További Magyar cikkek
A kormányzati tervek szerint - az államháztartás hiányát csökkentő csomag részeként - 2008-tól vezetnék be az ingatlanadót. Bár a kormányzati koncepcióról sokat nem tudni, a nemzetközi gyakorlat alapján valószínű, hogy a magánszemélyek tulajdonában álló lakáscélú ingatlanok után kell adót fizetni.
Nem vihető odébb
Az ingatlanadó a világ sok országában elfogadott, viszonylag rendszeresen működő adó - mondja László Csaba, a KPMG adópartnere. A legtöbb országban, ahol valamilyen típusú vagyonadó van, gyakran jelenik meg az ingatlanadó, míg gépjárműadóval szinte mindehol találkozhatunk.
Az ingatlanadó melletti egyik legkomolyabb érv, hogy olyan vagyont adóztatnak, amit nem mobilizálható, "nem vihető odébb, ha jön a revizor". Az ingatlan mutatja ma Magyarországon a legpontosabban a vagyoni helyzetet, mondja László Csaba, aki emlékeztet arra, hogy a 90-es években gyakran felmerült a vagyonadóztatás, az általános vagyonbevallás kérdése, és például 1998-ban, a Fidesz kormányprogramjában is szerepelt utalás a vagyonadóztatás bevezetésének lehetőségére.
250 milliárdos tétel
A szakértő szerint nemzetközi tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy hazánkban a GDP 1 százalékára rúgó összeget lehet egy ilyen adónemből 3-5 év alatt beszedni. Ez több mint 250 milliárd forintot jelenthetne, ami László Csaba szerint elég jelentős összeg ahhoz, hogy további érvként szolgáljon az ingatlanadó mellett.
Ilyen adónemet ugyanakkor csak abban az országban szabad bevezetni, ahol van rendes, naprakész ingatlan-nyilvántartás, amely alapján megállapítható az adott épület tulajdoni helyzete. László Csaba - részben a luxusadó tapasztalatai alapján is - biztos abban, hogy a bevallásos rendszer nem igazán működőképes, hanem kivetéses ingatlanadót kellene bevezetni.
Az önkormányzatoknál tudják, hol milyen ingatlan nagyjából mennyit ér, és a különböző adottságok miatt lehet egy 10-20 százalékos eltérés, ennyi igazságtalanság "belefér" - vélekedik a szakember, mondván: forintra pontosan soha senki nem tudná megállapítani egy lakás adóköteles értékét.
Mi lesz a lakásirodákkal?
Hasonlóan nehéz belőni az ideális adómértéket is. László Csaba annak a megoldásnak lenne a híve, hogy minimális mértékű adót minden ingatlantulajdonosnak fizetnie kelljen. Legfeljebb az 1-2 milliós lakások tulajdonosai csak szimbolikus mértékű adót kellene fizetniük (de valamennyit nekik is, hiszen elvileg az ő tulajdonukhoz is kapcsolódnak infrastrukturális és egyéb közszolgáltatások). Az adónak az ingatlanok értéke szerint progresszívnek kellene lennie, László Csaba a 2 vagy 3 sáv kialakítását tartaná indokoltnak.
Az adót a lakásokra és üdülőkre kellene kivetni. Az üzleti célú ingatlanokat nem adóztatná a KPMG adópartnere. Elismeri ugyanakkor: ez problémát okozhat annak a több százezer mikro- és kisvállalkozónak az esetében, akiknek a lakásukban működik az irodájuk is.
Szakmai egyeztetés kell
A Magyar Ingatlanszövetség (MAISZ) támogatja az ingatlanadó bevezetését, de csak akkor, ha az előkészítésbe az ingatlanos szakmát is bevonják - mondta Kispál Sándor, a szövetség főtitkára. Széles körű szakmai vitának kell megelőznie az új adó bevezetését, elkerülve azt, hogy a kormány tárgyalások nélkül döntsön az adó mértékéről, az adó összegét meghatározó egyéb tényezőkről, hangoztatta a főtitkár. Hozzátette: ez nemcsak a MAISZ, hanem a kamara ingatlanos tagozata és több más szervezet véleménye is.
A főtitkár emlékeztetett arra: a luxusadó bevezetését nem előzte meg ilyen szakmai vitasorozat, aminek meg is lett az eredménye. Az adóbevételek jócskán elmaradtak a várttól, ráadásul az ingatlanok besorolásánál is előfordultak következetlenségek.
A főtitkár azt nem tudta megmondani, mekkora lenne a kívánatos adómérték, milyen értéksávok után mennyi adót kellene fizetni, lennének-e adómentes házak, vagy mindenkinek kellene valamennyi közterhet vállalnia a tulajdonában álló épület után. Ezeket a kérdéseket is egy szakmai alapokon álló, társadalmi vitában kell tisztázni, mondta Kispál Sándor, aki szerint a MAISZ készen áll szakértői anyagok kidolgozására, ha erre van kormányzati szándék.