További Magyar cikkek
Kiadáscsökkentés és bevételnövelés - ez a két módja lehet annak, hogy csökkenjen az államháztartás forintstabilitást veszélyeztető hiánya. A gazdaságpolitikával foglalkozó szakértők között a megszorító csomag szükségességét illetően nincs vita, arról azonban, hogy ebben milyen súllyal szerepeljenek a kiadáscsökkentési, illetve a bevételnövelési intézkedések, már megoszlanak a vélemények és a receptek.
Nagyon rosszat a kormány nem tud lépni: bármiféle korrekció csak segíthet. Heim Péter, Aegon Alapkezelő vezérigazgatója szerint egyelőre csak a szavak szintjén van szó valódi reformokról, az eddig kiszivárogtatott elképzelések legfeljebb kiigazításnak minősíthetők. Forián Szabó Gergellyel, a CA-IB Alapkezelő igazgatósági tagjával együtt úgy látják, a körvonalazódó csomagot áthatja a politikai megfontolás, hogy inkább legyenek kisebbek a közvetlen áldozatok. Ám az igazán merész lépések elmaradásáért éveken át csökkenő GDP-növekedéssel és emelkedő inflációval fizetünk. Ennek eredőjeként az egyébként is valószerűtlen, de Gyurcsány Ferenc által még a legutóbbi napokban is megismételt céldátum a konvergenciakritériumok teljesítésére teljesen reménytelen válik. Még ha könyvelési trükkökkel sikerülne is az államháztartási hiányt legalább a cél közelébe szorítani, az oda vezető, jelenleg látható út miatt az inflációval komoly gondjaink is lehetnek.
A magyar GDP kétharmadát a fogyasztás adja: ha megszorítás van, azaz nőnek az átlagpolgár terhei és kevesebb jut vásárlásra, akkor visszaesik a gazdaság növekedése. A kérdés az lehet, ez a hatás mennyi ideig és milyen mértékben érvényesül, illetve ellensúlyozzák-e egyéb, például a foglalkoztatás növelésére és ezen keresztül a nagyobb termelésre ösztönző intézkedések.
Sok a beszéd, kevés a terv
Az az érzésem, egyelőre csak tesztelés zajlik, részben szándékos kiszivárogtatásokkal. A kormány vizsgálja, hogy ítélnék meg tervezett lépéseit a gazdasági szereplők és a lakosság - mondta az Indexnek Forián Szabó Gergely. Egyelőre azonban a megszorításnak főként a bevételek növelését célzó lépéseiről lehet hallani, a kiadások csökkentéséről alig. Márpedig gazdasági szempontból annál egészségesebb a kiigazítás, minél inkább a kiadáscsökkentő intézkedésekre, és nem a terhek növelésére támaszkodik a kormány - hangsúlyozta a szakértő. A közszférában dolgozók létszámának mérséklése önmagában kevés megtakarítást hozhat. Különösen, ha csak a minisztériumi dolgozók elbocsátására koncentrál a kormány. Egyelőre csak a minisztériumok alkalmazotti létszámának 20-30 százalékos mérsékléséről lehetett hallani konkrét bejelentést. A tárcák 7500 fős állománya azonban elenyésző a közszféra közel 800 ezer fős létszámához képest. Forián szerint 70-80 ezres elbocsátás már érdemi lenne - körülbelül 120-150 milliárdos, azaz a GDP bő fél százalékát kitevő éves megtakarításhoz vezethetne. Ez a hatás azonban csak közel egy ves csúszással jelentkezne, miután a közszférában átlagosan kilenchavi juttatás kifizetésével kell számolni elbocsátások esetén.
Nem látják, mi az alapvető probléma?
Az eddig megismert tervek alapján a lépések nem oldják meg a magyar gazdaság alapvető problémáját - mondta az Indexnek Heim Péter. Az Aegon Alapkezelő Rt. vezérigazgatója szerint a fő baj a jelenlegi adózási rendszerben van: túl sok az inaktív, és az aktívak között is alacsony az adóbázis, azaz azok száma, akik érdemben kiveszik részüket a közterhek viseléséből. Igaz ez mind az adók, mind a járulékok fizetésére. A mai helyzetben - egyebek között a minimálbér adómentessége miatt - a 3,8 millió foglalkoztatottból csak 2,6 milló fizet ténylegesen az államkasszába, azaz ennyien tartanak el tízmillió embert. Ráadásul az állami újraelosztás túl magas, a GDP 49 százalékára rúg. Ezt legalább 43-44 százalékos, de inkább negyven százalék körüli szintre kellene leszorítani. Nem megy másképpen, mint a kiadások csökkentésével, illetve a bevételek - a kormányelképzelésekhez képest más irányú - növelésével.
Együtt látják
A két alapkezelő-vezető hasonlóan látja a kívánatos intézkedéseket. Nagyobb súlyt kellene biztosítani az adózásban a fogyasztást terhelő adóknak. Forián Szabó Gergely szerint sokat segítene, ha a felső áfakulcsot visszaemelnék 25 százalékra, bár erre az alig fél évvel ezelőtti csökkentés után nincs reális esély. A 15 százalékos kulcs tervezett emelése nagyjából csak feleannyi bevételt hoz vissza a büdzsének, mint amennyiről az év elején lemondott a kormány. 21-22 százalékos egységes kulcsot látna szívesebben Heim Péter is. Mindként szakértő üdvözölné a recept-, illetve a vizitdíj bevezetését, a tervezett intézkedések közül pedig a gázártámogatás csökkentését. Az adóreform terén az élő munka terheinek csökkentését az eva eltörlésével, a már említett áfaemeléssel, a tőkejövedelmek komolyabb adóztatásával ellensúlyoznák. A kiadásokból a szociális juttatások rászorultsági alapra helyezésével, létszám- és intézményleépítéssel faragnának.
