Ekhózzak? Evázzak? Legyek alkalmazott?

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) május elején jelent meg a köztudatban, amikor a miniszterelnök bejelentette: a kormány a színlelt szerződések megszüntetése érdekében bevezeti ezt az adózási formát. Az eredeti koncepció szerint a 35 százalékos ekhót csak a foglalkoztatónak kellett volna fizetnie, miáltal fennáll annak a veszélye, hogy a kifizetők - hogy pénzüknél maradjanak - negyedével csökkentik a megbízási díjakat.

Kötelező vagy szabadon választott?

A napvilágot látott tervezet szerint a foglalkoztatónak a bruttó összeg után 20, míg a foglalkoztatottnak 15 százalékot kell fizetnie. A munkáltatói 20 százalék a tervek szerint tartalmazza a munkaadói egészség- és nyugdíj-biztosítási járulékot, a tételes ehót, míg a 15 százalék az ekhózó nyugdíjjárulékát, a magánnyugdíj-pénztári tagdíj fedezetét és az adóját is.

Ennél többet - valamint azt, hogy az ekhós jövedelmet is szerepeltetni kell az szja-bevallásban - hivatalosan egyelőre nem tudni a tervezett adónemről. A pénzügyminisztérium ugyanis az ekhóval kapcsolatos kérdések többségére nem válaszolt. Szerettük volna megtudni, hogy csak munkaviszonnyal rendelkező magánszemélyek kaphatnak juttatást az ekho szabályai szerint vagy egyéni vállalkozóként tevékenykedő magánszemélyek is. Megkérdeztük azt is, terveznek-e beépíteni olyan szabályt az ekhóba, amely kizárná azt a lehetőséget, hogy az, akit munkaviszonyban foglalkoztatnak, az kaphasson ugyanattól a vállalkozástól ekhó-s jövedelmet is.

Egyelőre az sem világos, hogy az ekhót kötelezően választani kell-e azokban a szakmákban, amelyekre a törvénytervezet szerint kiterjed az új adónem, vagy továbbra is fennmaradhatnak-e a vállalkozói szerződések. A PM-ben azt mondták, hogy az ekho bevezetése nem jelent automatikusan a vállalkozásokkal és vállalkozkkal kötött megbízási vagy vállalkozói szerződések megszüntetését.

Tiltakoznak a szerkesztőségek

Tény ugyanakkor, hogy az ekho alkalmazásáról az újságírószövetség és a kormány között folyó egyeztetésen a minisztériumok - a PM és a munkaügyi tárca - illetékesei többször felvetették az ekho és az eva alkalmazása közötti átjárhatóság szükségességét. A Magyar Újságírók Országos Szövetség (MÚOSZ) korábban közzétette: bizonyos feltételek mellett támogatja az ekho bevezetését, azt, hogy a vállalkozói jogviszonyt a munkaügyi felügyelők munkaviszonnyá minősítsék át. Ezt azonban megnehezítheti, hogy munkaügyi szakértők szerint két gazdasági társaság között meglévő szerződést sem lehet automatikusan "átírni" munkaszerződéssé, hiszen munkaviszonyban csak magánszemély állhat, betéti társaság vagy kft. nem.

Hat szerkesztőség - az Index, az Origo, a TV2, az RTL Klub, az MTV és az Info Rádió - emellett közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a MÚOSZ-nak nincs felhatalmazása a nyilatkozat aláírónak képviseletére. A nyilatkozat aláírói szerint a MÚOSZ a médiában tevékenykedő személyek és gazdasági szervezetek jelentős részének véleményét nem megfelelően képviseli, arról érdemi egyeztetést nem folytatott. A közleményben leszögezik azt is: az ekho bevezetése és annak szabályai a jelen nyilatkozatot aláíró intézményekben sem csak az újságírókat, riportereket érinti, hanem annál sokkal szélesebb kör egzisztenciájára, anyagi boldogulására van jelentős hatással.

Rosszabb mindenkinek

Egyelőre azt sem tudni, a kormány tervez-e olyan "védőintézkedést" a jogszabályban, amely megakadályozza, hogy a most még alkalmazottként dolgozó munkavállalót elbocsássák, majd a jövőben az ekhó szabályai szerint foglalkoztassák. Ha nincs ilyen tiltás, akkor nemcsak a vállalkozói szerződéseket fenyegeti az új adónem, hanem a munkaviszonyban dolgozókat is.

A munkaadók ugyanis megtehetik, hogy a munkaszerződést januártól megváltoztatják: a munkabért az aktuális 63-70-77 ezer forintosra tervezett minimálbérre csökkentik, míg a többi pénzt az ekho szabályai szerint fizetik ki neki. Ez csökkenti a munkaadó járulékterheit, ugyanakkor szűkebb körű társadalombiztosítási ellátásra jogosítja fel - vagyis kedvezőtlenebb helyzetbe hozza - a munkavállalót. Legalábbis erre az eredményre jutottunk akkor, amikor - mivel válaszokat nem kaptunk, különböző forgatókönyvek alapján - számolni kezdtünk.

