Lesz-e magyar euró 2014-re?

Már három éve euróval fizetnénk, ha tudtuk volna tartani a Medgyessy-kormány által deklarált 2008-as céldátumot. Nem sikerült, ahogy a későbbi vállalások sem, és mára jóformán köddé vált a kormányzati kommunikációban az eurócsatlakozás, illetve a céldátum kijelölése.

Évente egy ígéret

A Járai Zsigmond vezette MNB 2001-ben az euró bevezetéséről szóló tanulmányban még 2006-os bevezetésről beszélt, a jegybank elnöke maga 2007-es átvételről nyilatkozott. Orbán Viktor a 2002-es kampányban 2007-2008-as eurót ígért, utóda, Medgyessy Péter 2008. január 1-jére tette az euró bevezetését.

A megugró költségvetési hiány azonban elűzte a terveket. Draskovics Tibor pénzügyminiszter 2005-ben már inkább 2010-et valószínűsítette. Bár londoni elemzők ezt már akkor is túlzott optimizmusnak tartották, Veres János és Gyurcsány Ferenc még egy évvel később is kitartottak 2010 mellett. A konvergenciaprogramba viszont már nem ezt írták, csak egy célsávot adtak meg, 2011 és 2013 közé várva a csatlakozást.

Aztán a válság még messzebb sodorta az országot a közös valutától. 2009-ben Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy az euró bevezetésére 2012 előtt biztosan nem kerül sor, de nem lát okot arra, hogy azt 2014 utánra kellene halasztani.

A kijelentésnek csak az első része igazolódott be, az elemzők ma már 2014 előtt nem látnak esélyt az euróra. Ezt jósolta tavaly Bajnai Gordon is, szerinte 2014 már reális időpont. Orbán Viktor akkor azt mondta, hogy nem elképzelhetetlen, de nem is valószínű, ő inkább a 2015 felé hajlott. Ekkor azonban még élt a Fideszben a nagyobb hiány terve, Matolcsy György májusban még 6,5 százalékról beszélt.

Megváltoztak a dolgok

A kormány – miután kiderült, hogy a vártnál kisebb mozgástere van a hiány növelésére – a nyár végén elkötelezte magát a konvergenciaprogramban is rögzített számok mellett, vagyis lényegében az euró felé tartó pályán halad tovább. Az államháztartási hiány 2010-ben 3,8 százalék körül lesz, és valószínűleg már 2011-ben, de 2012-ben mindenképpen három százalék alá kerül.

A GKI Gazdaságkutató elemzése szerint az államadósság pályája fenntartható irányba változik, 2009-2010-ben nyolcvan százalék alatti-körüli szinten tetőzik, majd fokozatosan csökken. Ha tehát az eddigi Fidesz-retorikának nem is volt hangsúlyos eleme a közös pénz bevezetése, a ránk kényszerített költségvetési politika megszülheti a 2014-es magyar eurót.

Az euró bevezetése még ebben a ciklusban komoly politikai siker lenne, véli Juhász Attila, a Political Capital elemzője. A monetáris unióba való belépés az utóbbi évtized egyik hangsúlyos politikai törekvése, ráadásul az utóbbi években 1,7 millió devizahiteles vesztett sokat a forint árfolyamának változékonyságán, a választók egyértelműen díjaznák, ha a kormány pontot tenne a történet végére.

Kell euró, de nincs céldátum

A válság után hiába erősödnek fel nálunk is a szkeptikus hangok, a többség még mindig egyetért abban, hogy hazánknak szüksége van az európai valutára, mert az növeli az árstabilitást, és csökkenti a tranzakciós költségeket.

A magyar gazdaság nehézségeinek nyolcvan százaléka nem létezne, ha már a mi valutánk is az euró lenne. Mielőbb teljesítenünk kell a feltételeket ahhoz, hogy beléphessünk az euróövezetbe, mondta Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár legutóbb Szegeden a közgazdász-vándorgyűlésen. A céldátum és az odáig vezető út kijelölése viszont, úgy tűnik, egyelőre várat magára. A kormány hivatalos bejelentést a mai napig nem tett, és a Nemzetgazdasági Minisztérium sem válaszolt a céldátumot firtató kérdéseinkre.

Pedig a bejelentésnek itt lenne az ideje, az eurózónába lépés előtt még az ERM2-ben is el kell töltenünk két évet, vagyis a 2014-es euróhoz legkésőbb év végéig konkrét terveket kellene a kormánynak az asztalra tennie, fel kellene vázolnia a maastrichti kritériumok teljesítéséhez szükséges lépéseket.

Nem szabad elkapkodni

Simor András jegybankelnök szeptemberben egy osztrák gazdasági fórumon azt mondta, hogy az európai pénzügyi együttműködés problémái nem a túl szoros integrációból, hanem ennek éppen az ellenkezőjéből fakadtak. „Az eurónak van jövője, bevezetésének abszolút elsőbbséget kell élveznie a magyar politikusok szemében” – hangsúlyozta.

Simor szerint ugyanakkor az euróövezethez csak akkor érdemes csatlakozni, amikor a konvergencia már biztosan fenntartható. Magyarországon azonban bármennyire is szépen alakulnak – leginkább az alkalmi adóknak köszönhetően – a számok, a fenntarthatósággal még gondok vannak. A kormány adócsökkentési programja a Költségvetési Tanács számításai szerint jövőre 450–500 milliárd forintba kerül a költségvetésnek, majd a következő két évben még kétszer 200–250 milliárd forintos adókieséseket okoz.

Ezt a lyukat csak rövid távon tömhetik be a válságadók, illetve a magán-nyugdíjpénztári járulékbevételek államkasszába való csatornázása, tartósan nem jelentenek megoldást. A csatlakozáshoz nemcsak a maastrichti kritériumok teljesítése fontos, hanem az is, hogy a gazdaság és a társadalom is felzárkózzon az euró átvételéhez. Ez nem lesz egyszerű, komoly politikai elszánásra van hozzá szükség, ennek meglétében viszont nem bízik mindenki.

Negatív jóslatok

A szkeptikusabb elemzések inkább 2016-os vagy 2018-as euróról szólnak, Demján Sándor 2020-as jóslatáról nem is beszélve. A Credit Agricole számításai szerint Csehország és Lengyelország 2007 végén, illetve 2008 elején állt a legközelebb a csatlakozáshoz. Magyarország hasonlóan jó eredményt 2003 eleje óta nem tud felmutatni.

Tavaly mindhárom ország konvergenciaindexe nagyot romlott. (Az index a maastrichti kritériumokra, illetve az azoktól való eltérésre épül, így figyelembe veszi az inflációt, a költségvetési hiányt, az adósságot, valamint az ország kötvényhozamainak mértékét és ingadozását.)

Legutóbb a JP Morgan bankcsoport londoni befektetési és elemző részlege adott ki jelentést, eszerint Magyarország 2016-ban, Lengyelország és Csehország 2017-ben, Románia pedig 2018-ban válhat az euróövezet tagjává. A ház ennél hamarabb, 2014-ben vagy 2015-ben számít Litvánia, Lettország és Bulgária valutauniós felvételére.