Kormányzati beismerés: Nem volt adócsökkentés, nincs elég munkahely

Újabb részleteket ismerhettünk meg az európai uniós stratégiáról szóló kormányelőterjesztésből,ami kedden a kormány elé került. Az előterjesztést készítő Nemzeti Fejlesztési Hivatalból vezetője, Gottfried Péter megerősítette, hogy az előterjesztést nem a nyilvánosság, hanem a kormány számára készítették, hogy segítse kormánytagok felkészülését az unióval kapcsolatos tennivalókra.

A dokumentumból kitűnik: a kormányban sokkal reálisabban és kritikusabban látják a magyar gazdaság helyzetét, mint azt például a féléves rendszerességgel átírt, és az uniós pénzügyminiszterek által visszadobott konvergenciaprogram alapján gondolnánk. Az előterjesztésért felelős Baráth Etele tárca nélküli miniszter hivatalának vezetője szerint a megszokottnál kritikusabb hangvételű dokumentum vitaanyag, és az nem ír felül semmilyen korábbi stratégiát vagy tervet.

Kevesen dolgoznak, sokba kerülnek

Az EU-n belüli egyik legfontosabbja a lisszaboni stratégiának nevezett program, amely a gazdaság és a foglalkoztatás növelését helyezi a középpontba. A program megvalósításához az előterjesztés szerint három területen, a makrogazdasági stabilitás és egyensúly elérése és fenntartása, a termelékenység és a gazdasági versenyképesség növelése, valamint a foglalkoztatás növelése érdekében van szükség kormányzati intézkedésre.

Ezen a három területen azonban nem túl sok oka lehet a büszkeségre a kormánynak, amely ezt részben maga is elismeri. "Magyarországon alacsony a foglalkoztatás és az aktivitás, [...] ez veszteségeket jelent a gazdaság számára", ugyanis a szociális kiadások magas szintje miatt korlátozza "az államháztartási hiány csökkentésére irányuló törekvések és az adópolitika mozgásterét". Ez azért különösen kényes kérdés a kabinet számára, mert látható, hogy a választási kampány egyik kiemelt témája is munkahelyteremtés kérdése lesz.

A kormány lényegében bevallja, hogy nem történt meg az az adócsökkentés, amiről az elmúlt évek kormányzati kommunikációjában folyamatosan szó volt. Ezt alátámasztják az Eurostat hétfőn publikált adatai is, miszerint 2002 és 2004 között nemhogy csökkent volna, hanem 0,1 százalékpontot még nőtt is, így a GDP 39,2 százalékát vonja el az állam adók formájában (lehet, hogy tavaly már megkezdődött a csökkenés, de 2005-ös adatai még nem voltak az Eurostatnak).

Nemcsak az euró kerül veszélybe

Ráadásul nemcsak az adókat, hanem az államháztartási hiányt sem sikerült lejjebb vinni ebben a kormányzati ciklusban - a deficit minden évben magasabb lett a tervezettnél, és nemhogy az elvárt 3 százalékos szinthez nem tudott közelíteni, de 5 százalék alá sem ment soha -, holott a kormányelőterjesztés szerint "az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjéhez való felzárkózás sikeres teljesítésének [...] egyik legfontosabb feltétele a makrogazdasági stabilitás elérése és fenntartása", ennek érdekben fontos az állami beruházások "kiszorító hatásának minimalizálása".

Eszerint nemcsak az euró bevezetését, hanem az uniós fejlettség elérését is veszélyezteti a magas ikerdeficit, hiszen nemcsak az államháztartási, hanem a külkereskedelmi mérleg is súlyosan veszteséges. A hazánkban már meglévő és esetleg tartóssá váló egyensúlytalanságra vonatkozó prognózis is kellően (ön)kritikus: "az egyensúly - akár átmeneti - felborulása is negatív következményekkel járhat [...] lassíthatja és megnehezítheti a felzárkózás útját".

A felzárkózás idővel egyre nehezebb lehet, ahogyan azt a dokumentumnak az abban stratégiai kérdésnek nevezett euróbevezetéshez kapcsolódó részeiből is kiderül: "akár a tagállamok közötti gazdaságpolitikai koordináció erősítése, akár az adóharmonizációs törekvések előre vetítik annak a veszélyét, hogy az intézményesen is leginkább elkülönülő euróövezet tovább távolodik a kívül állóktól". A dokumentum készítői szerint ez ahhoz vezethet, hogy a "felzárkózás idővel még nehezebbé és még távolibbá válik az euróövezeten kívüli tagállamok számára".