Sok jóra nem számíthatnak az adózók

2008.11.04. 08:15
Az adótörvényben tervezett módosítások java része a fehérítést erősíti, ez a büntetési tételek emelésében és kedvezményekben nyilvánul meg. Csökkentés nem lesz, az egyszerűsítés helyett néhol inkább bonyolításra számíthatunk. Az evásoknak például, noha nem számolhatnak el költségeket, a számlát ezentúl meg kell tartaniuk.

A visszavont, majd több lépcsőben ismét benyújtott javaslatokban nyoma sincs semmilyen adócsökkentő tételnek. Vagyis 2009-ben nem tolódik ki az szja sávhatára, nem csökken a tb-járulék még a minimálbér kétszereséig sem, és nem szűnik meg a különadó - jóllehet a társasági adó kulcsa nem nő 18 százalékra és az adóalap-korrekciós tételek szűkítése sem rak terhet a vállalkozásokra.

A változtatások java része a fehérítő politika mentén halad, a nyomon követhetőség számos területen kap nagyobb hangsúlyt. E körbe tartozik a készpénzforgalom visszaszorítását célzó változás: minden 250 ezer forint feletti kifizetést átutalással kell megoldani, készpénzhasználat helyett. Ha kiderül, hogy a felek nem tartották magukat e követelményhez, a bírság a számla összegének húsz százaléka lesz.

Szintén a készpénzes ügyletek háttérbe szorítását célozza a házipénztárak pénzkészletének szűkítése. Havi szinten nem lehet több készpénz a kasszában, mint az éves árbevétel 1,2 százaléka, de legfeljebb 500 ezer forint. A kereskedői szektor szerette volna megfúrni ezt a szabályozást, mondván: bármikor "beeshet" egy olyan vevő, aki jelentős összegben vásárol és este már zárva vannak a bankok, hogy a készpénzt befizessék.

A kormány ezért találta ki a havi átlag alapján kialakuló forgalmat, így ebbe belefér egy-egy kiugró ügylet is. A kasszás pénz limitálására is azért lenne szükség, mert ami készpénzben van, az nehezen nyomon követhető, e pénzekkel lényegében bármit lehet kezdeni, főleg, ha nincs limitálva annak maximális mértéke. Az átutalásoknak viszont mindig van nyoma, s ennek alapján már követelhető a számla is az ügyletekről.

A házipénztáras ügyekhez egy másik tervezett módosítás is kapcsolódik. A cégekben lévő tagi kölcsönökből származó összegeket egy kedvezményes, tízszázalékos osztalék megfizetése mellett kivehetik a tagok a cégből. Vagyis egyfajta amnesztia keretén belül rendezhető lesz a többnyire tisztázatlan helyzetű pénzek sorsa - főleg azért, mert nem ritka, hogy ez az összeg már csak papíron létezik. Ugyanakkor az adóhatóság számon kérheti, hol van ez a pénz.

A készpénzes ügyletek mellett a tervezetek egy sor olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek a számlatartási fegyelem megerősítésére irányulnak. E módosítások - egy-két kivételtől eltekintve - a szankciók oldaláról közelítik meg a kérdést. A legsúlyosabb büntetés akkor jár, ha egy kereskedő nem tudja igazolni az áruja eredetét. Ebben az esetben ugyanis az áru értékének negyven százalékát kell bírságként megfizetnie. Nem ennyire súlyos, de egy kisvállalkozás számára húsbavágó lehet a számlaadási kötelezettség elmulasztása - ekkor az eladó közvetlen főnökét is meg lehetne bírságolni, akár félmillió forintra is.

A számlatartás az evás cégekre is ró feladatot. A továbbiakban sem számolhatnak el költségeket, de ha mégis fogadnak be számlát, akkor azt a klasszikus szabályoknak megfelelően meg kell tartaniuk az elévülésig. Ez azonban nem eredményez majd sok papírmunkát, hiszen nem tudnak költséget elszámolni, így jellemzően nem is vesznek igénybe tömegével szolgáltatásokat, és nem vásárolnak sok alapanyagot.