Ilyenek a magyar gazdagok

A magyar társadalom felső jövedelmi tizedébe tartozó háztartásokban az egy főre jutó nettó jövedelem 1 millió 824 ezer forint volt 2006-ban. Ez csaknem hatszor nagyobb, mint a legszegényebbek körében mért jövedelemszint, az egyenlőtlenség enyhén növekedett 2000-hez képest. (A statisztikák egyébként nem támasztják alá azt a közkeletű vélekedést, hogy Magyarországon óriásiak és egyre növekvők a jövedelemkülönbségek.)

Ugyanakkor az ezzel együtt is igaz, hogy a különbségek abszolút értelemben nagyok. Ez nem csak a jövedelemkülönbségben, hanem a stabilitásban is jelentkezik. A leggazdagabbak körében két emberből, az alsó jövedelmi tizedben nyolc fő közül találunk egy foglalkoztatottat. Ezt nem csak a munkanélküliség, hanem az inaktivitás is magyarázza: az átlagos családméret a szegények körében kétszer akkora, mint a módosaknál.

A jövedelemszerkezetet vizsgálva egy meglepő adat is szemünkbe ütközik. Miközben a legszegényebb jövedelmi tizedben a nyugdíj jellegű kifizetések mindössze 10 százalékát teszik ki a bruttó jövedelemnek, addig a leggazdagabb háztartások esetében a 2,5 millió forintos éves bruttó jövedelemből 394 ezer forintot, azaz egyhatodnyi részarányt tesz ki ugyanez a kategória.

Többek között ebből is arra lehet következtetni, hogy a nyugdíjas társadalmi réteg a teljes jövedelemskálán belül enyhén a felső tartományba, legalábbis abba az irányba tolódott. Ez a magyarázata annak is, hogy a társadalmi juttatások (segélyek, támogatások, nyugdíj) egy háztartásra jutó átlagos összege két és félszer nagyobb a leggazdagabbak körében, mint a szegényeknél.

A jövedelmek kapcsán ki kell emelni, hogy az elvárások gyorsan növekednek a gazdagodás során. Legalábbis erre utal, hogy miközben a legszegényebb háztartások szerint 110 ezer forint havi nettó összjövedelemből "nagyon jól" meg lehet élni, addig a leggazdagabbak szerint ez az átlagos megélhetésre sem elég.

Érdekes eredményekre vezet a különböző vagyontárgyakkal való ellátottság vizsgálata. Az adatok igazolják, hogy a magyar ember a vagyonát elsősorban lakásban halmozza fel: még a legszegényebbek körében is a háztartások 80 százaléka lakástulajdonos, ez az arány a leggazdagabbaknál sem sokkal nagyobb. Sőt, a lakásméret sem nagyobb a gazdagoknál, ennek azonban részben az a magyarázata, hogy a családméret feleakkora, vagyis a 100 szobára jutó személyek számában már jelentős a különbség.

Vannak kisebb vagyonelemek, amelyeket már senkinek nem okoz gondot megvásárolni. Ilyen a színes tv, a mobiltelefon, de nem sokkal állnak az átlagosnál jobban a gazdagok videó vagy cd-lejátszó dolgában sem. Ami talán meglepő lehet, hogy személyi számítógép a módos háztartásoknak mindösszesen bő felénél, 56 százalékuknál van. Igaz, az alacsony számot két tényező is mentheti. Egyrészt a 9 százalékos laptop-arány, illetve az, hogy az adatok 2006-osak, és az elmúlt években gyors bővülés volt megfigyelhető. Így vélhetően ma már a felső jövedelmi tized összességében közel állhat a 70 százalékos lefedettséghez a számítógépek területén.

A gazdagabbak vélhetően egészségesebben élnek - legalábbis ami a táplálkozási szokásokat illeti. Csaknem háromszor annyi tengeri herkentyű és gyümölcs, valamint kétszer annyi zöldség fogy, mint a szegény háztartásokban, állati zsiradékból és kenyérfélékből viszont kevesebbet esznek.

Ezzel együtt a háztartásstatisztika világosan mutatja az elmúlt fél évtized életszínvonal-javulását - igaz, csak a tartós javak tekintetében. Szinte minden nagyobb értékű fogyasztási cikk esetében jelentősen bővült az elterjedtség 2000 óta.

Ugyanakkor az élelmiszerek körében az egészségesebb irányba való elmozdulás meglehetősen lassú. A cukor és a kenyérfélék csökkenő fogyasztása mellett ugyanis a zöldség- és a gyümölcsfélékből is kevesebbet esznek az emberek most, mint 2000-ben.