További Magyar cikkek
"A kormány tagjainak fel kéne áldozniuk magukat a nemzetgazdaság oltárán a következőképpen: hatalmas, véres gladiátor-realityshow-t rendezne a kormány egy ideiglenes műholdas csatornán, amit sok pénzért bárki nézhet. A kisebb államtitkárokat csak az oroszlánokkal falatnánk fel, de komolyabb VIP-figurákat, minisztereket, kormányszóvivőket milliárdosok kínozhatnák halálra ugyancsak sok-sok millióért (licitálás?). A fő fogás természetesen Gyurcsány Ferenc, az ő élete lenne a legdrágább. Ha az eddig befolyt pénz nem lenne elég, az utólagos merchandise-hadjárat biztosan fedezné a kiadásokat. (Lefejezhető, vért spriccelő Gyurcsány baba, láncfűrészes Bill Gates, széttéphető Kóka stb.) Nem lenne ez egyszerűbb és szebb, mint hogy megint a rászorultakon és az amúgy is csóró középosztályon verjük el a port? Én azt mondom, fiúk, ti csesztétek szét az egészet, vigyétek is el a balhét. Nem az orvos meg a tanár nem dolgozott jól az elmúlt négy évben, nem igaz?" F. D. monogramú olvasónk levele abban az értelemben még a szelídebb javaslatok közé tartozik, hogy se a nyugdíjasokat, se az átlagpolgárt nem bántaná. Pedig a hozzászólók célkeresztjében a politikusok után ezen csoportok állnak.
Pontosabban a szocialista szavazók: "A legjobb talán az volna, ha azt a réteget szorítanák meg mérhetetlen mértékig, akik rájuk szavaztak, mert megérdemlik" - írta B. A. Többen emelnék a nyugdíjkorhatárt, de olyan javaslat is volt, amely szerint azonnal meg kéne szüntetni az állami nyugdíjrendszert. A nyugdíjasok kihalásos alapon még kapnának pénzt, de az 50 éven aluliaknak át kellene térniük a magánpénztárakhoz, ha később kapni akarnak valamit. A politikánál maradva többen bezárnák a közszolgálati médiumokat, megszüntetnék a pártok állami finanszírozását és alaposan megkurtítanák a parlamenti és az önkormányzati képviselők fizetését is.
A magukat levélírásra ragadtatók jelentős része inkább azt tartotta fontosnak megkérdezni: hol a dübörgő magyar gazdaság, hol a pannon puma, ha egyszer ilyen intézkedések szükségesek? A mintegy 50 levélíró többsége kételyeit ecsetelte, a szavazni nem rest átlagolvasó - elnézést, a magyar nemzet - viszont megszorítást akar, nem is akármilyet.
1200 milliárdot vágnának
Az általunk feltett nyolcból hat olyan kérdés akadt, amelyre a valamelyik felkínált válaszlehetőséget a szavazók meghatározó többsége, legalább 60 százaléka választotta. Reméljük, ezekben az ügyekben a kormány nem is tehet mást, mint hogy meghajlik a népakarat előtt.
A megszorító csomag szükségességéhez, úgy tűnik, nem fér kétség. Mindössze négy százalék véli, hogy enélkül is mehetünk tovább. Ennél már a radikális megoldások kedvelői is többen vannak, az állam egyszer és mindenkorra történő megszüntetésének ötlete 17,8 százalékos tábort tudott gyűjteni. A fennmaradó közel nyolcvan százaléknyi józan erő többsége, azaz összes szavazó hatvan százaléka 1200, majd 19 százaléka pedig 500 milliárdos megszorító csomagot látna reálisnak és kívánatosnak két év alatt.
200 ezren repülnek
Hasonló arányok alakultak a ki a közszféra leépítésére vonatkozóan is, bár az állam bezárását támogatók többsége legnagyobb sajnálatunkra elveszett. A teljes leépítésnek már csak 8,8 százaléknyi híve maradt, igaz, ez még mindig több, mint az az 5,2 százalék, aki szerint senkit nem kell kirúgni. A józan többséget alkotó többiek közül 61,5 százalék 200 ezer, 24,2 százalék pedig százezer közszolgát távolítana el az adóból kapott fizetéstől - mihamarabb.
