Hogyan öncsonkítsunk az IMF kedvéért?

Ha a kormány meg akar állapodni a valutaalappal, meg kell mondania, milyen megszorításokat vállal. Az Új Nemzeti Konzultáció visszatér: válasszuk ki együtt az ideális, hiteles intézkedéscsomagot, ami meggyőzi a nemzetközi szervezeteket arról, hogy Magyarország fenntartható pályára állhat!

Mihez kezdjen most a kormány? – tettük fel a kérdést decemberben, amikor választani kellett, megyünk-e tovább az unortodox magyar úton, vagy az uniónak kiosztott sallerekből visszahull ránk annyi, hogy attól észhez térjünk, eleget tegyünk a brüsszeli elvárásoknak, hogy aztán esetleg majd pénzhez, hitelhez, hitelkerethez, védőhálóhoz, satöbbihez jussunk.

Visszahullt, észhez tértünk, és most próbálunk megfelelni. Legalábbis annak, amit Brüsszel mond, legalábbis többé-kevésbé.

Csakhogy már fel kell készülnünk arra, hogy ha eleget is teszünk az uniós előfeltételeknek, az aligha lesz elég a washingtoni székhelyű IMF-nek. És korántsem csak azért, mert az európai-amerikai viszony hűvösebb, mint Orbán Viktor fogadtatása egy bécsi bankban. Hanem azért sem, mert a Valutaalapnak sokkal kevésbé az uniós normák fontosak, mint az, hogy visszakapja a pénzét – egészen pontosan az, hogy meg tudjuk győzni: vissza fogja kapni. Vagyis Lagarde asszonyt annyira sem érdeklik az öreg bírák, mint elődjét a fiatal nők, viszont látni akarja, hogy jó helyre teszi a valutaalapba beadott kis vagyonokat.

Nem ők várnak el

Jó, akkor mondja meg, mit csináljunk – vághatnánk rá, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Az IMF ebből a szempontból nem úgy működik, mint egy bank: nem ő szabja meg, hogy milyen feltételekkel kaphatunk pénzt, hitelt, hitelkeretet, védőhálót, satöbbit. Hanem nekünk kell magunkkal vinni kicsiny pénzügyi csomagunkat, hogy akkor itt szorítunk meg ennyit, ott nyírunk le amannyit, onnan szedünk be emennyit – és akkor így nem lesz túl nagy a deficit, nem nő tovább az adósság (az IMF-et ugyanis nem győztük meg, rossz véleménye van rólunk).

Hogy hol és honnan és mennyit? Ezt segíthet most eldönteni. Három-négyszázmilliárd forintot kellene találni az államkasszában – úgy tűnik, a kormány ez ügyben megtette az első lépéseket –, akár sok kicsi, akár néhány vagy egy nagy tételben. Az Új Nemzeti Konzultáció második felvonásában segíthet, hogy megtaláljuk ezek forrását. Felsoroltunk néhány nekünk tetsző lehetőséget, próbáltuk megmondani a számszerű hatását is. Választhat 1-10 között, melyiket mennyire tartaná hatékony lépésnek, emellett meg is írhatja, milyen lépéseket javasol – ha kellően sok jó ötlet összejön, a konzultációt folytatni fogjuk.

Mire figyeltünk?

Néhány dolgot érdemes tisztázni: a jelentős átfedések miatt komplex stratégiában célszerű gondolkozni minden nagy horderejű átalakításnál. Azt is érdemes fejben tartani, hogy a megszorításoknak minél kevésbé kéne visszafogni a növekedést. Illetve már szinte közhely, hogy „ésszerű adórendszer a csak azon az elven alapulhat, hogy fejjük meg a gazdagokat”, de akkor fennáll a veszélye, hogy ezeket pénzeket egyszerűen kiviszik az országból.

