A hétfõi kamatdöntés, mármint, hogy az MNB Monetáris Tanácsa nem változtatott a kamatlábon, mondhatni, mindenkit felkészületlenül és váratlanul ért. Az elemzõk és a befektetõk nagy része teljesen biztos volt abban, hogy negyedszázalékpontnyi emelés következik, az elemzõi nyilatkozatok is azt hangsúlyozták, hogy a forint- és a kötvénypiac már az elõzõ héten beárazta az emelést. Az alapkamat -egyelõre - mégis maradt a korábbi szinten. Érdemes elemezni magát a döntést, és a pénzpiac is levonhatja a tanulságokat.
A hibás spekuláció kiváló példa arra, hogy hogyan is alakulnak a pénzpiaci várakozások. Két dolog nagyvalószínûséggel szerepet játszott a hibás várakozásokban. Az egyik, hogy az elmúlt egy év tapasztalataiból kiindulva, az MNB eddig mindig kamatemeléssel reagált, ha romlottak az inflációs kilátások. A befektetõk és elemzõk figyelmen kívül hagytak számos tényezõt, ami a döntést befolyásolta, ami némileg irracionális piaci viselkedést tükröz. Mintha nem számított volna az, hogy az aktuális kamatdöntés elõtt a forint euróval szembeni árfolyama 253 vagy 238. Mintha nem lenne érdekes az, hogy az Európai Központi Bank és a Fed valószínûleg halasztja a kamatemelési döntéseit. Mintha a gyorsuló infláció legfõbb forrásául szolgáló energia és élelmiszer árak növekedése a korlátlan és egyenletes ütemû lenne a jövõre nézve is. Ráadásul a fejlett országok tárgyalásba kezdtek az olajexportõrökkel a kínálatbõvítésrõl, az ipari és energia-elõállítási célú növénytermesztésrõl pedig mára kiderült, nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb és olcsó módja a kõolaj és földgáz helyettesítésének.
Ráadásul a kamatemelésre való spekuláció következtében növekvõ forint iránti kereslet még inkább erõsítette a forint felértékelõdését. Márpedig az MNB számára sem feltétlenül jó a túlzottan erõs nemzeti valuta. Itt nem is az exportõröket kellemetlenül érintõ árbevételi hatásokra kell gondolni, hanem az import termékek forintban kifejezett árában bekövetkezõ torzító hatásra. A felértékelõdés következtében lassabban vagy nem dráguló import fogyasztása nem alkalmazkodik a világpiaci árdráguláshoz, hanem magasabb szinten marad, így kérdésessé válhat a kamatemelésen keresztül, az infláció megfékezését célzó fogyasztás-visszafogás.