Emánuel
3 °C
13 °C

Mégsem lesz magáncsőd Magyarországon

2012.03.02. 06:56 Módosítva: 2012.03.02. 06:59

A Nemzetgazdasági Minisztérium nem javasolja a kormánynak, hogy támogassa a magáncsőd bevezetését, derült ki egy, a lapunk birtokában jutott NGM-es előterjesztésből. A magáncsőd bevezetését a devizahitelezés elterjedésének okait vizsgáló parlamenti albizottság javasolta egy szakértői elemzés alapján. Az albizottság az elemzés alapján készített javaslatában a kormánynak és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) is különböző ajánlásokat fogalmazott meg.

A kormányt például felszólították, hogy a pénzügyi ismeretek oktatását tegye kötelezővé az iskoláknak, vizsgálja át a hitelközvetítőkre vonatkozó szabályokat, illetve azt, hogy a hitelfelvevők megfelelő tájékoztatása érdekében hogyan lehetne meghonosítani az ezzel kapcsolatos legújabb uniós irányelveket.

Cikkünk megjelenése után, péntek délben az NGM közölte: cáfolják azt, hogy a kormánynak lenne álláspontja. „Amennyiben az Országgyűlés az önálló indítványt elfogadja, a határozata alapján a jelzett tárgyú beszámolót a kormánynak legkésőbb 2012. augusztus 31-ig kell benyújtani az Országgyűlés Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságának. A fent jelzett önálló indítványról a Kormány még nem alakított ki álláspontot” – olvasható a minisztérium közleményében.

Az ajánlások között két rázósabb téma is szerepelt. Az egyik egy meglehetősen abszurd javaslat volt arra, hogy minden devizahiteles a felvételkori árfolyamon válthassa át devizahitelét forintra. Ez az egyébként is súlyosan veszteséges bankoknak további elképesztő – feltehetően ezer milliárdos nagyságrendű – veszteségeket okozott volna. Az ötletet természetesen nagyon hamar elvetették, ez már az ajánlások alapján összeállított országgyűlési határozati javaslatban sem szerepel.

A másik elképzelés a magáncsőd bevezetése volt; ez nem új ötlet – múlt év végi találgatásokban az szerepelt, hogy akár az IMF is kérhet ilyet –, de eddig sosem kapott szakmai támogatást. A birtokunkba került dokumentumból kiderül: az NGM szakértői most is azt javasolják a kormánynak, hogy erre is mondjon nemet.

Mi a baj a magáncsőddel?

Az elmúlt évtizedben a kormányzati szervezetek többször is vizsgálták a magáncsőd bevezethetőségét; külső szervezetekkel is egyeztettek, az igazságügyi tárca korábban normaszöveg-javaslatot is készített.

A dokumentum szerint az eddigi koncepciók vagy megvalósíthatatlanok voltak, vagy a valóban rászorulóknak nem jelentettek volna érdemi segítséget. A dokumentumot jegyző szakértők most azzal érvelnek a magáncsőd bevezetésének elvetése mellett, hogy ezt az adósok „egyfajta hitelamnesztiaként vagy adóskonszolidációként értelmeznék, ami nem szolgálná az eljárás által megcélzott nevelői funkciókat. A magáncsőd intézménye csak abban az esetben képes betölteni rendeltetését, ha ahhoz aktív foglalkoztatás- és szociálpolitikai intézkedések kapcsolódnak. Az intézményt legkorábban a gazdasági válságból való kilábalás után lehetne bevezetni.”

Az előterjesztés szerint a magáncsődnek ott lehet értelme, ahol reális esély van arra, hogy az érintettek egyenesbe jönnek, a „fizetőképességük helyreáll”. A szerzők szerint „az érintettek többségénél egyfajta életvezetési tanácsadás nagyobb segítséget jelenthet”.

Mi az a magáncsőd?

A dolog értelme, hogy a fizetésképtelen adósok egyfajta csődvédelmet kapnak. A csődgondnok a bírósági adósságrendezési eljárásba az érintettek minden tartozását és minden értékesíthető vagyonát bevonná, ezzel lényegében védelmet, illetve az adósságok átütemezést biztosítva az adósoknak. A cél, hogy az adósok a csődvédelem időszaka alatt egyenesbe jöjjenek, az eljárás végén pedig egy új ütemterv szerint rendben ki tudják fizetni tartozásaikat.

Az előterjesztés azonban azt mondja: ilyen eljárásában csak akkor érdemes gondolkodni, ha az érintettek egyáltalán van értékelhető jövedelme és vagyona, amire az adósságrendezési bírósági eljárást alapozni lehet. „Vagyontalan és a megélhetésüket is alig biztosító bevételekkel rendelkező családoknál a csődnyitásnak és a hosszadalmas és drága bírósági eljárásnak azért nincs sok értelme, mert annak eredményeképpen sem várható a tartozásaik kifizetése, sem pedig a hitelezőkkel való egyezségkötés. Hosszadalmas és drága eljárás után ugyanaz lenne tehát az eredmény: az adóson a követelés nem hajtható végre, nincs rá sem pénze, sem értékesíthető vagyona.”

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!