Tandíjat követelnek
Bár sokan felkapták a fejüket Demján Sándor ökölrázására, miszerint több pszichológust képzünk, mint mérnököt, csak a szavazók negyede (24,5 százaléka) vélte úgy, hogy a friss diplomás lélekbúvárokat azonnal át kell képezni mélyépítőnek. Ezzel szemben 62 százalék egyenesen követeli, hogy fizethessen a felsőoktatásért, vagyis növeljük a fizetős képzés részarányát az állami pénzből finanszírozott ingyenes helyek rovására. A kistelepülési iskolákat 8,3 százalék zárná be, míg az anarchisták valószínűleg elvesztek a lehetőségek között, és már csak ötszázaléknyian nyomtak a valamennyi iskola bezárását megcélzó opcióra.
Az államnak fogyasszunk
A negyedik hatvan százalék feletti támogatást élvező ügy az áfakérdés: 4154 szavazó majd 65 százaléka a 15 százalékos kulcs 20 százalékra emelését látná szívesen, ezzel mintegy meg is alapozva a költségvetési hiány finanszírozásának jelentős részét. Azt, hogy a forgalmi adóhoz egyáltalán nem kell hozzányúlni, 25 százalék gondolja, míg 18 és 23 százalékra, illetve az egységes 25 százalékra emelés lehetősége egyaránt 5-5 százalék körüli tábort tudhat magáénak.
Lebuktattuk Önöket
A szavazás eredményének ismeretében minden eddiginél hitelesebb és fontosabb információkhoz jutottunk az Index olvasótáborának összetételéről. Önök zömmel vagy újságírók és balett-táncosok, vagy egyszerűen rajonganak értünk és a Hattyúk taváért. Az eva és az ekho eltörlésével szemben ugyanis a szavazatok hatvan százaléka a "rendszeridegen" adónemek fenntartását lehetővé tevő, kicsit szigorító javaslatokat támogatta, bár a legnagyobb egységes tábor - negyven százalék - a kérdésben így is az eltörlés mellett alakult ki. Közel 35 százalék az evakulcs emelésével oldaná meg a problémát, 18 százalék szerint pedig az eva szép és jó, ezért nincs is szükség az ekhóra.
Egyéb téren viszont Önök nagyon is rend-, illetve ellenőrzéspártiak. Az egészségügyet és a nyugdíjrendszert érintő, egymást egyébként nem kizáró kérdéseinkre érkeztek a legnagyobb egyetértést mutató válaszok. A nyugdíjak kapcsán a szavazók majd 69 százaléka a rokkantnyugdíjasok újbóli ellenőrzését tartaná a legfontosabbnak.
Ugyancsak az ellenőrzést látnák szívesen az egészségügyben is. Sosem látott egységbe kovácsolódva 72 százalék követeli, hogy legyen végre olyan a rendszer, ahol minden taj-kártyát ellenőrizni lehet. Ehhez képest nem rossz, hogy 21 százalék viszont a privatizációt teszi az első helyre.
Eurót már most
Tulajdonképpen az eurókérdésben is megvan a hatvan százalék, legalábbis az eredményekből az olvasható ki, hogy majd 69 százalékban a forint mielőbbi temetését várják. A szavazók 37 százaléka már mától közös, európai valutával fizetne a fűszeresnél, 31 százalék kész erre 2010-ig várni.
További haladékot - 2014-ig - viszont már csak a szavazók 16,3 százaléka engedélyezne, míg a tantuszt is máig sirató, euróellenes tábor 14,8 százalékos.
Le a helyhatóságokkal!
Hiába vannak sokkal inkább előtérben az országos politika nagyágyúi, hiába a sok miniszteri bársonyszék és az ígéret ezek számának csökkentésére, Önöket nem lehet megtéveszteni. Tudják, hogy nem (csak) fejétől bűzlik a döglött oroszlán. És Önök - hogy még tovább hízelegjünk - konzekvensek is: nem csak kirúgnának azonnal 200 ezer közszolgát, de sóval szórnák fel egykori munkahelyeik romjait is. Legalábbis mi így értékeltük, hogy az államreform ügyében a szavazatok 56,33 százaléka az önkormányzatok kétharmadának bezárására érkezett.
Ehhez képest elenyésző a minisztériumok számát felére csökkenteni akaró 19 százalékos, de a megyéket felszámolni vágyó 14 százalékos tömeg is. És most már biztosan látjuk azt is, hogy ahogy az országot, ezt a szavazást is a busás evás jövedelmükből egy mandulaműtétre akár 300 ezer forintot is fizetni hajlandó, a nyugdíjasokat semmibe vevő eurokrata réteg, a minisztériumok háttérintézményeinél dolgozó tömeg manipulálta, alig kevesebb, mint tízszázaléknyi szavazatot engedve saját aranytojást tojó tyúkjának levágására.