Bajnai: Az unortodoxia hosszú távon kudarc

„Ez a beszéd nem az a beszéd” – kezdte Bajnai Gordon volt kormányfő, de aztán gyorsan rátért a lényegi mondandójára is a Portfolio.hu által szervezett Budapest Economic Forumon.

Korábban politikai gazdaságtannak hívták a gazdaságpolitikát, és ma, úgy tűnik, megint így kell hívni, hogy értelmezni tudjuk a világot. Az a kérdés, képes-e társadalmilag elfogadható, legitim megoldásokat találni a politika a gazdasági problémákra. A bankunió, a fiskális és politikai unió megoldhatná ezt, de ha a fiskális politikát brüsszeli szintre akarják vagy kényszerülnek emelni a tagállamok, akkor ez az európai demokráciának, a politikai rendszernek jelent komoly kihívásokat. Ezeket kezelni kell, különben mélyebb politikai és gazdasági válságba süllyedhet Európa.

A legvalószínűbbnek ma a kisebb ellenállás felé való haladás miatt egy kétsebességes Európa tűnik. Önmagában ez nem tragédia, de fontos, hogy erre milyen válaszokat talál Magyarország a közeljövőben. Kelet-Közép-Európa felzárkózását úgy kellene megoldani, hogy eközben elkerüljük a nyugat-európai fejlődés bizonyos csapdáit. Korábban a fejlődést lineárisnak hittük, de ez inkább cikkcakkos, és Magyarország most épp egy elég rossz ágra került.

A jó kormányzás titka

„Az elmúlt 20 év tanulsága, hogy elválik a búza az ocsútól” – mondta Bajnai, aki szerint az időszak alatt jól leszűrhető volt a térség országainak teljesítménye alapján, hogy mik voltak a sikeres gazdasági modellek. Úgy kellett tudni bevonzani a külföldi tőkét, hogy közben a hazai megtakarítások is nőjenek, a bérek és a foglalkoztatottság úgy nőjön, hogy a versenyképesség nem csökken.

Emellett az a politika jó, ami mindemellett az infrastruktúrát folyamatosan fejleszti, és közben vonzó üzleti környezetet, megbízhatóságot, stabilitást teremt, beleértve a stabil fiskális politikát is. Ha utóbbi adott, akkor a monetáris politika is stabil tud lenni.

Így látja a történelmet

1995-2001 között voltunk a legközelebb a jó modellhez, a térség vezető országai közt, onnantól kezdve egyre jobban „túlságosan elhittük a saját sztorinkat”. 2006-2008 közt volt egy erős korrekció, ami alatt sikerült levinni a hiányt 10,8 százalékról 3,8-ra, de akkor jött a válság.

A következő két évben „elképesztő áldozatvállalásról tet tanúságot a magyar társadalom, de sikerült stabilizálni az országot". A még mindig válságban lévő gazdaságban 2010-től olyan változások jöttek, amelyekkel elszakadt a visegrádi országoktól – mondta a volt miniszterelnök, megjegyezve: a gazdaságpolitika helyett ekkor vált uralkodóvá a politikai gazdaságtan. A jóléti transzferekből élő választási csoportok döntően ugyanannak az erőnek adtak mandátumot 2010-ben, amelynek az aktív társadalmi csoportok. Az új kormány nekik egyszerre akart megfelelni, ami lehetetlen.

Az unortodox gazdaságpolitika nem más, mint a valós gazdaságpolitikai lépések helyett időt nyerni, halogatni a problémák megoldását – vélte Bajnai. Ez egyszerűen a magyar gazdaság meglévő tartalékainak elhasználásáról szólt. Magyarország ma olyan szakaszban van, hogy hosszú távra eldőlhet: a sikeres modellhez vagy az erre nem képes országok csoportjához csatlakozik-e; közben lassabb növekedésre és kevesebb forrásra kell berendezkednünk.

A kormány fő hibái

A kormányváltást követő két és félév időnyerésre játszó unortodox gazdaságpolitikáját elhibázottnak nevezte, annak három főbb elemét emelte ki. Először is Magyarország korábban élenjáró volt a külföldi tőkebefektetések vonzásában, mára ez korántsincs így.

Másodszor a 12 év alatt felhalmozott nyugdíjmegtakarítások államosítása, amelynek körülbelül feléből csökkentették az államadósságot. Az államosítást rossz megoldásnak tartotta, mert szerinte a jövő megtakarítását éltük fel a jelenlegi költségvetési egyensúly biztosítása érdekében. Bajnai szerint ezzel a megoldással 1-2 havi nyugdíjat a jövőből elvesztettünk.

Harmadszor az elmúlt két és félévi gazdaságpolitikai lépések hatására rendkívül megnehezült az alacsony képzettségű, inaktív munkaerőpiaci réteg számára az aktív munkaerőpiaci rétegbe való átlépés, közben pedig az adócsökkentések csak a felső jövedelmi harmadnak kedveztek. „Például a minimálbér emelésétől három-négy év alatt ötvenezer munkahely vész el, úgy, hogy a minmálbéreseknek nem is lett több pénzük nettóban”.

Mi a megoldás?

Az államadósság-válságból ki lehet jönni államcsőddel, gazdasági növekedéssel, inflációval vagy megszorításokkal. Bajnai szerint ha az első utat kizárjuk, akkor a többi három megoldási irány valamilyen kombinációjával lehet megoldani az adósságproblémát; de „az egyetlen pozitív út, ha a GDP-növekedésen keresztül tudunk kijönni”. Az infláció felpörgetése a szellem palackból való kiengedése lenne, és úgy látja, hogy vannak arra utaló jelek, hogy a kormány ezt az utat is megpróbálja.

A gazdasági növekedésen keresztüli problémamegoldás azért ütközhet korlátokba, mert annak egyik motorja az export további élénkülése lenne, de ezt éppen a beruházások rendkívül alacsony szintje akadályozza. „Magyarországon a beruházások szintje mélyen az amortizáció szintje alatt van, ez drámai”.

Mit csináljunk?

Bajnai szerint a legfontosabb most a bizalom helyreállítása, beleértve az intézmények és transzparencia erősítését, a korrupció visszaszorítását. „A kapitalizmust a bizalomra építették, az első feladat a bizalom és a stabilitás visszaállítása.”

Emellett elengedhetetlen az ország tőkevonzó képességének erősítése. Az IMF-fel való megegyezés ennek részeként szerinte valós gazdasági érdek. Nem csodaszer, hanem haladék, hogy a kijavítsuk a hibáinkat, lejöjjünk a rossz útról. Az IMF ezért jelentős gazdasági fordulatra szeretne pénzt adni. Amíg nem változik a kormány gazdaságpolitikája, addig nem lesz megállapodás – hangsúlyozta.

A foglalkoztatásról azt mondta: a kereslet és a kínálat kérdéseivel egyszerre kell foglalkozni, a magas hozzáadott értékű ágazatokat kell megcélozni. „Az elmúlt két év súlyos, hosszú távú kudarc veszélyét jelzi a magyar gazdaságra, ezért azonnali és radikális fordulatra van szükség” – ezzel fejezte be a volt kormányfő.