Alfréd
-2 °C
2 °C

Már most megmondjuk, mit mond rólunk jövőre az IMF

2007.05.29. 07:45
Azoknak, akik alaposan elolvasták az IMF hazánkról tavaly kiadott jelentését, ismerős lehetett az idei, május közepén napvilágot látott dokumentum. Bár a valutaalap elismerte, az egy évvel ezelőtti pénzügyi válság veszélyét sikerült elhárítani, számos olyan lépést hiányolt, amit már tavaly is. A szakértők szerint ez nem meglepő, előre borítékolható, hogy a kifogások egy részét jövőre is megismétlik – kérdés, mennyire aggasszon ez minket.

A közelmúltban tette közzé hazánkról készített idei országjelentését a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely számos kemény kritikát fogalmazott meg. A tavalyi jelentés fényében a dokumentum nem sok újat tartalmazott: bár azt elismerték, hogy a pénzügyi válság veszélye elhárult, a kritikák, kifogások és javaslatok többségét mintha az elmúlt évről másolták volna át.

Lemaradás, sérülékenység, kontroll

Az IMF 2006-os jelentésének főbb észrevételei
– Az állami pénzügyek helyzete – amelyet a hiány sorozatos túlfutása jellemez – aláássa a gazdasági stabilitást és a növekedés kilátásait, emiatt pénzügyi válság kockázatával is számolni kell.
– A gazdasági növekedés üteme elmarad a régió más országaiétól, növelni kell a verseyképességet.
– A teljes külső adósságállomány a GDP 81 százaléka, és tovább nőhet.
– Nagyobb kiigazítás kell, mint amivel a kormány számol.
– A kormányzati szféra, az egészségügy, az oktatás és a támogatások területét érintő, tervezett intézkedések jó irányba mutatnak. Bátrabb lépésekre van szükség a jóléti rendszerek terén, el kell törölni az újonnan nyugdíjba menők 13. havi nyugdíját, a családok támogatását célzottá kell tenni, a rászorulókra kell korlátozni, meg kell szüntetni a lakástámogatási rendszert.
– Igazságosabb és stabilabb közterherviselési rendszer kell. Ingatlanadó, kamatadó, nyugdíjak megadóztatása, egységesített áfakulcs.
– Áttérés a lebegő árfolyamrendszerre.
– Több évre előre szóló kiadási plafon ösztönözze a felelősebb költségvetés-készítést, ezt az ÁSZ vagy egy költségvetési tanács előzetes kontrollja garantálja.

A 2006-os jelentésben például már felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaság sérülékeny, amit most úgy fogalmaztak meg, hogy folyamatos óvatosságra van szükség a külső sérülékenység miatt. A költségvetési kiigazítás azonban nem biztosítja a gyors növekedést, "Magyarország lemarad a régióbeli szomszédaitól" – int az idei jelentés, rímelve a tavalyira, ami szerint "a gazdasági növekedés lassabb, mint a régió többi országában".

Visszatérő javaslata az IMF-nek a költségvetés-készítés kontrollja is. Tavaly azt javasolták: több évre előre szóló kiadási plafon ösztönözze a felelősebb költségvetés-készítést, amit az ÁSZ vagy egy költségvetési tanács előzetes kontrollja garantáljon. Ettől alig tér el az, amit idén írtak: "a költségvetési politika külső vizsgálatának független tanács általi erősítése elősegítené az átláthatóságot és számonkérhetőséget".

Adó, árfolyam, reformok: nincs új a nap alatt

Az IMF már tavaly javasolta egy széles körű ingatlanadó kivetését, és bár arról sok konkrétumot még most sem lehet tudni – azon kívül, hogy Brüsszelnek megígértük a 2008-as bevezetést –, a valutaalap most az "üdvözlendő erőfeszítés" címkével látta el a "vagyonadó bevezetésére" tett kísérletet. Adófronton egyébként nem túl jó a helyzet: akárcsak tavaly, idén is sürgetik az szja-rendszer karcsúsítását – bár az adókulcsok egységesítése helyett most már megőriznék a progresszivitást –, valamint azt a 2006-os ajánlást, hogy a munkaadókat sújtó terhek ne nőjenek, felváltotta az a kitétel, hogy csökkenteni kell az élőmunka közterheit.

Már tavaly ajánlotta az IMF a sávos árfolyampolitika megszüntetését, idén ezt megismételték, továbbra is javasolják az áttérést a lebegő árfolyamrendszerre. A valutaalap kifogásolja azt is, hogy még nem történt elmozdulás a családok állami támogatását, a lakáshitel-támogatást és különösen az önkormányzatokat érintő reformok területén. A költségvetési reform ütemével kapcsolatban bizonytalanságok vannak.

