Ehhez képest pénteken a két fél arról állapodott meg, hogy a múltat, vagyis "az Acélművek előző vezetése által kialakított szerződéses kapcsolatokat" lezártnak tekintik, ugyanakkor egy új szerződést kötnek, így Zarándok tovább szállíthat, Orbán papával együtt.
Mi történhetett? Miért állapodott meg a vasmű, ha Zarándok szerződése lejárt, és miért ment bele alkuba a vállalkozó, ha neki volt igaza?
Biztos válasz persze egyik kérdésre sem adható, mert a Dunaferr csak rövid, általánosan fogalmazó közleményt adott ki, de az eddig kiszivárgott információk alapján egyes elemek rekonstruálhatók.
Zarándok kompromisszumkészségét magyarázhatják azok a Napi Gazdaságban megjelent információk, melyek szerint a hatalmas kötbér szokatlan volt a Dunaferr gyakorlatában, valamint hogy annyi kőzetre nem is lett volna szüksége az üzemnek, mint amennyire szerződtek. A vállalkozó ezenfelül korábban azt állította, Orbán Győzőnek tonnánként 300 forinttal olcsóbban szállította a vasmű a követ, ám a Napi szerint Zarándok tonnánként 336 forint plusz áfa "expedíciós díjat" is számlázott.
A Dunaferr viszont korábban annak ellenére tagadta a 10 évre szóló szerződés meglétét, hogy Zarándok azt állítása szerint közjegyzővel hitelesíttette.
A mostani alku párhuzamba állítható azzal, amelyet az óriáscéget vagyonkezelőként irányító szocialista kötődésű vállalkozók kötöttek a helyüket erővel elfoglaló fideszesekkel. Hiába állította a megállapodás előtt a vagyonkezelő, hogy neki jogszerűen jár egymilliárd forint sikerdíj, amiért végsőkig perelni fog, a végén hipp-hopp lemondott az összegről annak fejében, hogy a cég tulajdonosai 3 évig maradhatnak a Dunaferr alkalmazottai.
A Dunaferr-Zarándok megállapodást hétfőn szignálják a felek.