A többség rosszul járhat a nyugdíjkassza-tagsággal

A választási lehetőségek a következők: vagy visszalépünk az állami rendszerbe, és akkor a már megszerzett és a jövőben megszerezhető munkaviszonyt elismeri az állam (sőt úgy tekinti, mintha örökké az állami pillérbe lettünk volna), vagy maradunk, és akkor a jövőben már semmilyen, államtól származó jogosultságot nem szerzünk.

A két héttel ezelőtti bejelentés szerint ugyanis, aki 2011. január 31-ig a maradást választja, az kiszerződik az állami pillérből. Az eddig megszerzett szolgálati idejét, jövedelmeit persze megtarthatja, és azt figyelembe is fogják venni a nyugdíj megállapításakor, azonban 2011. december elseje után a pénztártag láthatatlan az állam számára (illetve időskorúak járadékára azért jogosult lesz). Ez akkor is így van, ha a munkáltató a 24 százalékos nyugdíj-hozzájárulást (korábban nyugdíjjárulékot) megfizeti.

Mit várhatunk?

Egy egyszerű példán keresztül bemutatva jól látható, hogy a jelenleg ismert szabályok alapján nagyon kockázatos (vagyis veszteséges) a pénztárban maradás - állapítja meg elemzésében a portfolio.hu.

Vegyünk egy tipikus állampolgárt, aki a 30-as éveinek a közepén jár. Tegyük fel, hogy 23 évesen kezdett el dolgozni, tehát jelenleg már 12 éves munkaviszonnyal rendelkezik, viszont olyan jó helyzetben van, hogy a jövőben a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltéséig szinte az összes idejét a munkaerőpiacon tudja tölteni.

Jövő év végére 13 évet tudhat majd magának, viszont úgy dönt a munkavállalónk, hogy nem lép vissza az állami pillérbe. Ezzel a döntésével kiírja magát az állami rendszerből. Az állam csak azt fogja látni, hogy 13 éves munkaviszonya van, a maradék 27 évet nem fogja figyelembe venni (3 évet munka nélkül fog tölteni a példánk szerint).

Ez azt jelenti, hogy a bruttó átlagkeresete 66 százalékáról lemond (ami nagyjából az utolsó bruttó bérének a fele, a nettó bérének pedig a háromnegyede). Cserébe időskorúak járadékát fog kapni, ami a nyugdíjkorhatár betöltése után a mindenkori minimál nyugdíj 80 százaléka. Utóbbi jelenleg a bruttó átlagkereset 11,5 százaléka, vagy a nettó kereset 17,2 százaléka.

Akiknek már van legalább 15 év szolgálati idejük, azok résznyugdíjra lesznek jogosultak, míg a 20 év szolgálati idő felettiek kapnak majd nyugdíjat. Nem nehéz levonni a következtetést, hogy minél kevesebb a szolgálati időnk, annál kisebb nyugdíjra számíthatunk. A nagy probléma az, hogy a felsorolt alternatíva nem tud versenyre kelni a tisztán állami pillérrel, főleg úgy, hogy a tb-be visszalépők olyan beszámítás alá esnek, mintha nem is lettek volna a vegyes rendszer tagjai.

A jelenlegi helyzetben is sokan vannak, főként idősebb tagok, akik a vegyes rendszert választva vesztettek, mert túl kevés idejük volt ahhoz, hogy az elvesztett 25 százalékos jogosultságukat visszapótolják. A megváltozott környezet viszont a legrosszabb szerkezetben jön.

Aki fiatal, az azért jár rosszul a maradással, mert az állami nyugdíjról szinte teljesen elesik (egy minimális ellátást azért kap), míg a pénztár több évtized távlatában 10 százalékos tagdíjfizetés mellett is csak az utolsó év bruttó keresetének közel 16-19 százalékát tudná adni a nyugdíjban. Az idősebbek számára pedig azért veszteséges a maradás, mert igaz már sok jogosultságot kaptak az államtól, viszont a pénztáraknak már kevés idejük van hátra a 1998-ban elvesztett jogosultságok visszapótlására.

Kiknek érheti meg elgondolkozni?

Mindezek fényében azt lehet mondani, hogy elenyésző azoknak a tábora, akik elgondolkozhatnak a maradáson, és eredményesen vívhatják meg ezt a csatát. A pályakezdők és a fiatalok, valamint a középkorúak is azért esnek ki a körből, mivel túl sokat veszthetnek a maradással a kiszerződés következményeként.

