Csak majdnem a világ legrosszabb pénze a forint

243,70 Ft – ennyibe került az MNB adatai szerint egy euró egy évvel ezelőtt, tavaly szeptember 1-jén. Az idén augusztus 31-én 274,76 forintot kellett a közös pénz egységéért fizetni, a gyengülés 12,7 százalékos. Ne legyünk szőrszálhasogatók: a tavaly szeptember a forint történetében a legerősebb időszakok egyike volt, a 243,70-es árfolyam már a 240-es sávszél súrolásának tekinthető, és nem is volt jellemző tartósan. Sok engedményt azonban nem kell tennünk: ha turistafejjel számoltunk, éveken át a 250-es szorzót használtuk az euróárakat látva, ehhez képest most a 275 a minimum, ami szintén 11 százalékos gyengülést jelent.

Globális okok

Véget ért a kegyelmi állapot, csökkent a kockázatéhség, fordult a befektetői hangulat - az elmúlt fél évben szinte szlogenné váltak a kifejezések - a feltörekvő piacok, ezen belül régiónk devizáinak gyengülése mögött álló okokként. Mindez többé-kevésbé igaz: miközben az elmúlt éveket a fejlett piacokon alacsony kamatszintek és hozamok jellemezték, a tőke a nagyobb hozamot ígérő, nagyobb gazdasági növekedéssel kecsegtető, bár államháztartási helyzetükből és gazdasági fejlettségükből adódó besorolásukat tekintve kockázatosabbnak minősülő országokban keresett helyet magának. Ám amikor előbb az USA-ban, majd az eurózónában és Japánban is kamatemelési ciklus kezdődött, a tőke elindult visszafelé.

A régióval együtt mozgott a forint - hangzott el sokszor a kora tavasz folyamán, amikor az első gyengülési hullám elérte a magyar pénzt. A március 15-ei ünnep- és a hazai piacon szünnap előtt tettük az első nagy lépést lefelé: a február második fele óta apránként, lassan, de biztosan gyengülgető forint az MNB adatai szerint március 13-án még 259-es árfolyamot tartott az euróval szemben, a lélektani szempontból is fontos 260-as szintet azonban másnap ugrásszerű gyengüléssel szakította át, az euróval 265 forint felett is kereskedtek.

A következő kerek határt, a 270-es szintet jóval a választások, sőt a kormányalakítás után, június közepén vitte át a forint. Érdekességképpen: azután történt ez, hogy a szerkezete miatt sokat kritizált, de a kiigazítás szükségessége miatt így elengedhetetlennek mondott Gyurcsány-csomagot a kormányfő június 10-én bejelentette. A miniszterelnök azonban mást is mondott, mégpedig azt, hogy a forint a középárfolyam (azaz a 282,36-os eurókurzus) felé indulhat, amit a piac komolyan is vett. A hétvégi nyilatkozat után a forint bedőlt, és pár nap alatt 270 fölé került az euró ára. Június 16. óta a forint a 270-280 közötti sávban mozog, felül többször, alul mindössze egyszer lépett ki belőle. Az utóbbi két hónapban augusztus 9-10-11-én volt a legerősebb a magyar pénz, egy euró ezen a három napon 269 forint volt.

Ezen állomások egy részén a régió pénzei valóban együtt mozogtak a forinttal. Csakhogy: ahogy azt Járai Zsigmond jegybankelnök a közelmúltban egy pénzügyi konferencián is kiemelte, amikor a régiós devizák gyengültek, a forint vezette a sort, amikor erősödtek, akkor pedig zárta.

A helyzet voltaképpen ennél is borúsabb: hangulatváltozás ide, kamatelőny és kockázatéhség-csökkenés oda, egyéves viszonylatban a forint kivételével mindhárom visegrádi ország pénze nemhogy kevésbé gyengült, mint a forint, hanem a befektetői klímaváltozásra eszerint fittyet hányva erősödött az euróval szemben.