Mindennek eredményeképpen a fogyasztás és ezzel együtt a GDP bővülése nyilván visszaesne. Az érdemi reformok azonban ezt a hatást lerövidítenék, az infláció vonatkozásában pedig minimalizálnák a növekedést. Ha a kormány lép, az jó. A kritika nem azt jelenti, hogy nem lesz pozitívabb a hangulat, hogy nem váróható nagyobb stabilitás a forintnál, vagy hogy a kamatszint hosszabb távon ne menne lejjebb - mondta Heim Péter. Ugyanakkor kisebb lépésekkel ismét éveket veszítünk: a gazdasági növekedés előnyeit később élvezhetjük, az akár öt százalék közelébe is felkúszó infláció miatt pedig későbbre tolódik a gazdaságot - az olcsóbb hitelek révén - segítő kamatcsökkenés.
Számok is vannak
Mindezt konkrét számítások is alátámasztják: az MNB a napokban bemutatott angol nyelvű tanulmánya a monetáris politika lehetséges reakcióit bemutatandó elemezte az egyes feltételezett fiskális megszorító intézkedések GDP-re és inflációra gyakorolt hatását. A tanulmányból származó táblázatokban jól látszik: a GDP-t, azaz a gazdasági fejlődést a legkisebb mértékben az átalgos áfakulcs kétszázalékos emelése terhelné meg. A legnagyobb mértékben ugyanakkor a munkaadókat érintő tb-hozzájárulás emelése terhelné a gazdaságot, négy év alatt ez több mint 2 százalékos mínuszt eredményezne.
Az inflációt a legnagyobb mértékben a munkáltatói egészségügyi hozzájárulás emelése lendítené meg, hiszen a vállalkozások e terheik növekedését a termékeik árában érvényesítenék (a kormány jelenlegi tervei között a munkavállalói egészségügyi hozzájárulás emelése szerepel, amely hatásában szja-emeléshez hasonlítható). Ugyanakkor a hatósági árak tervezett és szakértők szerint sem elkerülhető emelése is jelentősen rontja a forint értékét.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A tanulmányban összesen nyolc különböző, az államháztartás hiányát csökkenteni képes lépés hatásait modellezték. Az eltérések jelentősek lehetnek: kiragadva például az állami alkalmazottak elbocsátását, illetve a munkáltatói társadalombiztosítási-járulék emelését a költségvetési egyensúly javulása mellett más-más követkeményekkel lehet számolni. Az előbbi - a munkanélküliség növekedése miatt - természetesen közvetlenül a lakossági jövedelmeket is megváltoztatja, és így az árupiacon is viszonylag gyorsan kifejti hatását, míg az utóbbi elsődlegesen a munkapiaci egyensúlyra hat. Az infláció is eltérően alakul a két intézkedés nyomán, hiszen a leépítések a fogyasztás csökkentése révén ármérséklő hatásúak. Ezzel szemben a munkaköltségek emelése a termelési láncban gyűrűzik tovább, és hosszú távon is inflációs nyomást fejt ki.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Keynes fogságában - nem segítenek az új tételek
Az állam pénzügypolitikai intézkedéseinek gazdaságra gyakorolt hatásait a közgazdasági gondolkodásban máig meghatározó módon bemutató Keynes nyomán az MNB elemzésében is rámutatnak: miközben a direkt állami beavatkozásokat (adók, állami foglalkoztatás, állami beruházások), az úgynevezett keynesi hatásokat vizsgáljuk, mára megkerülhetetlenné vált az úgynevezett nem keynesi hatások elemzése is. Utóbbi körbe tartozik a piaci szereplők várakozása, amely számos országban ma már alapvető hatással bír az infláció tényleges alakulására. Ha ugyanis a gazdasági szereplők magas inflációt várnak, és ennek megfelelően viselkednek üzleti terveikben, döntéseikben, azzal maguk is elősegítik az akár a vártnál is magasabb pénzromlás kialakulását. Ezzel szemben ha pusztán az állami, a fiskális, illetve a monetáris politika eredőjeként magas infláció lenne várható, de az üzleti szféra más megfontolások alapján alacsony pénzromlásban hisz, akkor az ennek megfelelően végrehajtott gazdasági lépések, beruházások a várt infláció ellen hatnak, így alacsonyabbá teszik azt. Hasonló a hitelesség ügye, az, hogy a piacok mennyire hisznek egy adott ország pénzügyi kormányzatában, lépéseinek stabilizációs erejében. Ha igen, azzal felerősíthetik a várt eredményeket, ha nem, a racionálisan várhatónál is kevésbé sikerülhet a kiegyensúlyozás.
Az MNB tanulmánya szerint ezek a nem keynesi hatások Magyarországon rövid távon nem játszanak érdemi ellensúlyozó szerepet, hosszabb távon viszont jelentősek lehetnek. A hazai gazdasági szereplőket sokkal inkább a hátratekintés jellemzi a jegybank szerint, azaz piaci döntéseiket nem várakozásaik, mint a múltbeli tények alapján hozzák. Ugyancsak elhanyagolhatónak látszik - rövid távon bizonyosan - a fiskális politika iránti bizalom, a pénzügyi döntések végrehajtásába vetett hit kompenzációs hatása. Ahhoz, hogy legalább valamiféle hitelességről beszélhessünk, legalább egy évnek kell eltelnie.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
