Viszik külföldre a pénzüket a magyarok

A legvagyonosabb magyarok továbbra is szívesen bízzák külföldi szolgáltatókra pénzük kezelését. Némelyek ezt legálisan teszik, mások szabálytalan, adóelkerülő struktúrákkal. Az amnesztiatörvények az eddigi adatok alapján egyelőre nem érték el céljukat, pedig aki adót csal, egyre többet kockáztat, írja csütörtöki számában a Figyelő.

Egyre komolyabb figyelmet fordítanak a vagyonos magánszemélyek a szolgáltatók közötti geográfiai diverzifikációra – körülírva így hangzik bankárkörökben az, hogy a hazai gazdagok külföldre viszik ki a vagyonukat. Miközben 2011-ben a legújabb offshore-amnesztiával 7 milliárd forint jött csak haza, vélhetően mintegy 3 ezer milliárd forintnyi magyar magánvagyon még mindig külföldön parkol – ad becslést a Figyelőnek Karagich István, a privátbanki szektorról évek óta tanulmányokat készítő Blochamps Capital Kft. ügyvezetője.

Hazai privátbankárok az utóbbi három évben immár harmadszor tapasztalnak erős ügyféligényt a külföldi megoldások iránt. Az első ilyen hullám 2008 végén, 2009 elején a forint eddigi leggyengébb árfolyama, a 300–315 forintos euró idején volt észlelhető. A következő hullám a magánnyugdíj pénztárak kvázi-államosítása idején jelentkezett. Majd a harmadik nekibuzdulás máig észlelhető, hiszen amikor a jövő évi adózásról szóló ötletelésben rendre felmerül valamilyen ingatlanadó, vagyonadó vagy luxusadó, a leggazdagabbak lépni próbálnak.

Ráadásul az amnesztiával bejövő kevéske pénz egy része akár vissza is mehet külföldre. A mostani amnesztiával hazahozott 7 milliárd forintnak 700 millió forint az adóvonzata, ami jelentéktelen az állam évi összes adóbevételének ezermilliárdjaihoz képest, ráadásul adóerkölcs romboló hatása is van. Hiszen, aki rendesen adózott, az sokat fizetett, aki adót csalt, az pár évvel később, alacsony díj megfizetésével moshatja tisztára a pénzét.

A Figyelő privátbanki beszélgetőpartnereinek egybehangzó tapasztalata az, hogy amióta ügyfeleik szerint az állam nyugdíjkasszát, cégeket, gyógyszertárakat rekvirál, extraadókat vet ki minden, még némi életjelet és nyereségességet mutató szektorra, azóta, aki teheti, menekül, viszi ki a pénzét, a gazdagabbak privátbankokhoz, Svájcba, Szingapúrba, a középosztálybeliek pedig határ menti intézményekbe, Szlovákiába, Ausztriába.

Karagich István szerint jellemző az a megoldás is, hogy a magyar ügyfél továbbra is a Magyarországon aktív bankcsoport hazai tanácsadóival tart fenn a kapcsolatot, de már megnyitotta azt a svájci, brüsszeli, vagy éppen frankfurti számlát is, ahová pár percen belül át tudja tenni eszközeit. Azaz úgy tűnik, hogy gazdagabbjaink felkészültek a gyors távozásra a megfelelő menekülő útvonalak kialakításával.