor a többletbevétel egy részét köteles befizetni a közösbe, de a másik részét visszaoszthatják a dolgozóknak.

Ez nem elhanyagolható tétel, e miatt a költségvetési szervek évente száz-százötvenmilliárd forinttal is túllépik az adott évi költségvetésben megállapított bérráfordítási előirányzatot. Vagyis az állami szektorban felállított bértömegkorlát puha.

Az extrabevétel egy része azért költhető el, hogy ezzel ösztönözzék a költségvetési intézményeket a hatékonyság javítására. Oldják meg kevesebb ráfordítással ugyanazt a feladatot vagy tegyenek szert nagyobb bevételre ugyanannyi emberrel. Közben a költségvetési egyenleg még javul is, hiszen csak a pluszbevétel egy részét költi el az állam.

A magyar valóság azonban nem ilyen szép, a hatékonyság fikarcnyival sem javul, mert az intézményvezetők egyszerűen kijátsszák a szabályt. A költségvetést összeállító, de nem elég erős – most pedig a lefokozással, a nemzetgazdasági minisztériumba való beolvasztással még gyengébbé váló – pénzügyi tárca és az egyes intézmények közötti alkudozás évek óta úgy zárul, hogy az intézmények elérik, a reálisnál sokkal kevesebb saját bevételi előirányzat legyen a büdzsében. Így a terveket könnyen, valós töbletteljesítmény nélkül is túlteljesítik.

Repülhet néhány tízezer közszolga

Egy szó mint száz, a központi körben már ma is bértömeg-gazdálkodás működik, kisebb anomáliákkal, de az önkormányzati fenntartású, a közszolgák többségének munkát adó intézményeket nem lehet a bértömeg-gazdálkodás átvételére kötelezni. Ezért a miniszterelnök és a kormányzati tisztviselők homályos célozgatása leginkább arra vonatkozhat, hogy jövőre – újabb – nadrágszíjhúzás lesz a közszférában.

Erre utalnak lapunk információi is. Tudomásunk szerint kormánykörökben több változat is fut, hogy az állami bérkiadásokat mennyivel fogják vissza. Értesülésünk szerint az adóváltozások hatását kiszűrve 0–15 százalékos sávban mozognak a bértömeg-csökkentési változatok. Erre azért van szükség, mert valahol meg kell találni a jövő évi adókiengedés fedezetét, és közben tovább kell faragni a költségvetési hiányt, és gyorsan, relatíve kis erőfeszítéssel az állami működési kiadásokon lehet spórolni.

(Az ígéretek szerint 2011-ben 16 százalékos, egykulcsos személyi jövedelemadó lesz, és ugyan más fontos paraméterek ismeretlenek, ez nagy valószínűséggel adócsökkentést eredményez. Így ha egy fillérrel sem emelnék a közszolgák bruttó bérét, még úgy is jelentősen, akár tíz–tizenöt százalékkal is nőne a nettó keresetük. Ebből kiindulva lehetne tíz–tizenöt százalékkal csökkenteni a bruttó bérüket, akkor a nettó keresetük nem változna.

Igen ám, de ez a tíz–tizenöt százalékos bruttóbér-csökkentés csak arra elegendő, hogy a közszférában ellentételezze az ottani adókiengedést. Az egykulcsos adó miatt azonban a versenyszférában is adócsökkentést érzékelnek a munkavállalók, a teljes költségvetésibevétel-kiesést ezért úgy lehet teljesen vagy részlegesen ellentételezni, ha a közszférában a teljes bérkiadást több mint tíz–tizenöt százalékkal visszavágják. Ezért kell az adóváltozással korrigálni az idei bázist, és ehhez a lecsökkentett bázishoz képest vágnák vissza még legfeljebb tizenöt százalékkal a központi államigazgatásban a bértömeget és ennek megfelelően próbálnák kalibrálni az önkormányzati szint normatíváit is.)

Idén a 13. havi juttatásnak csak egy része maradt meg – és nevet is váltott, keresetkiegészítés lett a jogcím –, jutalmakra, illetve más, az alapbért megdobó kiegészítő bérelemekre sem költ túl sokat az állam, így ezek eltörlésén nagyon sokat nem lehet spórolni. Ráadásul három százalék körüli inflációra is lehet számítani, továbbá a közszolgák egy része eggyel feljebb lép a fizetési táblában. Ezek miatt at automatikus kiadásnövelő tételek miatt a tíz–tizenöt százalékos bértömeg-csökkentést nem lehet megcsinálni több tízezres létszámleépítés nélkül.

Az állami cégeken tesztelnek

Az viszont már biztos, hogy az állami vállalatoknál már most ráállnak a bértömeg-gazdálkodásra, és tizenöt százalékot le is nyesnek a bérkiadásból, azt remélve, hogy megtakarítanak negyvennyolcmilliárd forintot még idén. A dolognak azonban több szépséghibája is van. Az egyik, hogy az állami cégeknek (a nagyobbak közül a Magyar Postának, a MÁV-nak és leányainak, a Szerencsejáték Zrt.-nek, az MVM-nek) gyakorlatilag fél évük maradt a drasztikus takarékoskodásra, ezért csak úgy lehet éves szinten tizenöt százalékos bértömeg-csökkenést produkálni, ha mostantól harminc százalékkal mérséklik a bérkiadásokat.

Ennek egy része összejön az állami cégeknél az igazgatósági és felügyelőbizottsági létszám jelentős csökkenéséből, de elkerülhetetlen lesz a cégeknél dolgozók keresetvesztése is, vagy további leépítések jöhetnek. Nem lesz egyszerű keresztülverni egy ilyen intézkedést, mondták forrásaink.

A másik buktató, hogy az érintett állami cégeknek csak egy részét sorolja az uniós statisztika az államháztartási a körbe, így nem a teljes negyvennyolcmilliárd forint, hanem csak egy – vélhetően kisebbik – része javítja a költségvetési egyenleget. Nem mellékesen a csökkenő bértömeg kisebb szja- és áfabevételt is von maga után, vagyis a költségvetési egyenleg koránt sem javul annyira.