A sok szolgálati időt eddig összegyűjtő, magas jövedelemmel rendelkező és a - kötelező - korhatár környékén lévő emberek viszont akár meg is gondolhatják a választást.

2012 végéig ugyanis korlátozva van, hogy mekkora átlagjövedelmet lehet teljes egészében beszámítani a nyugdíj megállapításakor. Aki az átlagjövedelem többszörösét kereste, annak korlátozva lesz a nyugdíja, viszont ha a pénztárában is több millió forint gyűlt össze, és jók voltak a hozamai, akkor megérheti maradni.

Mégsem lehet biztosat mondani

A fenti gondolatmenettel kapcsolatban gyakorlatilag egyetlen általános bizonytalanságot fogalmazhatunk meg. Ez pedig az, hogy a nyugdíjrendszerünk az elmúlt években is nagyon sokat változott, mérget vehetünk rá, hogy mire a mai aktív korosztály nagy része nyugdíjba megy, már egészen másmilyen paraméterekkel találkozhatunk.

Emellett a Stabilitás Pénztárszövetség az Alkotmánybírósághoz fordult már az október végén elfogadott törvénymódosítások kapcsán is. Sürgősségi elbírálást is kértek az intézménynél, bár kérdéses, hogy a rövid határidő, illetve az Ab hatáskörének szűkítése miatt mit tud tenni a testület. A Stabilitás már a friss törvényjavaslatra is úgy válaszolt, hogy amint lehetséges, azt meg fogják támadni mind itthon, mind külföldön.

Másodszor azzal is lehet számolni, hogy a következő kormányok visszacsinálhatják a korábbi rendszert. Ne feledjük, hogy a következő években a második pillérben maradást választók politikai mobilizálhatóságának talán a legfontosabb eleme lehet, hogy megígérjék nekik: keresetük után fizetett 24 százaléknyi nyugdíj-hozzájárulás kapcsán újra biztosítják az egyenlő elbánást. Ez viszont jelen helyzetben inkább fogadásnak tűnhet, magas kockázatokkal. Persze ettől függetlenül ez akár be is jöhet, bár nézve a költségvetés helyzetét nem nagyon lesz elszántság a következő években a politikusokban arra, hogy túl nagyot ígérjenek.

Érdemes ugyanakkor még egy spekulatív elemet megemlíteni. A jövőben a pénztárakban maradók igénye könnyen egybeeshet egy óriási társadalmi csoport helyzetének rendezésével. A következő években százezrek érik el a nyugdíjkorhatárt úgy, hogy érdemi nyugdíjjogosultságot a kevés szolgálati idő miatt nem szereztek. A nyugdíjszakértők jelentős része ezért elkerülhetetlennek tartja az alanyi jogon járó alapnyugdíj bevezetését, ami érdemben mérsékelheti a mostani dilemmánk várható kimenetei közötti különbséget. Persze, ma még ez is csak spekuláció.

Éppen a szélsőségek jelentik a legnagyobb problémát a mostani helyzetben, mivel ha hiszünk a kormánynak és a jövő megváltoztathatatlanságában, akkor az embereknek döntő többségben vissza kell lépniük. Ellenben, ha úgy érezzük, hogy a kormány visszakozni fog, vagy később más kormányok a munkáltatói hozzájárulást is el fogják ismerni, és mindenkinek szolgáltatnak belőle nyugdíjat, akkor maradni kell a többségnek.

Per pillanat nem lehet megmondani, hogy mennyire lesz átütő a kormány visszaléptetési akciója, azonban ha jövő év elejéig nem látható nagyobb maradási szándék, akkor véleményünk szerint nem szabad a tömeggel szemben menni, mert pórul járhatunk. Úgy gondolkozhatunk ekkor, hogy ha mi a többség oldalán vagyunk, akkor egy esetleges visszakozásnál nagyobb esélyünk van, hogy kedvező választási lehetőséget kapjunk. Persze fordítva is spekulálhatunk: minél többen maradnak a jelenlegi rendszerben, annál inkább nagy lesz a nyomás a nyugdíjpolitikán, hogy rendezze ennek a rétegnek a helyzetét. De ezeknek a jelentős kockázatoknak a felvállalása már az egyéni felelősség kategóriájába tartozik.

---