További Magyar cikkek
A társasági adón belül az elszámolóárak vizsgálata már több éve kiemelt vizsgálati területként jelenik meg az adóhatóságnál. Eddig a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartásokra fordították a legnagyobb figyelmet, ami tovább fokozódhat, mivel az idei társaságiadó-bevallás határidejéig a 2003. szeptember elseje előtt kötött szerződésekre vonatkozó dokumentációkat is el kellett készíteni. Az APEH tapasztalatai szerint a társaságok a nagy volumenű üzleti tranzakcióikra vonatkozó szerződéseket jellemzően e dátumot megelőzően kötötték.
A felmerülő kockázatok mérséklésére megoldást jelent, hogy a PM-től 2007. január elsejétől a feltételes adómegállapításhoz hasonlóan a piaci ársáv megállapítására is kérhető határozat, amelyet az APEH nem kifogásolhat – mondta a Napi Gazdaságnak Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere. Az elszámolóár meghatározásába a tárca a külföldi hatóságokat is bevonja majd, a kiadott határozat pedig három-öt évig érvényes lesz, amelyet változó tényállás mellett módosíthatnak.
A PM lapzártáig nem adott választ arra a gazdasági lap azon kérdésére, mennyibe kerülhet majd a biztonságot nyújtó határozat. A feltételes adómegállapítás esetében az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) a kérdéses ügylet értékének 1 százalékát írja elő a PM-nek befizetendő díjként, az összeg azonban nem lehet kevesebb, mint 300 ezer forint, a felső határ pedig 7 millió forint.
Az adóhatóság szerint általánosságban jellemző, hogy a vállalkozások az egymás közötti ügyleteikben a szokásos piaci ártól eltérő ellenértéket alkalmaznak, ám elmulasztják a társaságiadó-alap ennek megfelelő korrekcióját. Az eddigi feltárások több esetben jelentős összeggel növelték a fizetendő adó mértékét – tudta meg a gazdasági lap az APEH-nél.
Jellemző hibának számít, hogy a cég nem térképezi fel kapcsolt vállalkozási rendszerét. Oszkó szerint ez egyes esetekben igencsak bonyolult folyamat lehet. Az ÁPV Rt. tulajdonosi felügyelete alatt működő 126 cég mindegyike kapcsolt vállalkozásnak minősül, így a Magyar Postának például nagy munkát jelenthet a velük lebonyolított ügyletek dokumentációja.
A szakértő úgy véli: a nemzetközi hálózattal és részletesen kidolgozott árképzési politikával rendelkező cégeknek könnyebb a dolguk, nekik elég a magyarországi szabályozási sajátosságokkal megismerkedniük. A hazai vállalkozások viszont sokszor nem érzik át a kötelezettség súlyát, és csupán a formai követelmények teljesítésére törekszenek. Ennek ellenére az APEH munkatársai gyakran találkoznak hiányos árnyilvántartásokkal is.
A 2005-re vonatkozó ellenőrzéseknél bírságot nem szabtak ki a revizorok, a nyilvántartások hiányosságait a társaságiadó-bevallásig pótolni lehetett. Ahol valamilyen mulasztást tártak fel az ellenőrzés során, bizton számíthatnak az adóhatóság munkatársainak ismételt megjelenésére. A dokumentáción túl a revizorok azt is vizsgálhatják, hogy egy bizonyos ügylet során elszámolt ráfordítás valóban a vállalkozás érdekében merült-e fel, vagyis tényleg megvalósult-e az elszámolt ügylet, szükség volt-e rá, valamint mennyire tekinthetők piaci alapon reálisnak az alkalmazott transzferárak.
A dokumentációs kötelezettség elmulasztása vagy a tartalmi követelményeknek nem megfelelő végrehajtása esetén ellenőrzésenként legfeljebb 2 millió forintos mulasztási bírsággal sújthatók a cégek.