Magyarországon 40-60 százalékos arányban oszlott meg az előbb és az utóbb fizetett kedvezmény. A Tesco méreténél fogva most ezt felboríthatja. A gyártók az utólagos kedvezményfizetéseket preferálják. Ez abból adódik, hogy a hipermarketláncok általában több tucat címszó alatt szednek a gyártóktól hozzájárulásokat, a polcrendezéstől a belistázásig. Ezeknek az utólagos fizetésével a gyártók rákényszeríthetik a kereskedőt, hogy elvégezze a felszámított szolgáltatásokat. Az új fizetési rendszertől tartanak a gyártók, ugyanis véleményük szerint a hipermarketlánc még utólag is bejelentheti igényét egy-egy bónuszkedvezményre.
Az elemzők szerint az új rendszer bevezetése várható volt és nyilvánvaló, hogy elősegíti az elszámolások átláthatóságát, ám nem tartják kizártnak, hogy a cég sokkal inkább az új kereskedelmi törvényhez igazodik. Ebben ugyanis a kereskedőnek mind kevesebb mozgásteret engednek a különféle elvégzett, de a kereskedelemhez nem köthető, illetve az el nem végzett, de bemondott szolgáltatások ellentételezésének feszámítására.
Egy hipermarketlánc árszínvonala leginkább ezektől a kedvezményektől marad versenyképes, az utólagos elszámolásokból azonban sokszor adódik komoly vita. Ez esetenként odáig fajul, hogy a beszállító felszámolási eljárást kezdeményez a lánc ellen. A láncok szolgáltatásai köré (a piaci erőfölény paragrafussal) húzott korlátok miatt az elemzők nem tartják kizártnak, hogy a kereskedelmi törvény hatálybalépése előtt gyökeresen megváltozik a kereskedők és beszállítók közötti elszámolási rendszer, és sok esetben az "előre fizetett", pontosabban az értékesítendő áru végösszegében megjelenő kedvezmények kerülnek majd előtérbe. Ez annyit tesz, hogy egy 100 forint listaértékű áru esetében a például 20 százalékos kedvezményt nem utólag, négy kondíció keretében, ötforintonként fizeti vissza a hipermarketnek a beszállító, hanem helyből 80 forintról indul az alku.