Ha viszont azt feltételezzük, hogy mindegyik kifizetés vállalkozói jogviszony keretében történt (ami nem életszerű, tekintve a munkaügyi ellenőrzésben rejlő veszélyt), akkor 20 százalékos áfatartalomból kiindulva összesen 119,5 millió forint nettó jövedelem adódik. Szintén átlagosan havi 200 ezer forintos jövedelem szerint számolva ebben az esetben összesen 597-en tartozhattak az ekho alá januárban. A valóság valahol a két szám között lehet, figyelembe véve, hogy egy magánszemélyhez több ekhós kifizetés is kapcsolódhat.
Az ekhót a színlelt szerződések visszaszorítására vezették be idén, de kimondva-kimondatlanul egy másik, szintén fiatalnak számító közteher, az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) kiváltását is szolgálja. A szerény érdeklődés az ekho iránt azzal magyarázható, hogy alkalmazása összekapcsolódik a színlelt szerződések júliustól lejáró adóügyi "védettségével". A második félévtől súlyos büntetésekkel néz szembe ugyanis az a munkaadó, akinél ilyen jellegű foglalkoztatási jogviszonyt találnak az ellenőrök, addig viszont él a moratórium. Ezért várható, hogy a határidőhöz közeledve megszaporodik az ekhósok száma, az eddigi bejelentések alapján az érintett vállalkozások legkésőbb áprilisban, májusban áttérnek az ekhós foglalkoztatásra.
Az eva jelenlegi fölényét mutatja, hogy januárban 6,1 milliárd forintos bevételt hozott a költségvetésnek, holott a negyedéves befizetés februárban volt esedékes. Az eltérés még látványosabb lehetett a kéthavi bevételekben, amikor az evából 22,6 milliárd forint folyt be, s bár az ekhóról még nincs adat, valószínűleg a januárihoz hasonló nagyságrendű bevétel keletkezett az előző hónapban is. Idén 105 ezer vállalkozás kezdte evásként az évet, ezzel szemben áll a kevesebb mint 600 ekhós (természetesen lehet átfedés közöttük). Az evával ellentétben hónapról hónapra ingadozhat az ekhósok száma, nincs bejelentkezési határidő, bármikor keletkező jövedelem bekerülhet az ekhóba.