Az idei büdzsé lebuktatja a magas adókat

Lényeges információt nyerhetünk majd abból, hogy a költségvetés szerkezetében igazából nem lesz változás 2007-ről 2008-ra: mind a kiadási oldalon, mind pedig a bevételi oldalon lesznek ugyan kisebb elmozdulások, de érdemben nem módosul a főbb tételek részesedése a költségvetési tortából. A tavalyi és az idei esztendő így könnyen és egyértelműen összehasonlíthatóvá válik, a gazdasági mutatók alakulása pedig világosan megmutatja majd, hogy a magas adóterhelés hogyan hat a beruházásokra, a munkaerőpiacra, a forgalomra, összefoglalóan a gazdaságra - mondja Barcza György, a K & H Bank vezető elemzője.

Biztos, hogy nem lenne jobb kisebb elvonással?

Már az elmúlt hónapokban is voltak jelei annak, hogy a magas elvonási szint kártékony: a foglalkoztatottság az utóbbi hónapokban csökkent; az adónövelés az ellenőrzési tevékenység fokozása miatt ugyan fehéredéssel is együtt járt, de bizony a látható szférából a szürkébe, illetve a szürkegazdaságból a feketegazdaságba is átmentek az emberek, vállalatok; a GDP növekedési üteme pedig kétségtelenül drasztikusan lassult. Az összevethető két esztendő miatt azonban vitathatatlanul választ kapunk majd olyan kérdésre, hogy véletlen-e, hogy jóval alacsonyabb adócentralizációval működő országokban - például régiós versenytársainknál - gyorsabb a gazdasági fejlődés.

A válasz döntő érv lehet abban a hosszú távra ható kérdésben is, hogy fenntartható-e a nagy jóléti állam. Egyértelművé válhat, újra kell-e gondolni az egész magyar jóléti rendszert, elkerülhetetlen-e a kiadások átfogó reformja és az elvonási szint érezhető mérséklése – hangsúlyozza az elemző.

Több nyugdíjra, szociális juttatásokra

Márpedig a jövő évi költségvetésben az állam a legnagyvonalúbb a nyugdíjak és szociális juttatások terén lesz. (Ezek és a működési költségek a várható inflációnál jobban emelkednek, mint arra nemrégen rámutattunk.) Nemzetközi viszonylatban magasnak számít az oktatásra költött pénz és a lakástámogatások kerete – mondta Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője.

A szociális juttatások és nyugdíjellátásra költött summa emelését az állam által nyújtott természetbeni juttatások (mint például a gázártámogatás vagy a közlekedési ártámogatás) és más közösségi kiadások (javarészt a minisztériumi keretösszegek) lefaragásával, visszafogásával igyekeznek ellensúlyozni. A GDP-hez mért arányt vizsgálva az előbbi tétel a 2002-es szint közelében alakulhat jövőre, a közösségi fogyasztás pedig valahol a 2001-es szintet érheti el. A közszféra bérkiadásai - szintén a GDP arányában - szintúgy a 2001-es szinte (11 százalék köré) szorulhatnak vissza, vagyis csak mostanra sikerülhet visszakorrigálni a 2001-es és 2002-es köztisztviselői és közalkalmazottai béremelés hatását. Ez a szint azonban még mindig magas nemzetközi összevetésben, de tény, hogy közelít az átlagoshoz.

A közösségi fogyasztással függ össze a bevételek megalapozottsága. A bevételeknél amúgy sok izgalom nem várható, az egyes tételek inkább túlteljesülhetnek, mintsem hogy elmaradjanak a tervtől. A beírt számokon felül a fehéredésből jöhet még többletbevétel. Ezt láthatóan a maradványösszeg (az elmúlt években felhalmozódott, el nem költött, de szerződésekkel lekötött summa - a szerk.) csökkentésére kívánják felhasználni. Ez lazítást jelent, hiszen az esetleges többletbevételt várhatóan el is költik erre a célra, ezzel igyekeznek a közösségi fogyasztás visszafogásával hátrányba kerülő intézményeket valamelyest kiengesztelni.

Kritikus pontok

Évekre előre tekintve azpnban több problémára hívja fel a figyelmet Gárgyán Eszter. Először is, meglátása szerint az uniós források beáramlásától a kormányzati tisztségviselők által remélt évi 1 százalékpontos növekedési többlet túlzott. Más országok tapasztalatai alapján inkább 0,3-0,4 százalékpontos GDP-többlet lehet inkább a reális. A többletjövedelem ugyanis nem fog ugyanakkora többletkeresletet generálni, mégpedig a helyettesítési és a kiszorítási hatás miatt: kevésbé hatékony beruházások valósulhatnak meg az uniós pénz lekötésével, de lesz példa arra is, hogy amit megcsinált volna egy vállalkozó saját és hazai forrásból, azt inkább az EU-tól kapott pénzből fejleszti fel.

Másrészt, ide kapcsolódik az is, hogy veszélyforrás, ha nem pörög fel a gazdaság a kormány által remélt, 4 százalék feletti szintre 2009-től. A későbbi költségvetéseket, beleértve a hiánypályát a kormány - a konvergenciaprogram tanúsága szerint - 4 százalékot meghaladó GDP-bővülésre alapozza.

Középtávon a problémák feltorlódhatnak az egészségügyi és nyugdíjkiadásokon belül, márcsak a társadalom elöregedése miatt is - emeli ki a Citibank szakértője. A nyugdíjrendszer változatlan paraméterek mellett (például a nyugdíjemelést meghatározó svájci indexálás miatt) újratermeli a hiányt. Nyugdíjügyben maszatolást láthatunk, a rokkant-, korkedvezményes és előrehozott nyugdíj területén a tervezett szigorítások a jogszabályalkotás során jelentősen felpuhultak. Barczával egybecsengően Gárgyán is hangsúlyozza: márpedig amíg nem történik meg a kiadási szint érdemi mérséklése, addig nem lehet az elvonási szintet jelentősen csökkenteni - pedig ez az ország versenyképességének sürgető javításához szükséges lenne.

Miközben az adóbázis szélesítése érdekében valóban történtek hatásos lépések, érthetetlen dolgok még maradtak. A minimálbér kétszeresét jelentő minimum járulékalapnál csak a társadalombiztosítási járulékokat kellett a minimálbér duplája után leróni, de a személyi jövedelemadót már nem - hoz egy példát a Citibank elemzője.

Már most megvan

A hiánycél, a 4 százalékos GDP-arányos deficitterv megvalósulására szinte mérget lehetne venni. Már most elértük a hiánycélt – fogalmazott Barcza György, utalva arra, hogy összességében a GDP másfél százaléka körülire tehető egyszeri tételek (Gripen-vadászgépek, visszaszoruló sztrádaprogram, nem ismétlődő MÁV-feltőkésítés) kiesése miatt a 2007-es 6 százalékos vagy azalatti deficitből (a pénzügyminiszter pár napja jelezte, hogy a tavalyi hiányszám ötössel kezdődhet) automatikusan következik a 4 százalékhoz közeli negatív szaldó. Ráadásul általános tapasztalat, hogy a második kiigazító év költségvetési egyenleg szempontjából jó szokott lenni.