Tízmilliárdokat költ a Malév közbeszerzés nélkül

Napi 329 millió forint – ennyit, összesen 120 milliárdot költött tavaly részben működésre, részben pénzügyi kötelezettségeire, meglévő adóssága finanszírozására a februárban orosz kézből a magyar állam 95 százalékos tulajdonába visszakerült Malév. A nemzeti légitársaság, bár egy évvel korábbi költéseit nagyjából 7 milliárd forinttal lefaragta, masszívan veszteséges volt 2010-ben is: üzemi eredménye 20,6 milliárdos, mérleg szerinti eredménye 24,6 milliárdos mínuszt mutatott. A tavalyi 120 milliárdos kiadásból 93,38 milliárd forintot költött a légitársaság szolgáltatás-, anyag- és árubeszerzésre (ezen belül 23 milliárdra rúgott az anyagköltség, míg 66 milliárd az igénybe vett szolgáltatások értéke volt).

Áramlik az állami pénz

A Malév az elmúlt években – részben akkor is, amikor magánkézben volt – vastagon kapott állami apanázst: az Európai Bizottság múlt év végén indított eljárása szerint összesen 300–380 millió euró között lehet az az összeg, amit a légitársaság kapott állami támogatásként 2007 és 2010 között, összesen nyolc tételben (a pontos számot azért nem közölték, mert a támogatások között adót érintő, és így adótitok alá eső tételek is voltak). Forintban, 265-ös euróárfolyamon számolva ez azt jelenti, hogy nagyjából 80-100 milliárddal segítette ki a költségvetés az elmúlt években a folyamatosan veszteséges céget.

Évi 20-25 milliárdos dotáció közpénzekből, tavaly február óta 95 százalékos állami tulajdon – két olyan tétel, ami alapján magától értetődőnek tűnik, hogy a Malév a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozzon, vagyis szolgáltatás- és árubeszerzéseit így intézze a múlt évi visszaállamosítás óta. De nem így intézi.

Nem automatikus

„A közbeszerzési kötelezettség nem vonatkozik automatikusan az állami tulajdonban lévő cégekre” – idéz a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-től kapott idén áprilisban kapott emailből Szalay-Berzeviczy András, a TranzPress Kft. ügyvezetője. A cégüknél egy év eleji, egyébként nyilvános tender során merült fel, „látva az eljárás szakmai hiányosságait és mulasztásait”, hogy a közbeszerzési határértéket meghaladva az ajánlatkérőnek közbeszerzést kellett volna kiírnia.

A Malévtól és az abban az állami tulajdonost képviselő MNV-től kértek tájékoztatást, miért nem közbeszerzési eljárás folyt a cégnél. A légitársaságtól szűkszavú, az MNV-től bővebb választ kaptak, de mindkettő lényege az volt: a Malév nem tartozik a törvény hatálya alá. A jogszabály két paragrafusban sorolja fel, milyen cégek, szervezetek és intézmények kötelesek közbeszereztetni, és a Malévra egyik jogszabályi hely sem vonatkozik.

A maszovletes múlt segít

A légitársaságot, illetve annak jogelődjét ugyanis nem jogszabály hozta létre, márpedig a törvény 22. paragrafusának egy pontja szerint ez az egyik feltétele, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozzon. Az MNV szerint a Malév-menedzsment ezzel a kérdéssel már tavaly márciusban foglalkozott, és külső elemzés is megerősítette, hogy a Malév Zrt.-re a közbeszerzési törvény egyik passzusa sem vonatkozik. A Közbeszerzések Tanácsa – a szervezet elnökének tájékoztatása szerint – szintén egyetért azzal, hogy a törvénynek sem a 22., sem a 163. paragrafusa nem alkalmazható a légitársaságra.

A Malév 1954-ben úgy jött létre, hogy a magyar állam kivásárolta az 1946-ban létrehozott Maszovlet Rt.-ből a szovjet államot, majd az állami vállalat 1992-ben vált részvénytársasággá, amiről az akkori tulajdonos Állami Vagyonügynökség döntött (ez az egyik MNV-elődszervezet, az ÁPV jogelődje volt). Arra nem találni utalást, hogy a korabeli jogrendszerben akár az 1946-os cégalapításról, akár az 1954-es átalakulásról született-e jogszabály, így a jogi érvelést el kell fogadni, ugyanakkor a helyzet legalábbis visszás.

A törvény szelleméről

„Erősen elgondolkodtató, hogyan fordulhat elő, hogy egy ilyen nagy többségben állami tulajdonú vállalat, amely évi átlag 25 milliárd forintnyi veszteséget generál, és azt folyamatosan a központi költségvetés finanszírozza, nem tartozik a közbeszerzési törvény hatálya alá” – fogalmaz Szalay-Berzeviczy is. Azt mondja, az általuk megkérdezett közbeszerzési szakértők is egyetértettek abban, a közpénzek átlátható felhasználását szolgáló törvénytől elvárható lenne, hogy biztosítsa: a közpénzből fenntartott Malév a bevételekért „cserébe” a kiadásait közbeszerzéseken keresztül intézze, az átláthatóságot és a versenyt legalább formálisan biztosítsa. Ami magának a törvénynek is a célja.

