Business Talks '24
Üzleti konferencia
Hosszú azoknak az adó- és járuléknemeknek a listája, amelyekhez a Gyurcsány Ferenc kormányfő által csütörtökön még csak körvonalazott, ám lapunk által részleteiben is megismert adócsomag hozzányúl. A számok néhány helyen még nem fixek, de az már így is jól kivehető, hogy a kabinet valóban érdemben kívánja ösztönözni a munkavégzést és foglalkoztatást.
Két irányból is azon van a kormány, hogy a mainál jobban megérje dolgozni és dolgoztatni. Információink szerint a személyi jövedelemadóban rendesen, pár százezer forinttal feltornásznák az alsó, 18 százalékos kulcs sávhatárát a mai évi 1,7 millió forintról. Az az elképzelés is fut, bár a sávtolásnál kisebb eséllyel, hogy a jelentős sávhatárfeltolással elért teherkönnyítést még megfejelnék a felső, 36 százalékos kulcs némi csökkentésével.
Akár lesz felsőkulcscsökkentés, akár nem, a sávhatár jelentős megemelése az úgynevezett marginális adókulcsot számottevően mérsékelné az átlagkereset környékén, így pedig nagyobb lenne az érdekeltség egyrészt a munkavállalásra, másrészt pedig arra, hogy a valós jövedelmet vallja be a dolgozó, illetve a munkáltatója, ne kelljen a bér egy részét zsebbe fizetni. (A marginális adókulcs adott jövedelemnél azt mutatja, hogy mennyi pluszadót kell leróni 1 forintos jövedelemnövekedés mellett. Az átlagkereset, vagyis havi bruttó 150-160 ezer forintnál ez ma Magyarországon európai összevetésben is kirívóan magas, 60-70 százalékos, vagyis ahhoz, hogy 160 ezerből 160 001 forintra nőjön valaki bruttó fizetése, ahhoz az társul, hogy a bruttó plusz 1 forintból 60-70 fillért be kell csengetni adóba, ezért aztán ma nem éri meg dolgozni, illetve kicsi a késztetés a teljes jövedelem bevallására.)
Bár nem a személyi jövedelemadót érinti formálisan, mégis a felső kulcs csökkentéséhez hasonló, hogy a magánszemélyek 4 százalékos különadóját, vagyis a szolidaritási adóként elhíresült, lényegében 40 százalékos szja-terhet takaró sarcot megszüntetné a kormány.
A munkaadót pedig az segítené foglalkoztatásra, illetve a mai nehéz gazdasági helyzetben a munkaerő megtartására, hogy az utánuk fizetendő tb-járulékot érezhetően lefaragná a kormány. Úgy tudjuk, egy viszonylag széles sávban gondolkozik még a kormány, a még képlékeny elképzelések szerint a tb-járulék a mai 29 helyett 20-26 százalék között lehet valahol.
Ahogyan a magánszemélyek szolidaritási adóját, úgy a cégekét is kiiktatnák.
Ahogyan azt Gyurcsány Ferenc ma is jelezte, költségvetési szempontok miatt nem engedhető meg, hogy az összes adóbevétel drasztikusan kisebb legyen, ezért aztán ezeket a lépéseket adóoldalon és kiadási oldalon ellentételezni kívánják. Úgy tudjuk, az ellensúlyozó intézkedések egyike a mai havi 1950 forintos tételes eho 5-6 ezer forintra való feltornászása lenne. Ezt az irányt, vagyis a fix összegű járulék, hozzájárulás növelését egyébként több adószakértő, gazdaságkutató már évek óta osztja - legismertebb élharcosuk talán Bokros Lajos volt pénzügyminiszter -, az intézkedés pedig megint csak a jövedelmek eltitkolása ellen hat, hiszen mértéke nem függ a jövedelem nagyságától, relatíve tehát a bérüket tisztán megkapókat hozza kedvezőbb helyzetbe.
Egy másik ellentételező lépés, úgy tudjuk, az áfa normál, 20 százalékos kulcsának 2-4 százalékpontos emelése. Szintúgy a fogyasztási adók súlyának növelését jelentené a jövedéki adó feljebb srófolása.
Szintén hozna az állam konyhájára az az intézkedés, hogy elsősorban a céges adókedvezmények, mentességek körét szűkítenék drasztikusan, de a mentességek irtása a személyi jövedelemadót sem kíméli.
Pár tízmilliárdos pluszbevétellel járna a mai helyzethez képest az egységes vagyonadó bevezetése, igaz, ezzel a summával az önkormányzatok járnának jól. A koncepció szerint az ingatlanokat négyzetméter, vagyis alapterület alapján adóztatnák.
A fent vázolt adóátrendezéssel a jövedelmi, munkavégéshez kötődő adók súlya csökkenne, a vagyoni és forgalmi típusúak pedig nagyobb szerepet kapnának, ami nemcsak lapunk által megkérdezett adószakértők, de közgazdászok szerint is üdvözlendő, a nyugat-európai mintához közelednénk vele, és valamelyest orvosolná a roppant alacsony magyar foglalkoztatási rátával leírható problémát.
A kiadási oldalt sem hagyja érintetlenül a kabinet, igaz, egyelőre nem tudni, mekkora lenni is pontosan az itt elérendő megtakarítás. Azt tervezik, hogy nemcsak a családi pótlékot bruttósítanák, vagyis emelnék fel, majd ezt a felemelt családi pótlékot adóztatnák meg - így az alacsony keresetűek, vagyis a ténylegesen rászorulók nettó jövedelmi pozíciója fikarcnyit sem változna, ellenben a jómódúaknak kevesebb maradna -, hanem a rendszeres szociális segéllyel is így járnának el.
A szociális területhez tartozik az a terv is, amely szociális számla bevezetését takarja egyénre lebontva, így az állam nyomon követhetné, hogy különböző állami és önkormányzati forrásokból ki-ki mennyi szociális támogatást kap.
A nyugdíjrendszeren belüli változtatásokban is gondolkodik a kabinet információink szerint, de a tervek talán itt a leginkább képlékenyek.
A széles átrendezések azért is kellenek, mert az előzetes hírekkel szemben a kormány mégsem hagyja növekedni az idei, a konvergenciaprogramban és az IMF-EU-Világbank-trióval kötött megállapodásban szereplő hiánycélt, azt továbbra is a GDP 2,6 százalékán szeretné látni a kormány.
A pontos kulcsváltoztatások, sáveltolások és adóbevezetések mellett legalább ilyen fontos az időzítés kérdése. A tervek itt sincsenek még készen, de adószakmai megfontolások iránymutatásul szolgálhatnak. Az szja-nál például a sáveltolást inkább év elejétől lehetne meglépni, míg például a járulékoknál, áfánál, jövedéki adónál az év közbeni módosításnak nincs technikai akadálya.
Business Talks '24
Üzleti konferencia