Jöjjön el végre a pontos nyugdíjrendszer!

Fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, de a napi kérdések erről rendszerint elvonják a figyelmet, vélte Botos Katalin, a PPKE professzora,  az Antall-kormány egykori tárca nélküli minisztere a Közgazdász Vándorgyűlés második napján Egerben.

Szülj, hogy eltartsanak

Szerinte ahhoz, hogy fenntartható legyen a rendszer, elkerülhetetlen a humántőke újratermelése. A születésszabályozás szerinte új korszakot hozott a humántőke képződésben. Sokan nem vállalnak gyereket, vagy elhalasztják a gyermekvállalást, az okok között egzisztenciális és kényelmi okok is vannak. Pedig a most születő gyermekek lesznek majd azok a járulékfizetők, akik fenntartják a jövő nyugdíjas generációját.

„A nyugdíj nem azért jár, mert életünk során befizettünk. Senki nem magának fizet, mindenki a szüleinek” – vélekedett Botos Katalin. Szerinte olyan reform kell, amely visszahat pozitívan a demográfiára, olyan rendszer kell, amely stabil, kiszámítható, és amely elismeri a humántőkébe való befektetését értékét. Olyan rendszer kell, amely nem ront a jelenlegi nyugdíjasok helyzetén.

Botos egy pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszert javasol, amely az egyéni számlás rendszer továbbfejlesztése, és amely a gyermekvállalást is jutalmazza. A javaslat szerinte nem idegen a nemzetközi gyakorlattól, a Világbank is hasonló bevezetését szorgalmazza egy ideje.

Szerinte a rendszer előnye, hogy egyszerű, közérthető, nyomon követhető, a bérek a piacon alakulnak, nem független az egyén befizetéseitől, és a politika sem nyúlhatna bele. A mai rendszer igazságtalan, mert a gyereket vállalóknyugdíjkilátásai rosszabbak, mint a gyermekteleneké, a pontrendszer ösztönözné a gyermekvállalást.

Nyugdíj és népszaporulat

A kormány a magánpénztári megtakarítások beszippantása után megígérte, hogy az állami rendszerbe átterelt volt pénztártagoknak, később mindenkinek egyéni számlát indít, amit a pontrendszer bevezetésének is előfeltétele. Tavaly tavasszal felmerült, hogy a kormány alanyi jogon járó alapnyugdíjat vezethet be. Miközben a tervekből semmi nem lett, az utóbbi időben már új elképzelésekről beszélnek a nyugdíjberkekben, részben Botos Katalin javaslatai nyomán (ezt bővebben egy a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányból lehet megismerni, ami pdf-ben itt olvasható).

Idén májusban az NGM Új Baby Boom-stratégiájában a svéd egyéni számlás rendszerből és az úgynevezett pontrendszerből kikevert öszvér megoldás körvonalazódott (pdf, 106. oldal), ami a nyugdíjmegállapításnál figyelembe vette volna a gyerekszámot is.

"A kormányt valójában nem is foglalkoztatja az állami nyugdíjrendszer megreformálása. A kormányzati döntéshozatali piramis nagyon lapos, sok fontos döntés egy kézben összpontosul, a bajok pedig a nyugdíjrendszer átalakításáról elvonják a figyelmet” – fogalmazott egy szakértő, aki csak név nélkül akart válaszolni a kérdéseinkre.

Ebben a helyzetben nem konkrét kormányzati szándéknak, hanem inkább csak puhatolózó tájékozódásnak tekinthető, hogy információnk szerint Matolcsy György miniszter kérésére NGM-en kívüli szkértők alaposabban feltérképezték a német mintájú pontrendszert. Úgy tudjuk, a minisztériumi munkától függetlenül hasonló projektet vezényeltek le az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál (ONYF) is.

A legfontosabb hiányzik

Azonban semmilyen új rendszer nem indítható el a járulékbefizetéseket tartalmazó egyéni számlás nyilvántartási rendszer felépítése nélkül. Ez egy óriási, időigényes munka, és úgy tudjuk, hogy ez rosszul áll. Bár a kormányzati fogadkozások a 2011-es nyugdíjállamosítás időszakában még elhitették, hogy a nyilvántartás legalább egy lebutított formában nagyon gyorsan felépíthető, a területért közvetlenül felelős Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter tavaszi beiktatásakor, a szociális bizottság meghallgatásán utalt is rá, hogy dolgoznak ugyan a rendszeren, de a következő választásokig biztosan nem fejezik be a munkát az óriási adatmennyiség miatt.

Pedig egy olyan rendszer beindítása, ami az előző évtizedek adatai nélkül, például csak jövő januártól kezdve rögzítené a befizetéseket, viszonylag gyorsan beüzemelhető lenne. Ehhez nem kellene más, csak az adóhivatal járulékfizetési nyilvántartásának felhasználása és a szükséges informatikai fejlesztések gyors megvalósítása.