A régióban mélyponton vagyunk

Ezáltal a két koronával szemben abszolút történelmi mélypontra kerültünk, míg a zloty vonatkozásában csak azért pusztán sokéves a rekord, mert a magyar pénz 2001. tavaszi gyengélkedése (266-267 körüli euróárfolyamok) idején a lengyel deviza szárnyalt, így a két pénznem viszonylatában a 75,61-es, 2001 áprilisában elért keresztárfolyam jelenti számunkra a negatív rekordot.

Egy évvel ezelőtt a cseh korona valamivel több mint nyolc forintba, a szlovák 6,30-ba került. Ezek az árfolyamok az előző évek távlatában átlagosnak voltak mondhatók, noha hosszabb távon az euróval szemben korábban is többet erősödtek a koronák, mint a forint. Az elmúlt egy évben a forint gyengülése miatt ez fokozattan igaz volt, így mára az egy évvel ezelőtti helyzethez képest drasztikus elmozdulás állt be: a cseh korona másfél, a szlovák egy forinttal kerül többe, így 9,80, illetve 7,30 körüli árfolyamok jellemzőek az elmúlt hetekben.

A feltörekvők között van nálunk gyengébb

Nem vigasztalhatjuk magunkat akkor sem, ha tágabb környezetünkben, az elmúlt években a befektetők kedvenceként emlegetett feltörekvő piacokon nézünk körül. Pénzpiaci értelemben ide olyan, gazdasági fejlettségben és makrogazdasági fundamentumaik tekintetében a fejlett országoktól elmaradó, de liberalizált és - zömmel a jelentős államadóság miatti állandó kötvénykibocsátások miatt - pörgő devizakereskedelemmel rendelkező országok tartoznak, mint Mexikó, Argentína, Brazília, vagy éppen Izland, Törökország és Dél-Afrika.

A gyorsmérleg: az elmúlt egy évben - igaz, több országban kamatemelések hatására is - a globális befektetői klímaváltozás ellenére voltak erősödő devizák, a forintnál csak az izlandi koronának és a dél-afrikai randnak gyengébbek a mutatói. Előbbi valamivel 15, utóbbi 18 százalék feletti gyengülést mutat az euróval szemben, míg a forint 11-12 százalékkal ér kevesebbet. Nagyjából egy szinten vagyunk a török lírával: ha tavaly szeptember 1-jét vesszük kiindulási alapnak, a forint gyengült jobban (12,7 százalék, illetve 12,5 százalék), ha a 250-es euróárat vesszük kiindulásnak, a líra.

Merre tovább?

A fentiekből nem adódik más következtetés: a forint gyengesége döntően a magyar államháztartás világviszonylatban is kivételesen negatív mutatóinak köszönhető. A tíz százalékot meghaladó költségvetési hiány, a hetven százalék közelébe kúszó - a következő években azt át is lépő - államadósság a befektetők szemében hatalmasra növeli a kockázati besorolást, amit csak nagyon jelentős kamatkülönbséggel lehet ellensúlyozni. Ez pedig már múlté. Ahogy az is, hogy az esetleg magasabb kockázatot a befektetők még keresik is a fejlett piacokon egykor volt alacsony kamatok miatt, és az is, hogy a feltörekvő piacok között a magyar gazdaság megítélése a makromutatók összevetése alapján kedvezőnek volt mondható.

Az elmúlt hónapban az Index által megkérdezett elemzők többsége úgy vélekedett: a forint az év végéig beállhat a 270-280 közötti árfolyamsávba az euróval szemben, melyen belül rövid idő, néhány nap alatt is jelentős, többforintos mozgásokra kerülhet sor. Az erősödésnek hosszabb távon két alapja lehet: egyfelől a jegybanki kamatemelés, másfelől az időközben elkészült konvergenciaprogram, illetve főképp az abban foglaltak következetes végrehajtása. A pozítiv forgatókönyvet felvázolók szerint amennyiben a monetáris és a fiskális politika is a piacok elvárásainak megfelelően alakul, az év végére akár 265 forintra is csökkenhet az euró ára.