A lista összeállításánál arra is figyeltünk, hogy megszorítás számos területen volt a közelmúltban – figyelembe véve a február végén megjelenteket is –, ezeknél kevésbé várható a nadrágszíj további szorítása. Azt is figyelembe kell venni, hogy az aktuális kormány ritkán megy szembe nyíltan a saját szavazóbázisával vagy a friss döntéseivel, így például a gyes/gyed feltételeinek kurtítása sem valószínű, és nem várható – legalábbis ilyen néven – a vizitdíj bevezetése sem. De ne aggódjunk, bőven marad tér megszorítani.

Bányajáradék

A bányászat helyhez kötött tevékenység, szinte mindig súlyosan környezetromboló és ma már keveseket foglalkoztat, így nagy elbocsátásokat nem eredményezne a lépés. Ráadásul egy járadékemelés döntő részben a Molt érintené, ahol az állam jelentős tulajdonosként biztosan el tudná simítani az ellentéteket. Jelenleg hozzávetőleg 100 milliárdos bevételt vár ettől a kormány, egy 10 százalékos emelést még biztosan elbírna az ágazat.

Fapados adó

Jönnek nyerészkedni, egymást sem kímélve a Malév tetemén! És közben bizonygatják, hogy milyen biztos a finanszírozásuk! És még Oszkó Péter is ott ül a soraikban nekik! Az a minimum, hogy dobjunk rájuk egy jól irányzott válságadót. Ötmilliárdot még elbírnának, legfeljebb drágábbak lesznek jegyek, az online foglalásnál lesz még egy áremelő tétel. De ki fogjuk fizetni azokat is, nehezen jutnánk el vonattal egy spanyol szigetre.

Fradi-stadion

Adóemelések özönében az állam nem feltétlenül engedhet meg magának egy saját profi focicsapatot új stadionnal. Az Üllői úti pálya nincs is rossz állapotban, ráadásul átlagosan félig sem töltik meg, így ha mindenképp muszáj egy ilyen presztízsberuházás, akkor is érdemes elhalasztani öt-hat évvel. Ha lemondunk a Fradi-pályáról, azzal legalább tizenkétmilliárdot spórolhatnánk.

Gyermektelenségi adó

Vagy szebben szolidáris demográfiai járulék. Németországban már felmerült, hogy 1 százalékos járulék terhelhetné a 25 feletti gyermektelen adózókat, fél százalék az egy gyerekeseket. A németeknél elvetették, de mi tudjuk, hogy már a lazán kapcsolódó egykulcsos szja-tól is több magyar gyerek jön világra, elképzelni is nehéz micsoda születéshullámot indíthatna be egy ilyen szabályozás. A várható bevételt is csak becsülni lehet, minden számítást nélkülözve 30 milliárd forintra tesszük.

Ingatlanadó

Időről időre előkerül valamilyen formában a vagyonadó ötlete. Ez gyakorlatilag az ingatlanadót jelenti, hiszen helikopterből vagy vitorlásból viszonylag kevés van az országban, a kisebb ingóságokat pedig túl bonyolult nyomon követni. Most is létezik ingatlanadó, az önkormányzatok kivethetik, azonban meglehetősen ritkán teszik. Egy általános értékalapú ingatlanadó azért kívánatos, mert 100-200 milliárd folyhatna be általa, ráadásul egy ingatlant nehéz eltitkolni. Nehéz viszont az adót úgy beállítani, hogy arányos legyen a tulajdonosok teherbíró képességével.

Kevesebb önkormányzat

A sok helyi és nagyrészt kiürített megyei önkormányzatok számát egy átfogó reformmal lehetne csak érdemben csökkenteni, ahol egyszersmind a feladataikat is tisztázni lehetne. De attól még muszáj: míg itthon egy önkormányzatra 3150 ember jut, addig például Németországban 5000, Olaszországban 7000, Svédországban pedig 30 900 emberenként áll össze egy önkormányzat. A kormányzati szándék időről-időre felmerül, hogy utána gyorsan le is tegyenek az egészről. A visszavágás mértékétől függ, de 100 milliárdos nagyságrendű lehet a spórolás, és a megmaradt önkormányzatok hatékonyabban működhetnek tovább.

