Csak tűzoltás történt a távhősöknél

Egyelőre csak tűzoltás történt a távhőpiacon az árszabályozásban. Ezzel idén a csődök ugyan elkerülhetőek, a hosszú távú szabályozás megalkotása azonban még várat magára, a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz üzleti tervet készítenie a távhőcégeknek, jelentette ki Vinkovits András, a Budapesti Erőmű Zrt. vezérigazgató-helyettese az EnergiaInfó és a KPMG közös háttérbeszélgetésén.

Fekete Csaba a Magyar Távhőszolgáltatók Szövetségének (MATÁSZSZ) elnöke úgy vélte, ennyire rövid idő alatt, mint ami az Energiahivatal rendelkezésére állt, ennél sokkal többet nem is lehetett elérni, mindemellett fontos lenne, hogy létrejöjjön egy átlátható és tervezhető tarifarendszer, ami kiszámíthatóvá teszi a távhőszektort.

Fekete doboz

A szakemberek rámutattak: jelenleg nem ismert, hogy a cégektől bekért adatokból a hivatal milyen módszertannal állapítja meg a hatósági árat, hosszú távon fontos lenne, hogy ismert legyen, milyen árba beépíthető költségelemeket ismer el a szabályozó. Fekete kiemelte: a jelenlegi áremelés tükrözi az piaci realitásokat, de egyelőre nem látni, hogy a rendszer mennyire reagál majd rugalmasan a piaci ármozgásokra.

Van egy világos politikai szándék, amely arra irányul, hogy a lakossági energiaárak ne, vagy csak kis mértékben emelkedjenek, fontos azonban, hogy a rendszer egyensúlyba kerüljön, hiszen mindeközben a tüzelőanyagok ára is változik, hívta fel a figyelmet.

A szövetség szívesen látna a távhőszolgáltatókra vonatkozó ármegállapításban egy benchmark-típusú rendszert, Fekete szerint ez a cégeknek is segítene saját teljesítményük összehasonlításában, hatékonyságuk növelésében.

Egyelőre azonban nincs lehetőség egy ilyen rendszer kiépítésére, mutatott rá a beszélgetésen Kovács Csaba, a KPMG energetikai tanácsadás igazgatója, szerinte ugyanis a magyar távhőszektorról sem az adatok mennyisége, sem a minősége nem elegendő.

A dánok jobban csinálták

Arra a felvetésre, miszerint a skandináv távhőrendszerek versenyképes és korszerű módon működnek, a Magyar Távhőszolgáltatók Szövetségének elnöke elmondta, valóban sokat lehet tanulni ezekből a példákból, a magyar gyakorlatba ugyanakkor csak részben ültethetőek át a kinti tapasztalatok. Ott ugyanis nem csak a szabályozási, gazdasági, kulturális környezet más, maga a távhőrendszer története is más alapokról indult.

Példaként említette Dániát, ahol az olcsó hőforrások jelentették a kiindulópontot a távhőrendszer kiépítéséhez, míg nálunk a folyamat fordítva zajlott, először építették ki a vezetékhálózatot, majd hozzáillesztettek egy kazánt. A másik fontos különbség, hogy a hatóságilag szabályozott energiaárak hiányában a távhőnek például a gázhoz viszonyított versenyképessége nagyobb. A távhőfogyasztók mindössze 4 százaléka tudna olcsóbb megoldást találni a fűtésre, míg nálunk a leszorított lakossági gázárak miatt ez az árelőny nem ennyire szembetűnő. Fekete Csaba szerint mindezek ellenére van jövője a távhőnek Magyarországon is, komoly lehetőséget lát például a megújuló alapú hőtermelésnek a távhőrendszerben való hasznosításában.