"Itt az ideje, hogy túllépjünk a jobb- és a baloldal elhasznált ideológiáin. Ez a könyv megoldásokat kínál egy olyan korszakban, amelyben a költségvetési krízis állandó tényezőnek számít. Megmutatja, hogyan változtatható a költségvetési válság annak lehetőségévé, hogy sokkal több értéket teremtsünk a közintézmények segítségével. Az első lépés megfordítani a költségvetés-tervezési folyamatot, hogy a kívánt eredményekkel és az ezért szándékolt árral kezdődjön a tervezés."
A David Osborne és Peter Hutchinson írta, A kormányzás ára című könyv előszavából vett idézet talán érthetővé teszi, miért nevezte Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója és Giró-Szász András, a Századvég politológusa egyaránt rendkívül időszerűnek a könyv hazai megjelentetését. Az Alinea Kiadó és az IFUA Horváth&Partners kiadásában megjelent műből a politika pártok elnökei és gazdasági vezetői mellett a meghatározó magyarországi városok polgármestereinek és a közigazgatással foglalkozó szakembereknek is jutattak el tiszteletpéldányokat.
Hatékonyság, szervezés
Nagyon fontos, hogy a magyar közigazgatás szemléletmódja megváltozzon, éppen a könyv által mutatott irányban - mondta Giró-Szász András. A politológus szerint újra kell gondolni az állami szerepvállalás kérdését, amelyben nem feltétlen a mai magyar politikai metszetben érvényesülő kisebb vagy nagyobb ellentétet, hanem a hatékonyságot kell előtérbe helyezni.
A mai magyar politikai elit annyira tömbösödött, hogy nem képes átlépni a maga által felépített korlátokat, ezért nem is tudja megoldani a problémákat. Ilyen helyzetben külső impulzusokra van szükség, ami éppúgy lehet a gazdasági szereplők részéről a politika helyett megkötött megállapodás, mint ez a könyv.
Vérvétel, másfél óra
Még akkor is, ha, mint Duronelly Péter fogalmazott, a versenyszférában eltöltött évek után nem talált semmiféle újdonságot a könyvben. De míg a versenyszférában természetes a folyamatos ellenőrzés, mérés, visszacsatolás, a hatékonyságra törekvés, ez a közszférában nem jellemző. Még olyan területeken sem, ahol ez nem feltétlen pénz, csak szervezés kérdése lenne - hangsúlyozta Duronelly, példaként hozva egyebek között egy vérvételre való másfél órás várakozást vagy a városi takarítás kérdését.
Gazdasági szempontból ugyanakkor hangsúlyozta: miközben a társadalmi felelősség kérdése ma a kiadások mérséklése kapcsán úgy kerül elő, hogy ezt vagy azt nem lehet megcsinálni, mert vannak szegények az országban, ideje egy olyan dimenzióban is gondolkodni, hogy mit - egyebek között milyen költséggel működő, mekkora adósságot felhalmozó államigazgatást - hagyunk a következő nemzedékekre.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