Változatlan helyzet, változatlan kifogások

Korántsem meglepő, hogy az IMF kritikái nem változtak sokat egy év alatt, mint ahogyan az is nagy valószínűséggel borítékolható, hogy jövőre hasonló kifogások lesznek a jelentésükben, derül ki Palócz Éva szavaiból. A Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója szerint a magyar gazdaság súlyosan egyensúlyhiányos helyzetben van, a 2002 óta elkövetett hibák nem hozhatók helyre egy év alatt.

"A dolgok abszolút optimális esetben sem tudnak megváltozni egy év alatt, a legkedvezőbb forgatókönyvek megvalósulása esetén is legalább két évet kell még várnunk" – fogalmazott a szakértő. A problémák megvannak, de az látható, hogy azok súlya csökkent, és a dolgok kedvező irányba haladnak. Palócz szerint azzal is szembe kell nézni, hogy a fiskális politikának lehetnek buktatói.

A kritika kritikája

A 2007-es jelentés sarokpontjai
– A piacokat megnyugtatta a költségvetési konszolidáció, de cselekedni kell a bizalom megőrzése érdekében.
– Csökkenteni kell a belföldi és külső sebezhetőséget, a sérülékenység még mindig komoly gazdaságpolitikai kockázatot jelent.
– Új generációs reformokat kell indítani mihamarabb, mert a reformok politikai lehetősége idő előtt bezárulhat.
– A kiigazítás miatt lelassul a gazdaság növekedése, Magyarország az általános üzleti környezet folyamatos megújítását tekintve lemaradhat a régió többi országától.
– Tartós kiadáscsökkentésre és az adóalap szélesítésére kell alapozni a költségvetési konszolidáció folytatását.
– Folytatni kell az egészségügyi és a nyugdíjrendszer reformját.
– Még nem történt elmozdulás a családok állami támogatását, a lakáshitel-támogatást és az önkormányzatokat érintő reformok területén.
– Üdvözlendő erőfeszítések a vagyonadó bevezetésére, karcsúsítani kell az szja-rendszert, szélesíteni az adóalapot.
– Csökkenteni kell az élőmunka közterheit.
– Térjen át Magyarország a lebegő árfolyamrendszerre.
– A költségvetési politika külső vizsgálatának egy független tanács általi erősítése elősegítené az átláthatóságot és számonkérhetőséget.

A Kopint-Tárki vezetője nem is ért egyet az IMF minden kritikájával. Szerinte a lakástámogatások terén jelentős és jó változások történtek a 2002-es állapothoz képest – bár későn lépett a kormány –, a jelenlegi költségvetésben szereplő, 100 milliárd forint körüli családtámogatási szint elfogadható, és még kisebb lehet csökkenő kamatszint esetén. A 600 milliárd forintot el nem érő családtámogatásokhoz sem nyúlna Palócz, bár a rendszerben lát hibás megoldásokat, mint például az, hogy nyolcórás munkaviszonya lehet a gyesen lévő szülőnek.

Meglepően enyhének gondolja Palócz Éva az IMF-nek a nyugdíjakkal kapcsolatos belátó, puha álláspontját. Miközben a magyar szociális ellátásban ez jelenti a legnagyobb pénzügyi nehézséget, szerinte valószínűleg az elkezdett reformok miatt ezt a területet kevés kritika éri, a valutaalap a tavaly még kifogásolt 13. havi nyugdíjat például az idei jelentésben meg sem említette.

Az önkormányzatok reformjáról a szakértő azt mondta: kétharmados törvényként nem vihető keresztül a parlamenten, de rövid távon egyébként sem hozna számottevő költségvetési megtakarítást. Az uniós pénzek fogadása és a fejlesztéspolitika szempontjából hosszabb távon káros lehet az önkormányzati rendszer tagoltsága, amin a kormány ott sem változtatott a kellő mértékben – a teljes intézményrendszer regionálissá szervezésével –, ahol léphetett volna.

Mennyire vegyük komolyan?

A kritikák egy részét Palóczhoz hasonlóan Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese is vitatja, azonban hozzáteszi azt is: korántsem biztos, hogy a valutaalap szavait fenntartások nélkül el kell fogadnunk. Ma már az IMF nem az a mumus Magyarország számára, amely a nyolcvanas-kilencvenes években volt. Akkoriban a súlyos adósságokban úszó ország számára a valutaalap szakmai segítséget jelentett előbb a tervgazdaság megreformálásához, majd a piacgazdasági átalakuláshoz, miközben a fizetőképesség megörzéséhez szükséges hitelek felvételét is nagyban segítették a valutaalappal kötött megállapodások – idézi fel Karsai Gábor.