Eva: 100-ból 101,65

Azok, akik egyéni vállalkozóként vagy betéti társaságukkal az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) szerint adóznak és az áfakörbe tartoznak, adófizetés után még a januártól változó áfa- és egyéb adószabályok szerint is többet kapnak, mint adófizetés előtt (hacsak nem kerül be az adótörvényekbe egy eddig nem ismertetett szigorítás).

A 100 000 forintos megbízási díj ugyanis áfával 121 000 forint lesz, amiből a 15 százalékos eva 18 150 forint, az iparűzési adó 1210 forint, tehát a nettó még 101 650 forint lesz. Ez ugyan kedvezőtlenebb az ideinél (a 100 000 bruttója 125 000 forint, ebből az eva és az ipa befizetése után 105 000 forint marad), de mégis több az adózott bevétel, mint az adózás előtti. A 200 000 forintos jövedelem nettója ennek megfelelően 203 300 forint, míg a 300 000 forintosé 304 950 forint.

Ekho: 120-ból 85 vagy 139-ből 84,9

Amikor azt akarjuk kiszámítani, hogy mennyi pénzhez juthat a munkavállaló - és mennyit kell kifizetnie a munkaadónak -, ha 100 000, 200 000 vagy 300 000 forintos díjazásban állapodtak meg, és az ekhót választják, két variációt is figyelembe vettünk. Az elsőnél abból indultunk ki, hogy a teljes összeget ki lehet fizetni munkaszerződés nélkül, a másodiknál abból, hogy munkaszerződést is kell kötni az ekhós foglalkoztatottal - és azzal számoltunk, hogy ezt minimálbérre kötik meg.

A 100 000 forintból a munkavállalónak 85 000 forintja marad, a bruttó összeg után a munkaadónak 20 000 forintnyi járulékot kell fizetnie. Vagyis a 100 000 forintos bruttóból - ami a munkaadónak 120 000 forintjába kerül - az államnak 35 000 forintnyi bevétele lesz, míg a munkavállaló 85 000 forinthoz juthat. A munkavállaló tehát az összes bér- és járulékköltség 70,83 százalékát kapja kézhez, ami jóval kedvezőtlenebb, mint amit az eva kínál. Az arányok 200 000 és 300 000 forintnál sem változnak: előbbiből 170 000, utóbbiból 255 000 forint kerül a munkavállalóhoz, előbbi után 70 000, utóbbi után 105 000 forint bevétele lesz az államnak.

Ha a megbízónak és a megbízottnak munkaszerződést is kell kötnie, akkor ennél összetettebb a helyzet. Jövőre az alapminimálbér 70 000 forint, de a diplomásoké várhatóan ennél tíz százalékkal magasabb, vagyis 77 000 forint lesz (a szellemi foglalkozásúak zöme ebbe a kategóriába esik).

Bruttók és nettók, adók és járulékok különböző adónemek esetén Eva Bruttó járandóság 100 000 200 000 300 000 Foglalkoztató összes kiadása 100 000 200 000 300 000 Foglalkoztatott nettója 101 650 203 300 304 950 Állam bevétele -1650 -3300 -4950 Ekho munkaviszony nélkül Bruttó járandóság 100 000 200 000 300 000 Foglalkoztató összes kiadása 120 000 240 000 360 000 Foglalkoztatott nettója 85 000 170 000 255 000 Állam bevétele 35 000 70 000 105 000 Ekho munkaviszonnyal Bruttó járandóság 100 000 200 000 300 000 Foglalkoztató összes kiadása 139 275 259 275 379 275 Foglalkoztatott nettója 84 895 169 895 254 895 Állam bevétele 54 380 89 380 124 380 Munkabér személyi jövedelemadója Bruttó járandóság 100 000 200 000 300 000 Foglalkoztató összes kiadása 144 450 286 950 429 450 Foglalkoztatott nettója 79 000 124 250 174 750 Állam bevétele 65 450 162 700 254 700

Mivel a jövő évi adótábla részletei még nem ismertek, nem tudni pontosan, hogy a 77 000 forintnak mennyi lesz az szjá-ja, csak azt: ez az összeg várhatóan már nem lesz adómentes. Ha csak a 70 000 fölötti rész adózik, akkor a 7000 forint után 1260 forintnyi szjá-t kell fizetni. Emellett 13,5 százalék (10 395 forint) egyéb járulék terheli a 77 000 forintot, ami így nettóban 65 345 forint lesz (elfogadva az 1260 forintos feltételezést). A munkáltatót a 77 000 forint után 42,5 százalékos, 32 725 forintos járulékfizetési és 1950 forintos eho-fizetési kötelezettség terheli majd. Így a bruttó 77 000 forintból 65 345 marad a megbízottnál, míg ez a foglalkoztatónak 111 675 forintba kerül.

