Ész nélkül költöttünk el 1500 milliárd forintot

A gazdaságfejlesztés fogalmát jogszabály nem definiálja, nem körülhatárolt az állam vagy a kormány gazdaságfejlesztési feladata, a gazdaságfejlesztési célú források köre. Az elmúlt években a költségvetésekben anélkül irányoztak és irányoznak elő közel 1500 milliárd forintot gazdaságfejlesztési kiadásokra, hogy meghatározták volna a közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztésének átfogó stratégiáját – olvasható abban a jelentésben (pdf-formátum), amelyet a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszerének működéséről tett közzé az Állami Számvevőszék.

A kormányzati ciklusokon átívelő hosszú stratégia hiányában a koncepcióváltások eredményeként a fejlesztési meglódulások, megtorpanások és azok szakadásai váltogatták egymást. A stratégiai megközelítés hiánya az adórendszerben is megmutatkozott, írják a számvevők. Az ÁSZ kifogásolta azt is, hogy az elkészített ágazati és részstratégiák nem a kívánatos sorrendben készültek el, példaként említik, hogy a 25-50 évre szóló Nemzeti fenntartható fejlődési stratégia kormányzati szintű elfogadása nélkül alkották meg a második Nemzeti környezetvédelmi programot.

Sok pénz, kevés eredmény

Ennél sokkal nagyobb probléma azonban, hogy egyáltalán nem hatékonyan ment el a gazdaság élénkítését szolgáló 1500 milliárd forint. Az IMD World Competitiveness Yearbook, 2000-2007. adataiból kitűnik: Magyarország 2007-re 8 helyet rontott a világ versenyképességi rangsorában. Ugyanebben az időszakban a 27 európai uniós ország között is 3 hellyel csúsztunk lejjebb. Költésben viszont dobogósak vagyunk: az EU Bizottság 2006-os jelentése szerint Málta és Litvánia mögött hazánk a harmadik helyen állt a tagállamok által nyújtott állami támogatások GDP-hez mért aránya alapján.

A számvevők szerint a gazdaságfejlesztési állami források hasznosulásának eredményességét kedvezőtlenül befolyásolta a makrogazdaságban kialakult helyzet. Az uniós források hasznosítása mellett ugyanis hazai forrású fejlesztési követelményt kellett összehangolni a drasztikus hiánycsökkentést előíró konvergenciaprogrammal. Ennek a programnak a makrogazdasági célkitűzései és intézkedései, valamint a gazdaságfejlesztésre fordított uniós és hazai források céljai nem voltak koherensek.

A fejlesztési jellegű államháztartási kiadások a 2004-2006 közötti időszakban elérték összesen a 4603,5 milliárd forintot. A legtöbb pénz, lényegében minden második forint az alapinfrastruktúra fejlesztésére ment el. Ennek az elköltésével is voltak súlyos problémák: az autópálya-építésekhez nem készültek olyan finanszírozási tervek, amelyekben rögzítették volna a források megoszlását, azon belül az állami hozzájárulás mértékét, a szükséges hitelek és az esetleges egyéb források bevonásának nagyságát. A finanszírozási formák változása a költségvetés mindenkori helyzetével és az autópálya fejlesztések elhatározott ütemével volt összefüggésben. Ugyanakkor kedvezőnek értékelték a számvevők, hogy 2002-2006-ban összesen 484,7 km gyorsforgalmi utat helyeztek forgalomba.

Nem lett több munkahely

A számvevőszéki jelentés szerint a makrogazdasági mutatók nem igazolják vissza a források eredményes hasznosulását a foglalkoztatási helyzet alakulásában. A vizsgált időszakban foglalkoztatás ösztönzésére 261 milliárd forintot, álláskeresők, munkanélküliek támogatására 250,8 milliárd forintot fordítottak. A foglalkoztatottak száma azonban összesen átlag 9000 fővel nőtt a vizsgált időszakban, hiszen az uniós források felhasználása előtti utolsó, 2003-as évben 3,897 millió, míg 2006-ban 3,906 millió volt a foglalkoztatottak száma.

Az ÁSZ kiemeli: kedvezőtlen, hogy sem a hazai, sem pedig az uniós pályázatos támogatási rendszerben nem kellően érvényesültek a tartósan leszakadó és periférikus térségek esélyegyenlőségi szempontjai, sőt a pályáztatási rendszer esetenként mélyítette, illetve konzerválta a kialakult területi egyenlőtlenségeket.

Itthon nem segít a multiknak nyújtott támogatás

A termelőszektor fejlesztésének támogatására az egyedi kormánydöntésen alapuló támogatási szerződésekben 9,475 milliárd és 34,531 milliárd forintos értékhatárok között vállaltak támogatási kötelezettséget a 2004-2007-es időszakban, csakhogy az ezekről szóló szerződések WTO-s tiltás miatt nem írták elő a hazai beszállítói hányad minimális arányát, ami rontotta a támogatás hatékonyságát. Ez is szerepet játszott abban, hogy a külföldi multinacionális vállalatok hazai gazdaságba való beágyazódása alacsony és így nem váltak a hazai kis- és középvállalkozások (KKV) fejlesztésének motorjává – olvasható a jelentésben.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény a területi, ágazati gazdaságfejlesztési célok elérését az adókedvezményekkel segíti elő. Ezek teljesülését a PM átfogóan nem értékelte, és az értékeléshez szükséges adatok beszerzésére nem intézkedett, tették hozzá a számvevők. Az igénybe vett társaságiadó-kedvezményekről nem tudható, hogy milyen mértékben járultak hozzá a bruttó hazai össztermék (GDP) növekedéséhez, a vállalkozásoknál a foglalkoztatottság alakulásához.

Az iparűzésiadó-kedvezményekkel elérni kívánt célkitűzések megvalósulását a kedvezményt megállapítók szintén nem vizsgálták, annak mérésére nem alakították ki a megfelelő adatszolgáltatási, beszámolási és értékelési rendszert. Kedvezőtlenül befolyásolta az adómorált, hogy az adónem jövőjét tekintve a jogalkotónak nem volt egységes és következetes szándékuk, valamint az uniós csatlakozásunkat követően jogvita folyt az adónem fenntarthatóságáról – olvasható a jelentésben.

Drága és korrupcióveszélyes a rendszer

A számvevők kitérnek arra is, hogy a sorozatos intézményi átalakulások nyomán számos jogi, szabályozási és értelmezési bizonytalanság volt az átfogó gazdaságfejlesztési stratégiák előkészítése, kialakítása és felügyelete során. Az uniós és hazai támogatási források tervezésének és felhasználásának harmonizációs hiányosságát mutatja, hogy több forrás esetében elkülönült, párhuzamos intézményrendszerek alakultak ki, csökkentve a támogatásközvetítő folyamatok gazdaságosságát.

Az átláthatóság, nyilvánosság és partnerség uniós követelményei lassan épülnek be a hazai forrású támogatások és adókedvezmények rendszerébe. A tisztán hazai forrású támogatások monitoringrendszereinek kiépítése elmaradt az uniós támogatásokétól. Az ágazati, területi feladatokat ellátó szervezetek éves beszámolóinak pénzügyi értékelése a nem egységes értékelési elvek miatt nehezen összesíthetőek, ellentétben az uniós támogatások egységes értékelésével. Az ellenőrzéshez kapcsolódóan a támogatásokat igénylők, igénybe vevők körében végzett önkéntes alapú ÁSZ-felmérés azt jelzi, hogy a hazai viszonyok között is a közgondolkozás része a korrupciós veszély.