Kíméletlen adóhivatal

Szedjen be több adót a NAV: tavaly már miniszteri felszólításra beszedtek 40 milliárddal többet, de hát ha ez így megy, akkor idén fussanak csak neki az 50 milliárd plusznak! Kiváló teljesítmény amúgy is csak akkor születhet, ha a határainkat feszegetjük. Nincs is szükség hozzá költséges változtatásokra, és a versenyképességet sem rontaná, hiszen az extra bevétel természetesen a fekete- és szürkegazdaságból jönne.

Magasabb szociális hozzájárulási adó a dohányzóknak

Ha lépéseket teszünk a dohányzásról való állami leszoktatás irányába, nem kéne félúton megállni. Aki önhibájából nagyobb eséllyel lesz beteg, az fizessen is többet a közös kasszába! Először is csak az évi 20 000 forintért kiváltható cigarettaigazolvánnyal rendelkezők vásárolhatnának dohányárut az állam által kijelölt üzletekben, majd a regisztráltak magasabb szociális hozzájárulási adóval nézhetnének szembe. Tízmilliárdos nagyságrendű egyenlegjavító hatása lehet, ami csak nőhet, ha idővel kiterjesztik a kövérekre és az extrém sportolókra is.

Nemzeti együttműködési és adósságcsökkentési hozzájárulás

Magyarnak lenni nem kis dolog, sőt! A nemzeti együttműködés, együttboldogulás, együttörülés rendszerében szerepet vállalni, részének lenni, egyenlő kis morzsának lenni, egynek a tízmillióból – az élmény megfizethetetlen. De azért tegyünk rá egy kísérletet. A közös gyökerek Szent Istvánnal, Arany Jánossal, Szent-Györgyi Alberttel, Nicolas Sarkozyvel, Milton Friedmannal és Tommy Ramone-nal – mindenkinek meg kell érjen mondjuk havi 2500 forintot. Puskással és a vízilabdázókkal 3000-et. Persze nyilván sokkal többet is megérne, de ennyi egyelőre talán elég. Öntudatra még nem ébredt nemzeti együttműködőink három éves korig csak havi ötszázzal járulnának hozzá, de levonható lenne a babakötvényből. Ezzel a példamutató összefogással egy év alatt csaknem 300 milliárd érkezne az állam számlájára.

Nyilvános adóbevallások

Egyszerű lépés, ami nagyságrendekkel javíthatná az adómorált, és így növelné a költségvetés bevételeit – biztosak lehetünk abban, hogy Magyarországon működő modell lenne a szomszédok feljelentése, ha eltitkolják a jövedelmüket. Kérdés persze, hogy mekkora társadalmi kár keletkezne abból, ha megnézhetné a szomszéd unokaöccse is, mit mondunk az adóhatóságnak. A pontos költségvetési hatása nehezen megjósolható, de egy tízmilliárdos nagyságrendű pluszbevétel valószínűleg nem túlzott optimizmus, pláne, ha lenne némi ösztönző is.

Reklámtevékenységek adója

Elkeserítő, ahogy ezek a vállalatok a profit érdekében ráveszik a fogyasztókat olyasmikre, amit egyáltalán nem is akarnak, aztán a végén az államnak kell kimenteni őket. Csipszet esznek kólával, mindig mindent kimosnak, pedig új ruhákat is vehetnének, pörgetve a fogyasztást, Törökbe' mennek, pedig itt a szép Balaton, ráadásul a kutyájuk is külföldi fajta. Az eddigi tapasztalatok alapján a nevelő jellegű kérdéseket az adórendszeren belül szoktuk kezelni. Egy érezhető, 20 százalékos különadó a reklámokon már 40 milliárdot hozhatna, de félő, hogy olcsóbb, így még rosszabb reklámokat hozna.