„Ha a törvényt nemcsak szöveg szerint értelmezzük, nemcsak a paragrafusokat nézzük, hanem magát a jogszabály szellemét, akkor mit látunk? A közpénzek ésszerű felhasználása átláthatóságának és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése érdekében született a törvény” – hívta fel a figyelmet egy neve elhallgatását kérő közbeszerzési szakértő is. A közbeszerzés egész rendszerének a közpénzekkel való átlátható és felelős gazdálkodás megteremtése a célja, ezt torzítja a közbeszerzésre kötelezettek körének szűkítése.

Egy másik, szintén névtelenséget kérő szakértő arra hívta fel a figyelmet: a törvény 22. paragrafusának már most is van egy olyan része, amely közbeszerzésre kötelezi azokat, akik támogatást kapnak (persze amikor a jogalkotó támogatásról beszélt, vélhetően pályázatokon elnyerhető uniós pénzekre gondolt, nem állami mentőövre). Igaz, ez az előírás sem húzható rá szó szerint a Malévra, hiszen az költségvetési és uniós forrásból származó, tehát közös hazai és EU-s dotációkra vonatkozik. Azonban „a szabályozás iránya itt is egyértelmű: ha valaki támogatást kap, közbeszereztetnie kell" – mondta a szakértő.

Egynek megfelel, egynek nem

"A Malév valóban nem tartozik automatikusan a közbeszerzési törvény hatálya alá, azonban ha a tulajdonosok vagy a cég menedzsmentje fontosnak érezte volna a közpénzekkel való transzparens gazdálkodást, megtehették volna, hogy önszántukból úgy döntenek: bejelentkeznek ajánlatkérőnek" – hívta fel a figyelmet a Transparency International illetékese. Tausz Péter, a szervezet üzleti programjának vezetője kérdésünkre azt is elmondta: ha a közbeszerzési törvény nem is, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről 2009-ben megalkotott torvény vonatkozik a légitársaságra.

A légitársaság ráadásul – úgy tűnik – ez utóbbi jogszabály előírásait megsérti. A törvény 2. paragrafusa rendelkezik arról, milyen közzétételi kötelezettségei vannak az állami tulajdonú vállalatoknak. Az egyik ilyen, a menedzsment tagjainak bérezési és egyéb pénzbeli juttatásai, az ezzel kapcsolatos adatok viszonylag jól áttekinthetően megtalálhatók a Közérdekű adatsor menüpontban.

Csakhogy ugyanez a paragrafus azt is kimondja: a cégeknek gondoskodniuk kell "a gazdasági társaság vagyonával történő gazdálkodással összefüggő [...] szerződések megnevezésének (típusának), tárgyának, a szerződést kötő felek nevének, a szerződés értékének, határozott időre kötött szerződés esetében annak időtartamára vonatkozó adatoknak, valamint az említett adatok változásainak közzétehetővé tételéről". A Malév sem az előbb említett Közérdekű adatok, sem a Beszerzések menüpontban nem közöl ilyen adatokat.

Mi lesz ezután?

Nem érzik-e aggályosnak a közpénzekkel való átlátható gazdálkodás szempontjából a jelenlegi helyzetet? – kérdeztük egyebek mellett a Malév-tulajdonos MNV Zrt.-től és az MNV-t felügyelő Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól. Azt is szerettük volna megtudni, hogy a parlamentnek már benyújtott, új közbeszerzési törvény tervezete (pdf) tartalmaz-e a felelősebb és átláthatóbb állami gazdálkodás érdekében a mostanitól eltérő szabályokat arról, hogy kikre vonatkozzon a közbeszerzés.

Válaszokat cikkünk megjelenéséig sem az MNV-től, sem az NFM-től nem kaptunk, a törvényjavaslatból pedig nem derül ki egyértelműen, az szűkíteni vagy tágítani fogja-e a közbeszerzésre kötelezett cégek körét úgy, hogy abba a Malév is bekerüljön. Eltűnik az a pont, amely szerint a törvény vonatkozik minden "olyan jogképes szervezetre, amelynek létrehozataláról jogszabály rendelkezik", és csak a közérdekű, nem ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenységet folytató cégeket sorolja ebbe a körbe. Ugyanakkor a támogatott cégeknél kiterjed a kötelezettség azokra is, akik csak hazai költségvetési forrásból jutnak pénzhez (bár feltehetően most is csak a fejlesztési tervhez kapcsolódó támogatásokra gondol a törvényjavaslat előkészítője).