Csődbe viszi-e a Malt a katasztrófa?

Kit vágna földhöz, ha az éves bruttó jövedelme négyszeresével megegyező pénzbírságot szabnának ki rá? Vagyis valószínűleg úgy jobb a kérdés: kit nem?

A Mal Magyar Alumínium Zrt.-vel ez történhet: a regionális környezetvédelmi felügyelőség szeptember közepén 135 milliárd forintos rekordbírságra büntette a tavalyi vörösiszap-katasztrófa miatt a céget. A Mal természetesen megfellebbezte, már másnap, a határozatot. A vállalatot képviselő Ruttner György ügyvéd azt mondta, a bírság példátlan, eltúlzott és megfizethetetlen, és szerinte gazdasági katasztrófát eredményezne, mert veszélybe sodorná több mint 1100 Mal-alkalmazott, és közvetve 6000 ember megélhetését.

Csakugyan belerokkanna-e a vállalat egy ekkora bírságba? (Azzal, hogy ez jogos és arányos volt-e vagy sem, most nem foglalkozunk.)

Az Opten cégtárában és a közigazgatási tárca online mérleg- és eredménybeszámoló-keresőjében fellelhető adatokból az következik, hogy minden bizonnyal igen, belerokkanna.

A Mal árbevétele, mint grafikononunkon látható – a baloldali y-tengely az árbevételi számokat mutatja, a jobboldali a gazdálkodási értékeket –, 2006 és 2009 között folyamatosan csökkent, a 2006-os csaknem 63 milliárdról 28,3 milliárd forintra (a zöldhatóság által kirótt bírság több, mint a 2008-2010 közötti, hároméves időszak teljes árbevétele). Ez utóbbinál a 2010-es árbevételi adatok 18 százalékos pluszt mutatnak, azonban a tavalyi 33,6 milliárdos összeg így is az elmúlt öt év második legrosszabb eredménye.

A többi gazdálkodási mutatója sem túl biztató. A cég üzemi eredménye az elmúlt öt évben háromszor mutatott pluszt, tavaly azonban az előző évi 238 milliós nyereség után 700 milliós veszteséggel zárt, részben minden bizonnyal azért, mert a vörösiszap-katasztrófa után, mielőtt állami irányítás alá vonták volna, átmenetileg leállították a termelését. Ha a társaság adózott eredményét nézzük – ez az üzemi eredménye és a pénzügyi eredménye együttese, levonva belőle a társasági adót –, az 2006 óta mindig mínuszban van, a cég tavaly több mint egymilliárdos veszteséget szenvedett el.

A legutolsó mérlegadatok szerint 1188 főt foglalkoztató vállalat eladósodottságának mértéke, úgynevezett bonitása is folyamatosan romlik az elmúlt három évben. A bonitás azt mutatja meg, hogy a saját források a kötelezettségek milyen mértékét fedezik, a 2008-as 2,14-ről 2,33-ra kúszott, holott a céginformációs szakértők szerint egy cég megítélése akkor pozitív, ha ez a szám 1 alatt van. Még csúnyább az árbevétel-arányos eredmény alakulása: 2010-ben ez –3 volt, míg 2008-ban még csak –0,13-as szinten állt (értelemszerűen egy cég megítélése annál jobb, minél magasabb ez a mutató).

A vállalat befektetett és forgóeszköz-állománya együtt majdnem 28 milliárd forint volt, a kötelezettségállománya 18,7 milliárd forint közelébe, nagyjából 300 millió forinttal nőtt, miközben a céltartalékot – vélhetően a katasztrófa hatásai és várható következményei miatt – a korábbi évek 150-170 milliós szintjéről 800 millió forint fölé emelték.

A gazdálkodási adatokból tehát látható: arra, hogy egy 135 milliárdos bírságot kifizessen, és ezek után talpon tudjon maradni a cég, lényegében nincs esély.

Mi következik ekkor? Igen, a csőd- (rosszabb esetben a felszámolási) eljárás.

Ami talán nem is olyan meglepő azoknak, akik tényleg figyelmesen követték nyomon az elmúlt hónapok gazdasági tárgyú törvényalkotását.

Törvény a bírság mellé?

Például azt, hogy június közepén, minden különösebb előzmény nélkül, a parlament elé került egy, a csődtörvény módosítását célzó törvényjavaslat. Ezt, noha szakmai körökből össztűz zúdult rá, érdemi változások nélkül elfogadták, így lehetőség van arra, hogy hogy különleges elbírálást kapjanak a kormány által nemzetgazdasági szempontból kiemeltnek minősített vállalatok (a kormányt semmilyen szempont nem köti, mi alapján teheti meg ezt a minősítést).

A speciális szabályok egyike, hogy nem a felszámolócégek közül, piaci alapon jelölik ki felszámolójukat vagy csődgondnokukat, hanem egy állami céget választanak ki erre. "A [törvényjavaslat] benyújtásakor már tudhattak arról, hogy egy nemzetgazdasági szempontból jelentős, vagy annak mondható cég súlyos pénzügyi helyzetben van, vagy nagy valószínűséggel rövidesen abba kerül” – fogalmazott akkor egy neve elhallgatását kérő cégjogász.

Vagyis már a törvény elfogadásakor sokan emlegették, hogy azt kifejezetten egy cégre vagy cégek jól körülhatárolható körére szabták, és a leggyakrabban emlegetett vállalatok egyike a Mal Zrt. volt. És ha a 135 milliárdos bírság jogerőre emelkedik, akkor tényleg az alumíniumipari cég lehet az első, amelynek hamarosan állami csődgondnoka lehet – vagyis hamarosan ismét állami gyámság alá kerülhet.