Érdekes módon 1995-ben, a Bokros-csomag idején hazánk nem egészen a valutaalap által javasolt kiigazítási módszert választotta – Karsai szerint a gazdasági növekedés visszaesésének elkerülése utólag be is bizonyította, hogy helyesen –, ezért a Magyarország számára igen kritikus időszakban nem is született megállapodás hazánk és a nemzetközi intézmény között.

Az IMF ma is fontos, tekintélyes intézmény, súlya van a szavának, még ha – mivel nem függünk tőle – könnyebben vitathatóak is a megállapításai. Ezzel együtt Karsai szerint az IMF idei országjelentésének fő alapvetései helyesek – így mindenekelőtt a költségvetési kiigazítás a jelentős hiánycsökkentés ellenére még nem ért véget, s a további javulást alapvetően a még mindig nem kellően kidolgozott reformokra kell alapozni –, de a konkrét részkérdések némelyikével viszont lehet vitatkozni.

Túl pesszimista?

Túl pesszimistának érzi például a valutaalapnak az ország finanszírozási igényével kapcsolatos várakozásait, valamint azt a kijelentést, hogy folyamatos óvatosságra van szükség a külső sérülékenység miatt. Szerinte a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete sokkal jobb, mint ahogyan azt a jelentés bemutatja; például amíg az IMF szerint elérheti az adóssággeneráló tőkeáramlás a GDP 3,5 százalékát, addig a GKI 1 százalék alatti értéket vár. A GKI optimizmusát a külkereskedelmi egyenleg látványos és a folyó fizetési mérleg jelentős idei javulása, az EU-ból származó támogatások és a külföldi működőtőke gyorsuló beáramlása magyarázza.

A valutaalap nem először teszi szóvá azt sem, hogy gazdasági növekedés lassabb, mint a régió többi országában, ezért Magyarország lemarad; az idei jelentésben már azt írják: a gazdaság lelassulása ellen cselekedni kell. A GKI már eddig is 3 százalékos, mindenki másnál gyorsabb idei növekedést prognosztizált, s ezt a héten, az első negyedéves, még az általuk vártnál is jobb GDP-adat hatására 3,2 százalékra emelték. Így Karsai szerint a nagy növekedési áldozatról szóló IMF-tézis nem állja meg a helyét. Bár elismeri, hogy a régióban ez az érték nagyon alacsony, de nem rosszabb az uniós átlagnál, ami egy kiigazításos időszakban nem mondható tragikusnak.

Nem vitatható

A magyar szakértő is úgy véli, hogy az országjelentés több, részben már visszatérő elemével nem lehet vitatkozni. Karsai is aggályosnak tartja az ingatlanadó bevezetésével kapcsolatos bizonytalanságokat. A kialakult helyzetben fennáll annak a veszélye, hogy a kormány korábbi vállalása ellenére 2008-ban nem vezetik be ezt az adónemet, amiért mindkét koalíciós pártot felelősség terheli.

A valutaalap hiányolja több nagy reform elindítását. A jelentés úgy fogalmaz: "egyelőre még nem történt elmozdulás a családok állami támogatását, a lakáshitel-támogatást, és különösen az önkormányzatokat érintő reformok területén". Ezzel kapcsolatban a GKI szakértője is úgy érzi: eddig csak részeredmények vannak, azonban mivel több területen, például az önkormányzati szférában kétharmados törvényeket kellene módosítani, szerinte csak lopakodó – a kistérségek együttműködését például speciális pénzügyi kényszerrel és érdekeltséggel elérő – reformra lesz lehetőség a következő években.

Vitatható

Karsai nem ért egyet a valutaalappal abban az IMF által már tavaly is javasolt megoldásban, hogy szüntessük meg a árfolyamsávot és térjünk át a lebegő árfolyamrendszerre. Egyrészt azért, mert amikor az euró bevezetése előtt legalább két évvel majd be kell lépünk az ERM II. rendszerbe, akkor úgyis sávos rendszert kell bevezetni ismét, másrészt azért, mert szerinte ez a forint további, a gazdasági helyzet által nem indokolt, inkább spekulatív alapú erősödését eredményezné.

Azt, hogy az egészségügyi ellátás előtt ellenőrzik a járulékfizetést – és jövőre ehhez is fogják kötni az ellátást –, már szintén reformértékűnek tartja Karsai. Azonban a kórházi ellátással kapcsolatos lépések inkább csak a költségvetési szigor jegyében születtek, legalábbis a működési mechanizmusok változásai még kevéssé látszódnak – fogalmazott a szakértő.