További Magyar cikkek
Csillag István elment megígérni, Kóka János átadta, Kósa Lajos használja, és ez sok iciripiciri nagy ember mindent megeszik – szórakoztattuk infantilis önmagunkat az M35-ösön, Hajdúböszörmény és Debrecen között vacogva. A hidegre, a szottyadt, ködös időre tekintettel feltűnően gyorsan, nagyjából fél óra alatt lezavart autópálya-megnyitó végén jártunk, a százas nagyságrendű tömeg – mérnökök, kivitelezők, beruházók, műszaki ellenőrök, és persze az elhagyhatatlan kellékek, politikusok, rendőrök, tűzoltók és nők - a lakomázásnak otthont adó mérnökállomás biztonságos melege felé áramlott.
Egy autópálya, ami három
2004 nyarán még Csillag István volt a szakminiszter, amikor határoztak a fideszes fellegvárnak, Kósa Lajos örökös királyságának számító Debrecenig vezető autópálya építéséről. Természetesen nem a miniszter maga döntött, hanem az erre hivatott bizottság, még ha a liberálisokat és az utat 68,7 milliárd forintért építő Strabagot egy osztrák képviselő kijelentése nyomán sokan össze is boronálták korábban -, és már Kóka János vezette a gazdasági és közlekedési tárcát, amikor ősszel aláírták a szerződést.
Klikk a képre!
És most, két évvel később már nem írtak, hanem vágtak, szalagot, nemzetiszínűt, ahogyan azt ilyenkor kell. A kalandos előéletű M3X-es autópálya így itt M35-ösként újabb irányban ért most véget; már tavaly átadták az M30-asként Miskolcra vezető szakaszát, míg az utolsón, az M3-as néven futón várhatóan jövő nyáron autózhatunk Nyíregyházára. Istenem, egy térség, három nagyváros, kellett egy kicsit variálni, hogy mindenki boldog legyen, mindenki megkapja a maga matricáját.
Igazából persze még egyik sincs kész, legalábbis mi valahogy úgy érezzük, az autópálya akkor az igazi, ha eljut a határig, mint az M1-es vagy az M5-ös. De nem vagyunk szakemberek, hogy biztosan tudhassuk, sem politikusok, hogy a százezres szavazótömeget jelentő nagyvárosok legyenek a fontosak, ne a néhány ezres határátkelő-települések.
Igen, megduplázta
Kóka János így örömmel avatott, vágta a szalagot, és mondta szépen, hogy 2002-2006 között megduplázták, 950 kilométerre emelték az autópályák hosszát. Különösen idén húztak bele, hét helyen avattak. Persze, választási év volt, igaz, a tavaszi szavazást csak néhány útavató tudta megelőzni, míg két útszakasszal – ezzel és egy hat kilométernyi M7-esecskével – csak most, a politikai szempontból már érdektelen évvégére lettek kész.
A most átadott autópálya-szakasz a képen sötétkékkel
(forrás: ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéke)
Az út a térség fejlődése miatt mindenképpen fontos. Hatalmas beruházásokat, áramló külföldi tőkét, milliárd eurókat vizionáltunk, miközben visszafelé haladtunk a Nagy Semmiben.
Das ist die Puszta
Az M35-ös ugyanis az lett, nagy semmi a nagy semmiben, egyetlen nagyobb pihenőhellyel – de benzinkút itt is csak jövőre épül – és három csomóponttal tarkított aszfaltcsík a szürkés ködben. Das ist die Puszta – bólogatunk, hát igen, lenn az alföld tengersík vidékin, ott vagyunk honn, ott a mi világunk. Gyönyörködnénk is benne, de a tömbökben ránk zúduló ködtől semmit nem látunk.
Das ist die Puszta - klikk a képre!
Talán jobb is így. Mert amit addig láttunk, attól nem lettünk túlságosan boldogok. Mintha a köd leple alatt valahová a huszadik század első éveibe autóztunk volna vissza, mintha az alföld tengersík vidékinél már nem is lehetne lejjebb, mélyebbre jutni. Vadászkalapos, vadászbajszos derék atyafiak pattantak K-s rendszámú, full extrás Audikba, BMW-ekbe, úri-elvtársi vadászathoz vásárolt tizenmilliós terepjárókba. A K-s rendszámok számolását 15-nél hagyjuk abba, a J-seket el sem kezdjük, I előtti rendszámmal valószínűleg ciki is idejönni.
Autópálya a parkolóban, Szakhmáry Zoltán sehol
"Van itt még néhány kilométernyi autópálya" – mondja Barakonyi kolléga, amikor szétnézünk a parkolóban, a mérnökség épületében, ahol az úri közönség táncol, füstölt csülkös beregi káposztás bableves után böszörményi töltött káposztához hajdúsági marhapörköltet, nagykunsági pásztorpecsenyét vagy a kolléga szerint csirkeízű nyírségi kacsaszeletet eszik. Húst hússal, mert úgy a jó. A büféasztalok közül többen sürgölődnek, mint bármely, általunk eddig látott épülő sztrádaszakaszon. "Van valami jó is az autópályázásában, ugye?" – szűrődik át a tömeg zsivaján egy szőke nőnek címzett kérdés.
Bizony, van. Igazi úri muri ez, a poros – na jó, most ködös –, alföldi környezet is stimmel. Csak a becsületes, az évszázadokkal elmaradt szokásoknak szembefeszülni akaró Szakhmáry Zoltánt nem látjuk sehol.
Talán az új autópályán, homlokán matricával ő is megérkezik valamikor.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
