Nem látszik a frankerősödés vége

Bár bő másfél éve hátunk mögött hagytuk a gazdasági világválság legnehezebb napjait, a svájcifrank-hitelesek terhei sehogy sem akarnak enyhülni. 2009 tavaszán 210 forint fölé szökött a frank, aztán szépen visszakorrigált 180 forint alá, azonban most ősszel soha nem látott szintre, 226 forintra erősödött, és mostanában is közel jár a történelmi csúcsához. Közben sorra jönnek elő elemzők olyan becslésekkel, amelyek alapján nem sok jóra számíthatnak a frankban eladósodottak.

A forint-frank árfolyam valójában két önállóan számolt árfolyam, az frank-euró és a forint-euró hányadosa. Könnyű belátni, ha frank erősödik euróban, változatlan forint-euró árfolyammal is drágább lesz forintban is.

Az elmúlt másfél évben döntően nem is a forint gyengüléséről beszélhetünk, a forint-frank árfolyam alakulása mögött szinte kizárólag a franknak a világ több devizájával szemben megfigyelhető erősödése állt.  Hosszabb távot nézve, az elmúlt három évben még mindig a frank-euró mozgás a domináns, és csak kisebb részben befolyásolta a forint euróval szembeni gyengülése a forint frankban való leértékelődését.

Az alábbi kalkulátorral könnyen ellenőrizheti a fentieket, illetve megnézheti, hova vezethet a frank további erősödése, akár a forint euróval szembeni gyengülése nélkül is. Segítségképpen: a frank-euró viszonylatban 2007-ben 1,68 volt a frank történelmi mélypontja, tavaly 1,5–1,55 környékén mozgott az árfolyam, idén januárban 1,45-ről indultunk, most azonban már 1,25-nél járunk.

Ha a frank 1,20-ig erősödik, és a forint a 280-as szintre áll be az euróval szemben, az már 233 forintos frankot eredményez. Az eddigi csúcs 226 forint volt.

Nem (csak) a forint számít

Alapvetően három dolog mozgatja a forint frankkal szembeni gyengülését. Az egyik európai adósságválság. Az euróövezeti országok lassú döntéshozatala miatt a befektetők elfordulnak az eurótól, és biztonsági vagy menedékvalutába: svájci frankba teszik át pénzüket. Az általunk megkérdezett szakértők – Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere, és Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője szerint – ez a legfontosabb ok.

Samu hangsúlyozta, hogy Svájcnak jelentős folyófizetésimérleg-többlete van, önmagában e miatt is erős a kereslet a frank iránt.

A harmadik a leginkább magyarspecifikus tényező. A lakosság és a vállalati szféra folyamatosan törleszti korábban felvett frankhiteleit, a törlesztés frankkeresletet generál, és új frankhiteleket már nem ad a bankszektor, így ez is a frank erősödésében csapódik le. (A jelenség túlmutat Magyarországon, frankhiteleket több európai országban is folyósítottak, ezeket törlesztik, míg most tiltástól függetlenül aligha akar valaki frankban eladósodni.)

Az eurózóna csak maszatol

Az eurózóna országaival való kapcsolatot inkább a maszatolásnak lehet nevezni. Mindegyik ország a saját rövid távú érdekét tartja szem előtt, ezért nem nagyon látszik olyan megoldás, ami a fenyegető, újra felerősödő európai adósságválságot feloldaná, megszüntetné, magyarázza Samu. A kiút a fiskális integráció szorosabbra fűzése lenne, de ez nyögvenyelősen megy az euróövezetben, mert az euróállamok úgy érzik, az a szuverenitásuk további feladásával jár. Előrelépés csak úgy képzelhető el, hogy a piac belekényszeríti az országokat a szorosabb gazdasági együttműködésbe.

A piac már nem tolerálja, hogy az eurózóna csak egyes, periférián elhelyezkedő országok válságát próbálja – ráadásul egyelőre kevesebb, mint több sikerrel – kezelni, mondja Bebesy Dániel. A mentőcsomagokra és az adott országoktól elvárt fiskális megszorításra alapozott segítségnyújtás körül számos kérdőjel van. A görögökön például a nekik biztosított nagyon alacsony kamat mellett sem látszik, hogy képesek megállítani az államadósság növekedését.