Ez ugyan a mostani állapothoz képest előrelépés lenne, de egy olyan adatbázis, amiben nincsenek benne az előző évtizedek adatai, de az aktuális befizetéseket rögzíti, egy alapjaiban új rendszer megalapozásához kevés. A pontrendszer kérdésen csak akkor érdemes igazán komolyan elgondolkodni, ha az egyéni számlás nyilvántartásból a korábbi befizetéseket és más korábbi adatokat is ki lehetne olvasni.

A lassú haladás ellenére az NGM-ben és az ONYF-ben készült pontrendszeres tanulmányok elkészítésének több megkérdezett is örült. Egyikük szerint végre kilépett a kormány a svéd modell bűvköréből. „Ha mindezt nem is tekinthetjük végleges kormányzati állásfoglalásnak, az dícséretes, hogy egy újabb irányba is elkezdődött a gondolkodás.”

A svéd modell bevezetését a párt már a választások előtt felkarolta, aztán 2010 januárjában a fideszes Varga Mihály egyik nyilatkozatából hatalmas politikai műbalhé lett. A szocialisták mindenkit azzal riogattak, hogy 10-20 százalékos nyugdíjcsökkenést és 70 éves nyugdíjkorhatárt eredményezhet a Fidesz terve. Erre a párt visszavonulót fújt és nem győzött elzárkózni korábbi álláspontjától, mindenhol hangoztatták, hogy semmiféle modell átvételében nem gondolkodnak, és talán ezek a korábbi rossz tapasztalatok is hozzájárulnak a mostani tétlenséghez.

A svéd modell halála?

A tb-nyugdíjrendszerünk jelenleg nyugdíjígérvényt ad - a nyugdíjazáskor állapítják meg az öregségi ellátás összegét. Ezt évente kell emelni, ám a nyugdíj mértéke viszonylag jól belőhető már évekkel a nyugdíjazás előtt. Vagyis a magyar rendszer, mint általában az állami tb-rendszerek, kiadás-meghatározottak, ehhez kell a bevételeket előteremteni.

A svéd NDC rendszer viszont az elosztható bevételekből indul ki, a nyugdíj mértékét a várható élettartam és befizetett járuléktömeg határozza meg. A befizetések egy virtuális számlára kerülnek, mert a pénzből valójában a mindenkori nyugdíjasokat látják el. Aztán nyugdíjasként mindenki annyit kap, amennyit virtuális számlaegyenlegén felhalmozott.

A pontrendszer működése nagyon hasonló, itt is egyéni számlák vannak, de a nyugdíjak kiszámítása picit más. Itt a rendszer nem forintokra, hanem pontokra épül. A klasszikus német rendszerben egy szolgálati év egy pontot ér az átlagjövedelem szintjén. Aki többet keresett, annak értlemszerűen több pont jár, aki meg kevesebbet, annak arányosan kevesebb.

A nyugdíjazásig összegyűlt pontok jelentik a nyugdíj alapját úgy, hogy a nyugdíjazáskor és később minden évben megállapítják: éppen akkor hány forintot ér egy pont. A rendszer lényege, hogy az aktív évek alatt összegyűjtött pontok (ezek a járulbefizetéseknek felelnek meg) és a várható átlagos élettartam mellett a nyugdíjszámításnál a mindenkori átlagbér is számít, ezek együttese alapján számítják ki a nyugdíjat.

Prokontra

A svéd modell támogatói szerint egyedül ez a rendszer biztosítja az egyéni elbánás korrektségét, a népesdési helyzet figyelembevételét és a makrogazdasági egyensúlyt is, hiszen a rendszer önfenntartó - csak annyit pénz mehet belőle ki, amennyi belekerült. Ellenzői szerint körülményesebb és nagyobb adminisztrációs költséggel jár, mint a pontrendszer. Ez utóbbi támogatói hasonlóan érvelnek: szerintük a pontrendszer képes rugalmasabban alkalmazkodni a változó demográfiai és makrogazdasági körülményekhez (a költségvetés és az ország általános gazdasági állapotához, teherbíró képességéhez) azzal, hogy a pontok értékét a parlament minden évben az aktuális körülményekhez igazíthatja.

Egy NDC-hívő szakértő viszont azt mondja, a pontrendszer nehezen érthető, az emberek sokkal jobban átlátnák a forint alapú NDC-t, ráadásul az, hogy a pontok értéke bármikor változtatható, könnyebben manipulálhatóvá teszi a rendszert. A pontrendszer támogatói meg azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de volt rá példa, hogy az átláthatóbbnak nevezett NDC-be a svédek is beavatkoztak, így a politikától független automatizmusok abban a rendszerben sem mindig érvényesülnek.

Azt viszont mindkét oldalon többen is elismerték, hogy a néha meglepően heves szakértői viták ellenére nincs nagy különbség a két rendszer között. Ha a különböző paraméterek jól vannak beállítva, akkor mindkét szisztéma ugyanannyi nyugdíjat képes fizetni. A vita inkább akörül zajlik, hogy melyik rendszer illeszthető jobban a magyarországi viszonyokhoz. Ha folytatódik az, amit az elmúlt két évben láttunk, akkor a kérdésre még jó darabig nem kapunk választ.