Mivel abból indultunk ki, hogy a foglalkoztató bruttó 100 000 forintra szerződik a munkavállalóval, a 77 000 forint "fölött" marad 23 000 forint, amit már az ekho szabályai szerint lehet folyósítani. Ez után a foglalkoztatónak még további 4600 forintot, míg a munkavállalónak 3450 forintot kell befizetnie. A 100 000 forint nettója így 84 895 forint lehet, ami a munkaadónak 139 275 forintjába kerül. Ebben az esetben már a munkavállaló kezébe kerülő összeg már csak 60,95 százaléka a teljes bér- és járulékköltségnek

Ha valaki 200 000 forintot kapna ekhóval, akkor 77 000 forintig változatlan a helyzet. A maradék 123 000 forint után 24 600 forint a munkaadót, 18 450 forint a munkavállalót terhelő járulék. Így a munkavállaló 65 345 + 104 550, vagyis 169 895 forintot kaphat, míg a munkaadónak összesen 259 275 forintnyi terhet kellene megfizetnie. Ebben az esetben a nettó kereset már 65,5 százaléka a teljes bér- és járulékköltségnek.

A 300 000 forintos jövedelem esetén 223 000 forint fizethető ki az ekho szabályai szerint. A munkavállaló 65 345 + 189 550 forintot, tehát összesen 254 895 forintot kaphat nettóban, míg a munkaadónak összesen 379 275 forintnyi járulékot kell fizetnie, vagyis a nettó aránya már 67,2 százalékra emelkedne. Az összegek emelkedésével tehát nő a munkaadó által kapott nettó összeg és csökken a munkaadó által kifizetett járulék aránya, ám a változás nem számottevő. Ezen a módon havi 756 333 forintig mehet fel az ekhóval kifizetett összeg - legalábbis ha életben marad az a terv, hogy legfeljebb tízmillió forintos jövedelemig lehessen az ekho szabályai szerint adózni (az efölötti összeg után a személyi jövedelemadót kell fizetni).

Költséges munkabér, olcsó számlavásárlás

A legköltségesebb változat természetesen az, ha a teljes összegre munkaszerződést kötnek. Az idei adó- és járulékszabályokkal számolva a foglalkoztatónak 144 450 forintjába kerül bruttó 100 000 forintnyi bér, amiből a munkavállaló a bejelentett szja-változások nyomán januárban előreláthatólag 79 000 forintot kaphat kézhez (adókedvezmények figyelembe vétele nélkül). Ez 54,7 százalékos arány, ha a nettó keresetet a teljes bér- és járulékköltséghez arányosítjuk.

Ha a bér bruttó 200 000 forint, akkor a nettó 124 250, míg a munkaadó teljes költsége 286 950 forint. A nettó bér és az összes költség aránya ekkor már csak 43,3 százalék. Ennél is rosszabb a helyzet 300 000 forintos kereset esetén: a 174 750 forintnyi nettó a munkaadónak 429 450 forintba kerül, vagyis a nettó már csak 40,7 százaléka a bérnek és a bérhez kapcsolódó valamennyi költségnek.

Melyik a jobb?

A számok alapján úgy tűnik, könnyű a válaszadás: a legjobban azok járnak, akik továbbra is eváznak, a legrosszabbul azok, akiket munkaszerződéssel fizetnek ki. Van azonban néhány egyéb tényező is, amit érdemes figyelembe venni.

Így például, ha munkaviszonyhoz kötik az ekhót, akkor a munkabér miatt a foglalkoztatott kapna táppénzt, munkanélküli-ellátást, gyermekgondozási díjat és nyugdíjat, és utóbbira az ekhós kereset alapján is jogosult lenne, vagyis több nyugdíjra számíthat, mint ha minimálbéren bejelentett evás vállalkozó lenne. Természetesen még több nyugdíjra és táppénzre lenne jogosult az, akivel a teljes keresetére munkaszerződést kötnek.

Kevésbé fontos, de szintén figyelemreméltó szempont, hogy az ekhóval foglalkoztatottakat még annyi papírmunka sem terheli, mint az evásokat, hiszen a tervek szerint a bruttó 15 százalékát is a kifizető vonja majd le a bérükből. Így, ha az ekhóhoz nem kell munkaviszony, lehet, hogy semmilyen adóbevallási kötelezettségük nem lesz (ha kell, akkor is csak az szja-bevallásban kell eggyel több sort kitölteniük). Ugyanakkor arra is érdemes odafigyelni, hogy ekhóval csak évi 10 millió forint szerezhető jövedelem, míg evával 25 millió forintig.