Közben a befektetők szinte minden problémás országnál félve lesik, hogy a polgárok elégedetlensége mikor bírja rá a politikát a fiskális szigor lazítására. Ráadásul 2011 első felében több országban jelentős mennyiségű korábban kibocsátott állampapír jár le, és kérdés, hogy az ideges piac mennyire lesz hajlandó megújítani ezeket a hiteleket.

Általános megoldásnak nyoma sincs

A mostani adósságválság ugyanakkor az eurózóna általános, alapvető strukturális problémáira is rávilágított. A spanyol vagy az ír költségvetés átlátható volt, ezekben az országokban a központi monetáris politika a gazdasági növekedés túlpörgését nem tudta kezelni, ez vezetett a mostani válsághoz. A magánszektor problémás hitelei előbb az államokat, majd végső soron az államok felett álló eurózónát, illetve annak bankját, az Európai Központi Bankot terhelik.

A strukturális problémák kezelésére viszont még csak kísérlet sem látszik, mondja Bebesy. Még az egyes államok adósságválságának egyéni kezelésére sincs B terv Európában, és ez pedig egyenesen az euróval szembeni bizalmatlansághoz, a deviza gyengüléséhez vezet.

Mit tehet Svájc?

Az euró gyengülésének megállásánál talán több reménnyel kecsegtet a frankhitelesek szempontjából az, ha a svájciak elégelik meg a frank további erősödését. Több jel is van már, hogy Svájcnak is kezd fájni a felértékelődő frank. A külkereskedelmi mérlegükben a többlet nem duzzadt tovább az elmúlt hónapokban, a további erősödés pedig a gazdasági növekedésben kulcsszerepet játszó exportszektoruknak már árthat, mondja Samu János.

Ráadásul már az ottani döntéshozók is egyre hangosabban mondják, hogy ideje lenne a svájci jegybanknak újra a frank gyengítésébe fognia. Ugyan az igények megfogalmazása még nem jelenti persze azt, hogy nyomban tettek is következnek, de nem sokáig fogják tűrni a svájci döntéshozók a fizetőeszközük erősödését, mondja a Concorde elemzője.

Bebesy szkeptikusabb, és arra emlékeztet, hogy az intervenciós kísérletek a frank korábbi erősödési hullámában egyszer már elbuktak. Egyelőre ráadásul a svájci gazdaság növekedése és exportja nem sérült érdemben az erős frank miatt. A legnagyobb veszély Svájc számára most a defláció. Az infláció már most is nulla százalék közelében van, a további frankerősödés  könnyen a minden jegybank által rettegett defláció kialakulásához vezethet.

Azért van magyar kockázat is

A forint mozgását persze magyarországi okok is befolyásolják. Pár hónapos, féléves, egyéves távlatban azonban a forint az euróval szemben inkább stagnálhat, kismértékben erősödhet, mondja Samu János. Ha a monetáris politikában az új monetáristanács-tagok tavaszi kinevezésekor határozott irányváltás következik be, az jelentősebb forintgyengüléshez vezethet.

Bebesy Dániel inkább az utóbbi kockázatokra hívta fel figyelmet hozzátéve, hogy miközben már a Fidesz is elismerte: gazdaságpolitikájának jelentős kockázatai vannak, a teljes képhez hozzátartozik, hogy ha gond van, nagyon nehéz, csaknem lehetetlen korrigálni az eddigi intézkedéseket. A 13. havi nyugdíjat egy mozdulattal oda lehet adni és el lehet venni, de a nyugdíjpénztárak államosítása vagy a Költségvetési Tanács megszüntetése nem fordítható vissza, márpedig mindkét döntés a forint erősödése ellen hatott.

Ráadásul, tehetjük hozzá, a frank-forint viszonylatban a frank erősödése egyfajta ördögi kört képez. Minél drágább a frank, annál bizonytalanabbá válik a devizahitelesek, ezen keresztül a hazai bankok, végül az állam helyzete, így a forint „magában”, az euróval szemben is könnyedén gyengül pusztán a frank erősödése miatt.